15. hét
Már megvolt a 14. heti napló. Nagyjából arról szólt, hogy Kriszti túl érzékeny, túlságosan ragaszkodó, ez nekem szokatlan és nem tudom kezelni a helyzetet. Vidám poszt volt, pedig nehézségekről szólt, legalábbis akkor azt hittem, ez minden problémám. Aztán mégsem küldtem el.
Apámmal sosem volt kifejezetten jó a viszonyom. Sokat vitáztunk, mert nagyon másképp láttuk a dolgokat, de akármit is mondtunk egymásnak, ő volt a legfontosabb ember az életemben. Ő volt az, akihez bármivel fordulhattam. Ha akadályba ütköztem, az első gondolatom az volt, hogy megkérdezem őt, mit tegyek. Mióta az anyám meghalt, apa adott biztonságot. Még ha nem is beszéltünk egymással, mert haragban voltunk, valahol mélyen pontosan tudtam, hogy ez nem komoly. Ő volt a „szikla“ a családban. Én is ilyen apa szeretnék lenni. És nem akarom magára hagyni a gyerekeimet 24 éves korukban.
Egyelőre nem találom a helyem a világban nélküle. Azt is vele akarom megbeszélni, hogy az egyik baba szívével valószínűleg gondok vannak. Tárcsáznék, és akkor szembesülök azzal, hogy már nem hívhatom. Egyelőre túlélésre játszom, és nagyon szeretném hinni, hogy minden rendben lesz a kicsivel. Még várnunk kell, hogy biztosat tudjunk, mert később fognak részletes vizsgálatot csinálni. Olyan érzés, mintha csigalassúsággal telne az idő.
Túl sok ez most nekem. Remélem, hogy a következő héten már tudok majd a babákról írni.
Dávid
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
