Már hét éve együtt voltunk a párommal, mikor már ott lebegett a fejünk felett a gyerektéma. Még nem jutottunk elhatározásra. Halogattuk a dolgot, de az élet megoldotta helyettünk. Egészségügyi okokból természetes módon védekeztünk, nem túl nagy sikerrel. Hamar kiderült, hogy gyermeket várok, és igen boldogok voltunk, hogy így alakult. Jó értelemben vett eseménytelen terhesség után 38. hétre hoztam világra kisfiamat. Ezt a történetet osztanám meg veletek.
Kisfiam egy igen hosszú és nehéz nap után gondolta úgy, hogy neki elég a benti életből, és most már kíváncsi ránk. Egész napos továbbképzése és három óra ácsorgás a hidegben meghozta az eredményt. Este még anyuék beugrottak hozzánk, így mire lefeküdtünk, már 10 óra volt. Az aznapi élmények miatt nem tudtam elaludni. Utoljára, amikor az órára néztem, 22:40 volt. Elbóbiskoltam. 22:56-kor ébredtem arra, hogy valami meleg folyik a lábam közt. Felkeltem, hogy kimenjek pisilni, láttam a tócsát az ágyon, a következő tócsa az ágy előtt, az utána lévő a folyosón. Rengeteg magzatvíz folyt el. Gyorsan betettem egy törülközőt a lábam közé, és szóltam a férjemnek, hogy elfolyt a magzatvíz. Mennünk kell a kórházba, mert szülni fogok. Felhívtam anyut is, hogy akkor készüljön, és a kórházban találkozunk. Közben már a második törülközőt áztattam, a magzatvíz csak folyt. Elkezdtem összeszedni a gondolataimat, hogy mit kéne még elrakni a kórházi csomagba. Közben végig remegtem az izgalomtól. Úgy örültem, szinte el sem hittem, hogy itt az idő. Közben a férjem is összeszedte magát.
Az autóban már jöttek ötperces fájások, de elég enyhék voltak, tudtam, hogy ez még semmi. Aztán mire beértünk a kórházba az összes fájás elmúlt. Mondtam férjemnek, hogy ha akar, menjen lifttel a harmadik emeletre, de én lépcsőzök, hátha visszatérnek a fájások. Odaértünk a szülőszobához, én csengettem és mondtam, hogy szülni jöttem. Kérdezték, hogy milyen gyakoriak a fájások. Mondtam, hogy azok már nincsenek, de elfolyt a magzatvíz. A szülésznő rákötött a ctg-re, amivel a méhösszehúzódásokat és a baba szívhangját kísérik figyelemmel. Húsz percig ültem, majd szólt, hogy vegyek fel egy hálóinget, mindjárt jön az orvos és megvizsgál. A doki közölte velem, hogy egyujjnyira vagyok nyitva, úgyhogy délelőtt, de legkésőbb estére ebből baba lesz.
Na, ez kicsit sok volt. Egy ilyen nap után, ha még 18 órát vajúdni kell, szerintem császár lett volna a vége. Éjfél volt, mire beértünk a kórházba, a doki fél egykor vizsgált. A szülésznő ezután megmutatta, melyik szobában fogok szülni. Anyuval és a férjemmel be is költöztünk oda, de ekkor nem tudtam volna még ott maradni, így kimentem a folyosóra. Mivel fájások nem voltak, elmentünk liftezni. Az sem segített, így visszamentünk a többiekhez. Egyedül az enyém volt az egész szülészet, egész héten nem volt ilyen nyugis napjuk. Én ott ácsorogtam a családdal, próbáltam guggolással előidézni fájásokat. Közben húszpercenként ellenőrizték a baba szívhangját.
Egyszer csak három körül megjöttek a fájások. Ennek örültem, mert a szülésznő mondta, hogy ha nem jönnek maguktól, akkor reggel hatkor bekötnek oxitocint, az majd segít. Mivel a magzatvíz elfolyt, így hajnal ötkor antibiotikumot kellett kapnom. De eddig még sok idő van. Kb. fél óra alatt kifáradtam a fájásoktól, és nem bírtam tovább az ácsorgást. Bementünk a szülőszobára. Újra ctg következett. Az már rendszeres erős összehúzódásokat jelzett, így a szülésznő elvitt előkészíteni. Leborotválta a gátat, majd kaptam egy beöntést. Na, ezért igen hálás voltam már ekkor is, de a kitolásnál még inkább. A szülőszobára visszatérve egy darabig térdelve és guggolva egy fotelba kapaszkodva viseltem a fájdalmakat, miközben a férjem a derekamat masszírozta, anyu meg az időt mérte. Mikor már ez sem volt kényelmes kértem egy fitnesz labdát. Azon sem húztam sokáig, mert a lábam remegni kezdett a fáradtságtól. Gondoltam, megpihenek egy tíz percre az ágyon, majd visszatérek a labdához.
Közben bejött a szülésznő, aki megvizsgált. Szerencsére a baba szívhangja végig rendben volt. Megnézte, hogyan halad a tágulás. Már háromujjnyi volt, amin mindenki meglepődött, hiszen még csak másfél óra telt el a fájások kezdete óta. Mondta, hogy biztos a labda segített. Na, ezután olyan erős fájásaim jöttek, hogy nem mertem az ágyból visszamenni a labdára. Féltem, hogy összeesek. Már nem volt jó a masszírozás sem. Megkaptam az antibiotikumot is. Közben már megérkeztek az első tolófájások is. Nem tudtam még, hogy ez már a tolófájás, csak utólag mondták. Ekkor vettem fontolóra a fájdalomcsillapítást.
Szóltam anyunak, hogy szóljon a szülésznőnek, hogy nyomnom kell. Na, ezt nem akarta elhinni. Bejött, megvizsgált, kiderült, hogy már csak néhány millimétert érez a méhszájból, és segít nekem. A következő fájásnál nyomnom kellett, ő meg a kezével elsimította a maradék méhszájat. Mondta, hogy szép munka volt, akkor most szól az orvosnak és elkezdhetünk dolgozni. Tudtam, hogy akkor már nem kapok fájdalomcsillapítót, mert ilyenkor már nem lehet. Ekkor volt reggel hat. Hirtelen több kismama is beesett, hogy szül. Az orvosnak velük kellett foglalkozni. Én egyedül maradtam a tolófájásokkal, amik pokoliak voltak.
Állandóan azt hittem, be fogok kakilni, de nem így lett, az csak a baba feje volt, ami nyomott mindent. Ezeket a fájásokat csak úgy lehetett átvészelni, hogy a lábamat felkaptam és nyomtam. Közben bejött a szülésznő és közölte, hogy milyen jó, hogy ilyen spontán a kismama, és nemsokára jön az orvos, csak még vizsgál. Én már a csillagokat láttam. Szomjas voltam, bár már másfél liter vizet ittam és hányingerem is volt a víztől. Ezért anyukám vizes törülközővel törölgette a számat. Ez volt a holtpont. El sem tudtam képzelni, hogy ilyen fáradtan hogy lesz erőm kinyomni a babát.
Mire beért a doki meg a szülésznő, közben váltás volt, már két fájás között bóbiskoltam. Annyira kómás voltam, hogy a nevemet nem tudtam megmondani. Mondták, hogy akkor a következő fájásnál fogjam meg a lábaimat, és amennyire csak tudok, nyomjak. Így tettem, de nem sikerült elég erősre, mert rossz volt, hogy nekem kellett a lábamat fogni, és nincs mihez támaszkodni. Na, ezután sikerült két erősebbet is, de sajnos ritkulni kezdtek a fájások. Mivel ez már veszélyes volt, mert a pici feje a szülőcsatornában volt, kaptam egy kis oxitocint infúzióban. Ez segített.
A következő fájásnál szólt a szülésznő, hogy látja a fejét, és ha odanyúlok, meg tudom simogatni. Ez adott erőt. A doki csinált egy pici gátmetszést. A következő nyomásra megszületett a feje, az azutánira a teste. Ez fájt a legjobban, a feje az semmi nem volt a testéhez képest. Szóval kicsusszant a fiam. Láttam a pici testét, ami ahhoz képest nagyon tiszta volt. Alig volt magzatmáz rajta, vér is csak egy kevés. Gyönyörű volt. 2800 grammal és 49 centivel jött a világra. Egyből rátették a mellkasomra. Egyszerűen alig hittem el, hogy a kezemben tarthatom. Reggel hétkor született meg, szóval 8 óra telt el a víz elfolyásától. Miután kigyönyörködtem magam, visszaadtam a babát, a férjem elvágta a köldökzsinórt, aztán vitték ellátni őt. A férjem és anyu mentek vele.
Mi a szülésznővel megszültük a méhlepényt, ami egy nyomásra ki is jött, szerencsére egyben. Megmutatták nekem, hogyan volt a burokban a pici és a lepény, melyik fele volt felé, aztán jött a doki összevarrni. Egy tanuló szülésznő letisztította a gátat és letörölgette a lábamról a vért. Rám segítette a hálóingemet is. Ezután bejött a férjem a fiunkkal. Nagyon megható volt, ahogy ott állt a kezében kisfiammal. Láttam, hogy apává vált. Annyira féltőn ölelte. Hihetetlen érzés fogott el. Le sem tudom írni, milyen boldog voltam és mekkora szeretetet éreztem irántuk.
Két óra múlva lehetett felkelnem, addig felváltva bejött apu, az öcsém és anyósom is. Majd a férjemmel és anyuval maradtam. Aztán kaptam inni és enni, majd szóltak, hogy el kéne menni pisilni, mert addig nem helyeznek ki minket az osztályra, nehogy baj legyen. A hasamat is óránkét megnyomták, hogy lássák, nem lett-e valami belső vérzés vagy ilyesmi. Reggel kilenckor, bár ajánlottak kerekes széket, de nem akartam abban távozni, a saját lábamon mentem át az épület másik szárnyába, a szobába.
Azóta született még egy fiam. Azt hiszem, teljes a család. Bár bármikor újra végigcsinálnám az egészet.
Harisnyáspipi
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
