Az ENSZ közgyűlése hétfőn New Yorkban a nők nemi szervének megcsonkítását elítélő határozatot fogadott el. Ez az első ilyen szintű dokumentum ebben a témában. Világszerte 140 millió lányon végeztek vagy végeznek ilyen beavatkozást.
A barbár szokásnak három változata van, legenyhébb formájában (WHO besorolás szerinti I.) a csikló hegyének lemetszését jelenti. Ezt a beavatkozást hívják szunna-cirkumcíziónak, Ománban, Jemenben, az Egyesült Arab Emirátusokban, Bahreinben, továbbá Malajziában és Indonéziában honosodott meg. A következő fokozat (WHO - II.) a csikló és a kis szeméremajkak teljes kivágása. A legbrutálisabb pedig a nők "fáraói körülmetélése", az infibuláció, amelynél – miután mindent levágnak – összeöltik a nagyajkakat, és olykor még a hüvelybemenetet is szűkebbre varrják. Ezt Dzsibutiban, Etiópiában, Kenyában, Szudánban alkalmazzák.
Eltérően a férfiak körülmetélésétől, ahol az előbőrt vágják le a péniszről, itt komoly csonkítás történik, a női körülmetélés sokkal inkább lemetélés. Egy ilyen beavatkozás egy férfinál a makk teljes levágását jelentené.
Habár számos országban hivatalosan is tiltják, a helyi javasasszonyok „műtétet” ennek ellenére bármivel elvégzik, aminek éle van, akár használt borotvapengével vagy üvegcseréppel is, sőt növényi rostokkal, tövisekkel. Ráadásul a legtöbb eseten érzéstelenítés nélkül teszik mindezt. A „műtétnek” minden esetben komoly szövődményei vannak: ha a páciens túléli, mert nem vágják át a klitorisz mellett futó artériát és nem vérzik el, még belehalhat a bakteriális fertőzésekbe. A legkomolyabb szövődmény persze a szexuális élet totális örömtelensége.
A barbár szokás hívei ezzel akarják biztosítani, hogy a lányok ne éljenek nemi életet a házasságuk előtt, illetve ne kövessenek majd el házasságtörést. Bevett tévhit, hogy az a nő, aki nincs körülmetélve, az tisztátalan, nem fog férjet találni, még a gyermekét is beszennyezi szülés közben.
Érdemes abba is belegondolni, hogy a megcsonkított nők által a barbár szokást támogató, vagy eltűrő országok gyakorlatilag teljes férfi lakossága tulajdonképpen erőszaktevő, hisz a megcsonkított és szexuális örömre képtelen, sőt fájdalomban élő nőkkel létesített aktusuk jó eséllyel nem kívánt a nők többsége számára. Az erőszak erőszakot szül.
Az ENSZ mostani határozata arra szólítja fel az ENSZ tagországait, hogy ne csupán büntetőintézkedésekkel lépjenek fel a csonkítások ellen, hanem felvilágosítással és az oktatás eszközeivel is. A határozat egyik előterjesztője, Cesare Ragaglini olasz nagykövet azt mondta, hogy a kezdeményezők célja, hogy egy generációnyi időn belül teljesen megszűnjön az elítélendő gyakorlat.
A cél nem reménytelen. Elméletileg akár egy generáció alatt is ki lehetne szorítani a rettenetes tradíciót megfelelő akarat és rengeteg munka árán, hiszen a világban volt már példa hasonló rémes hagyomány elhagyására. Kínában, európai misszionáriusok vették rá a helyi közösségeket, hogy hagyjanak fel a lánygyerekek lábfejének mesterséges eltorzításával. Kínában harmincöt évet vett igénybe, hogy 1911-re megszűnjön a lábelkötés. Az ezeréves tradíciót állhatatos munkával kiirtották és százmilliók vették tudomásul, hogy azok, akik nem kötik el kislányaik lábát, éppoly tiszteletre méltó, becsületes, erkölcsös emberek, mint őseik. A kínai hagyomány megszüntetéséhez a férfiak (fiúgyermekes családok) támogatására is szükség volt. A mozgalomhoz csatlakozók nemcsak azt vállalták, lányaik lábát nem kötözik el, de azt is, fiaiknak nem vesznek feleségül torzított lábú nőt.
A megoldási módszerre tehát van példa. A férfiak igényeinek megváltoztatásával (ne legyen előny, sőt elvárás a házasságban a nő csonkolt mivolta) együtt az egész közösség megváltoztatása (ne legyen szégyen megtörni a szokást) a járható út.
Az ideológiai máz alatt ugyanis egyszerűen a tudatlanság és a szokások hatalma feszül.
Míg Etiópiában a keresztények is éppúgy alávetik lányaikat a körülmetélésnek, az iszlám országokban is él a hagyomány, holott ahogy a Bibliában sem, úgy sem a kegyes Koránban, sem a haditban, sem pedig a szunnában nincs szó a nők körülmetéléséről, még javaslatként sem.
Az UNICEF és különböző, az országban dolgozó alapítványok felvilágosító programokkal, átfogó országos kampánnyal több mint két évtizede próbálják megváltoztatni a közvélekedést, de a szélsőséges iszlamisták nem osztják nézeteiket.
A női körülmetélés alapformáját a mozlimok egy jelentős része azért tartja legalábbis megengedhetőnek, mert létezik egy hadith (Abu Dawud gyűjteményének 1888. fejezete), amelyben Mohamed ilyen értelemben nyilatkozik róla. Az elbeszélés a próféta és egy Um Habiba vagy Um Atijja nevű nő eszmecseréjét rögzíti. Az asszony rabszolganők körülmetélésével foglalkozott, s egyike volt azoknak, akik Mohameddel együtt vándoroltak ki Mekkából Jathribba, a későbbi Medinába. A próféta megkérdezte tőle, gyakorolja-e a mesterségét, mire Um Habiba-Atijja igennel felelt, de hozzáfűzte: "hacsak nem tilalmas, te pedig nem parancsolod nekem, hogy hagyjak fel vele". "Megengedett dolog" - mondta neki Mohamed. "Gyere közelebb, hogy taníthassam neked: ha vágsz, ne vidd túlzásba, mert [tudniillik mértékletesen végezve] ragyogóbbá teszi az arcot, és kedvesebb/kellemesebb a férjnek. [...] A körülmetélés férfiaknál hagyomány, a nők esetében makrúma (kb. tiszteletre méltó cselekedet)."Ezt a véleményét Mohamed másokkal is közölte, saját asszonyai azonban mind körülmetéletlenek voltak. Az női körülmetélést a fontosabb iszlám jogi iskolák közül csak egy (a Sáfi-követők csoportja) tartja kötelezőnek, egy hasonló súlyú irányzat (a málikiták) szerint viszont "mindössze a férjnek tett udvarias gesztus". A mozlim hittudósok egy része azért ítéli előnyösnek a szunna-cirkumcíziót, mert úgy tartják, a közösülés során a körülmetélt csiklót erősebb ingerek érik, tehát nagyobb élvezetet biztosít. Ezen az alapon úgy vélik, hogy legfeljebb a csikló fitymája (arabul: bazr) távolítható el, az egész klitorisz nem.
Napjainkban Egyiptomban úgy tűnik, az elért eredmények visszafordítását szorgalmazzák, hiszen épp a beavatkozás törvényi tiltásának feloldása van napirenden. A tiltást ugyanis a korábbi elnök Hoszni Mubarak felesége igen erőteljesen szorgalmazta, és a rezsimváltással a szélsőségesek, a régi rendszer részeként, ennek a tiltásnak az eredményeit is lerombolnák. UNICEF jelentése szerint ma Egyiptomban a nők 91százaléka van megcsonkítva. Habár az elmúlt 10 évben született gyerekeknél ennél alacsonyabb volt a női körülmetélés aránya, a tendencia lassan változik (elsősorban a nagyvárosokban mutat csökkenést a női körülmetélések száma, míg vidéken továbbra is szinte kötelező jelleggel végzik). Etiópiában (és valószínűleg más országokban is) a törvényi tiltás miatt például sokszor egészen kicsi, 1-2 éves kislányokat csonkítanak meg, hogy a beavatkozásról ne is beszélhessen az áldozat.
Nemzetközi és nőjogi szervezetek évek, évtizedek óta küzdenek a kegyetlen szokás ellen világszerte. Az ENSZ határozata remélhetőleg új lendületet ad a milliók életét tönkretevő elnyomó eljárás eltörlésének.
Center
Források:
http://www.measuredhs.com/pubs/pdf/fr220/fr220.pdf (197. oldaltól)
http://magyarnarancs.hu/lokal/noi_korulmeteles_olbe_tett_kessel-61055
http://www.nytimes.com/2010/10/24/magazine/24FOB-Footbinding-t.html?pagewanted=all
http://www.youtube.com/watch?v=E2dZWtjsujA (36. perctől)
