Gondolom, legtöbben emlékszünk arra, amikor annak idején nekiálltunk serdülni, több-kevesebb sikerrel, és eljött a nap, mikor csapból is jóanyánk hangja szólt, hogy: „lányom! Mindig húzzatok gumit! Különben maholnap itt állsz terhesen!” Mi meg bevettük. Szó se róla, tudom én, hogy groteszk humora van az életnek és bizony van, aki elsőre kifog egy gyári hibás kotont és kilenc hónappal később kapásból ikresanya lesz. Nem mondom, ez aztán a szívás.

Meg vagyok pl. én, aki kínosan ügyelt örökké a koton szavatossági idejére, a rendszeres bogyószedésre, és nyolc évvel később, mikor sírva fakadtam a Tescóban, mert felfogtam, hogy akkor Mi mostmár tényleg babázni szeretnénk, és nincs kifogás, várakozás – nem viccelek, az első bogyómentes, gumimentes szeretkezésnél semmi másra nem tudtam gondolni, minthogy „úúúúú, lehet, hogy most fogan meg a gyerekem, ez késssz!”

Aztán eltelt pár hónap és én hamar megvilágosodtam, hogy nem bizti, hogy anyunak igaza volt. Kicsit kinyitottam a fülem, elolvastam pár netes fórumot és rájöttem, hogy bizony, elég sok tündérpor és varázslat kell ahhoz, hogy valaki azonnal terhes legyen. Többnyire.

Az elején persze zavarban voltam, és bár kissé kínos, én bizony produkáltam reggeli rosszulléteket, híztam, feszült a mellem, és egyáltalán: a testem, mint valami stréber kis diák, szépen produkálta a kötelező anyagot. De csak magolás volt – tudás, azaz gyerek nem volt mögötte.

Itt olvastam először, hogy van, aki ugyanúgy vásárolgatja kartonszám a terhességi teszteket, mint én, és letudja viccesen azzal, hogy ez az új hobbim. Ezen jót nevettem, gondoltam, oké, nekem is, de később humoromat vesztettem, mert a hobbi, mint olyan örömet szerez, de a folyamatos pisibe áztatott egy csíkos fecnik csak egy esetben tudtak felderíteni, amikor előző héten mégis alkoholizálni mertem, mint más normális ember. Akkor megnyugodtam, h talán mégse lesz csöki a gyerekem.

Rendesen paráztattam is magam: úúúristen, biztos bajom van, mert ilyen a ciklusom vagy olyan, mert biztos nem akkor szexelünk, mikor peteérésem van, mert másnak ilyenkorra már összejött, és mindenhol mindenki olyanokról beszél, amiről lövésem sincs! Hormontablettákról és hőmérőzésről, okafogyott, gépiesen időzített szexről, vitaminokról és lombikprogramokról, hogy ha fél évig nem jön össze, akkor meddőségi, nem, inkább csak ha már egy éve nem – és ennek se vége se hossza.

Itt állok a határmezsgyén: még maradt ép eszem, de már begyűrűzött a gondolat, és lassan átsző mindent. A gyerek.

Szabó Magda Tündér Laláját olvastam, mikor ízlelgetni kezdtem a gondolatot, hogy azért a legtöbb tündérmese úgy végződik, hogy „boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Nem pedig: „boldogan simogatta a királylány a pocakját” és „együtt nevelgették még 77 évig 7 gyereküket”, stb.

Lopva néztem magam mellett az Emberre és cinkos kis ördögök kezdtek ugrálni a fejemben, hogy: „Ugye milyen jó lenne anyának lenni? Hát igen, nem mondom… De figyu! Az se utolsó ám, hogy ma fél órát dögönyözhettél a kádban… és elég jó volt a tegnapi mozi, nem esett rosszul utána a bor és mennyit röhögtetek, mikor csocsóban lealáztátok a hollandokat! És kedden? Mikor Katával 2 órán át tudtatok vigyorogni? Persze örültél, hogy az ünnepek előtt nyugodtan volt időd kitakarítani, megfőzni, és kár titkolni, mennyire jó azokon a reggeleken ki se kelni az ágyból… kit érdekel, ha egyesek szerint ez nem a legcélszerűbb baba-nemző póz? Ha mindketten imádjátok!”

Szerintem nem kell ragozni. Egyszeriben felfogtam, hogy ezután már úgysem leszünk sosem ketten, miért ne élveznénk ki és örülhetnénk annak is? Minden éremnek két oldala van. És nyilván nem lesz lehetőségünk egy csomó mindenre, ha már nem csak ketten leszünk.

Félreértés ne essék, nagyon szeretnénk gyerekeket. Mindketten. Készülünk rá. Biztos meló, cigi lerak bőven előtte, bogyó után 3 hónapig még védekezés, meg ami kell. De nem akarjuk, hogy ez egy nagy negatív előjel legyen minden hónapban, minden teszttel. Inkább a jó részét kéne nézni. Szóval értitek. Lehet jönni, hogy majd másképp gondolom, ha már 4 éve nem sikerül… biztos, persze. De még nincs egy éve. Én megnyugodtam. Szerintem olyan jó fej gyerekem van, hogy úgy van vele: „Jól van, anya, tudod mit? Kivárom a leánybúcsút, meg a Tankcsapda koncertet, és kicsit hagylak titeket apuval, mielőtt beköltözök. Addig tanulj meg varrni!”

Vagy valami ilyesmi… írtam ezt mindazoknak, akik kicsit belekeseredtek a próbálkozásba, én hiszem, hogy lesz még olyan posztunk, amiben azért nyígunk, mert a gyereknevelés nem rózsaszín vattacukor.

pötiág

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?