(X)
Úgy alakult, hogy öttel többen utaztunk el végül nyaralni – a Mattel jóvoltából öt Enchantimals-csajszival (és állataival) bővült a csapatunk. Bár úgy terveztem, hogy csak egy-egy kisebb úti játék jön velünk, végül engedve a könyörgésnek és a meggyőző érveknek („Anya, de hiszen beférnek a táskámba!”) ezek a nagy fejű, kedves arcú teremtések és bájos kisállataik a majdnem nyolcéves lányom hátizsákjában kísértek el minket Olaszországba.
Már a repülőtéren bebizonyosodott, hogy jó döntés volt elhozni a játékokat, a lányom a terminálban várakozást sikeresen abszolválta „Mikormegyünkmááár?” és „Anyaunatkozoooom!” nyafogások nélkül. Pedig ekkor még csak egy babát választhatott a bagázsból, elkerülve a szétszórást/elhagyást a hirtelen megindulás a kapu felé című műsorszámunk alatt. A gépen aztán újra előkerültek az állatos lányok, ezúttal többen, így a másfél órás repülőút is nyugalmasan telt. (Meg utána az ötvenperces transzfer és a vonatút is.)
Időnként ment az osztás, hogy melyik figura kié, ki játszhat vele és mikor, majd elkezdődött a névadás. Egyébként minden figurának van neve és jellemrajza, ezt kis kártyákon mellékelték a babákhoz, sőt, az állatkáknak is van nevük. De ez persze nem jó a lányaimnak, ki kell találni újat.
Bree Bunny egy nyuszifüles hölgy kis nyúllal, mifelénk Nyúl hercegnőnek hívják, állata pedig Pelyheske névre hallgat.
A gyerekeknek kimondhatatlan nevű Patter Peacock neve Páva királynő lett, kismadara a Szárnyas nevet kapta.
Lorna Lamb magyarul Bárány hercegnő, kis barijának a neve Cukker.
Felicity Fox meglepő módon nem a Róka hercegnő nevet kapta, hanem Tüncinek hívják a lányaim, kis rókája pedig Gülü névre hallgat. (Jellemkártyáján egyébként ez szerepel: „Felicity gyors és okos, minden és mindenki érdekli a világon, Felicity és Flick pajkos örökmozgók, mindig készen állnak a kalandra, hogy sosem látott helyekre látogassanak el.”
A borzlány, Sage Skunk neve Szépség lett, a kisborzot pedig Dundinak hívjuk.
Az elosztásnál (mármint hogy melyik baba melyik gyerekemé) a legutolsó szegény Bárány hercegnő maradt, húgai rásózták a 15 éves lányomra, aki megnézegette, mosolygott kettőt, majd letette a játékot. (Aztán kiderült, hogy a kis állatbárányka viszont a kedvence lett.) Később aztán visszakerült a csapatba a „barinő”, legkisebb lányom órákig eljátszott a lány- és állatcsapattal a hűs fák alatt.
Meglepő módon még egyetlen cipőt sem hagytunk el (mindegyik figurának levehető topánkája van, mely a ruhájához illik). A babák vékony végtagjai mozgathatók, a felsőtestük és a bugyijuk festett, viszont a szoknyák levehetők, és a cipőcskékkel együtt tetszőlegesen cserélgethetők. Ez hosszú időre lefoglalja a lányokat.
A nálunk lévő állatlányoknak – karakterüktől függően – speciális jegyeik vannak: nyúl-, róka-, vagy borzfarok, vagy pávatoll, utóbbinak még egy korona is a fejére került (innen a lányaim által adott név). Minden kisállatnak van egy olyan része, amely megtalálható a gazdájukon is: például a báránykának és Bárány hercegnőnek fehér, bongyor gyapja van, a nyuszi fején lévő szőr visszaköszön gazdája szoknyájának a szélén, illetve a fent említett róka- és borzfarok is egyforma a gazdán és az állatkáján.
Megkérdeztem a nyolcévesemet, hogy mik ezek a figurák, emberek-e vagy állatok, mire a kicsitől azt a választ kaptam, hogy ezek különleges képességű emberek, a nagyobbik azt mondta, hogy embertestbe bújt állatok.
A lényeg az, hogy nem keltenek félelmet, sőt, mosolygó arcuk még nekünk, felnőtteknek is tetszik, és jó látni azt, hogy a játékok során az „állatlányok” gondoskodnak a kisállataikról és érdekes beszélgetéseket folytatnak egymással a lányaim narrációjával.
Tünde
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
