2015-ben született meg a kislányom a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház szülészetén programozott császárral, a baba farfekvése és a terhes diabéteszem miatt. Terhesgondozásra nem a kórházba jártam, így arról nem tudok nyilatkozni, csak a vérvételről, ahol normálisak voltak a nővérek, de kicsit lassú a folyamat a sok papír miatt, illetve a diabetológiáról, ahol kétórás a felkészítés a diétára, és nekem háromhetente kellett mennem, nem voltak túl szimpatikusak, de bunkók sem. Az egyik szülésznő volt a magánorvosom asszisztense, így az utolsó két hétben ő csinálta a ctg-t, illetve vele beszéltem meg az időpontot a programcsászárra. Minden héten beszéltünk róla, többször megkérdeztem, hogy apa ugye bejöhet a műtőbe? Mire a válasz mindig igen volt.
Hát elérkezett a nap, hogy induljunk a kórházba. Fél 7-re kellett mennem, mi már ott voltunk 6 órakor, hogy be tudjunk jelentkezni, és időben felérjünk, ha kell várni a liftre. Persze a betegfelvételen éppen nem működött a számítógép, így várnunk kellett 15 percet, majd a liftre 5 percet, és még 5 perc volt a 9-re feljutni.
Fent becsöngettünk. Egy unott fejű szülésznő jött ki, hogy mit akarok, hát elmondtam neki, erre bemehettem, apának még kint kellett várnia. Felvették az adatokat, majd átkísértek egy szülőszobába. Adtak kórházi hálóinget, és mire átöltöztem, apa is bejöhetett. Bekötöttek infúziót, és rám rakták a ctg-t. Jött egy tanulóorvos, hogy megvizsgál, hogy még mindig faros-e a pici, csak azt felejtette el, hogy a faros babának a fejét fent keresse. Még szerencse, hogy volt praktizáló doki vele. Fél 9-kor jött az orvos bemutatkozni, és kicsit beszélgetni, hogy mi hogy lesz, majd megkérdeztem tőle is, hogy apa ugye bent lehet, mire mondta, hogy igen.
Háromnegyed 9-kor jött az altatóorvos, hogy megkérdezze az allergiákat, stb., és jött a műtősfiú is, hogy átkísérjen minket. Közben ahogy álltam fel, bejött két szerelő és elkezdték a lámpaburát leszedni (természetesen a kórházi hálóingből az embernek kilóg mindene...). Apát leültették a műtő előtt, hogy előkészítenek és bejöhet. Bementem, beszúrták az érzéstelenítőt, majd lefektettek, lefertőtlenítettek és felrakták a paravánt. Ekkor megkérdeztem valakit, hogy a párom nem jön? Az illető megrántotta a vállát és odébb ment, majdnem elkapott a sírás. Később hallottam, hogy beszélgetnek, hogy miért nem lett behívva apa. A válasz az volt, hogy mert senki nem szólt, hogy be akar jönni. A hathetes kontrollon megtudtam, hogy csak elfelejtették behívni. Azt inkább nem írom le, a párom mit mondott, amikor engem toltak ki, hogy milyen ideges volt.
Kb. tíz perccel az érzéstelenítő után megszületett a kislányom. Egy pillanatra felemelték a paraván fölé és elvitték, kint apa látta a babát legalább. Majd becsomagolva visszahozták nekem, hogy meg tudjam puszilni, de utána is rögtön elvitték. Mikor engem összevarrtak, letoltak a nyolcadikra, a párom pedig hozta a holmikat.
Az őrzőbe vittek, ide bejött apa és beszélgethettünk kicsit, és kb. öt percre kihozták a kislányunkat is. Majd apának mennie kellett. Következett hat óra pihenés.
A fekvés után felállítottak, meg kellett fürdeni és utána átcuccolni a szobába. Én kétágyas alapítványiban voltam. Pont akkor kezdődött a látogatás, a szobába csak apa jöhetett be. A látogatás végén kiadták a kislányomat, és megmutathattam ablakon keresztül. A babák este 10-fél 11-ig voltak kinn. A további három nap egyforma napirendben telt. Reggel 7-kor hozták a babákat, meg kellett etetni őket 8-ig, utána vitték vizsgálatokra őket, az anyukáknak is akkor volt a vizit. Majd 10-kor kihozták őket ismét és 4-ig kinn voltak, 6-ig be lehetett őket adni, majd 6-tól este 10-ig anyával voltak. Az utolsó este 11-kor kellett értük menni és 6-kor bevinni őket a csecsemőosztályra.
A reggeli és vacsora ugyanaz volt minden nap, az ebéd változatos, de ízetlen. A nővérek kedvesek, de a császáros őrzővel voltak elfoglalva mindig. A csecsemős nővérek életuntak voltak, és ha kérdezni mert az ember, majdnem leharapták a fejét. A második napon jött be a védőnő először, akkor mutatta meg a szoptatást. A csecsemősök is a második napon jönnek megmutatni a köldökcsonk-ápolást és pelenkázást. A babafotós a 2-3. napon jött, ő nagyon kedves és segítőkész volt. Az anyukák orvosai este nem minden nap jöttek be, reggel minden nap jöttek, de csak azt kérdezték, jól vagyunk-e. A szobatársamat úgy engedték haza természetes szülés után, hogy megvizsgálták a hasát, hozzám nem nyúltak, a kötést sem cserélték.
A gyerekorvosok alaposak voltak, bár egyik nap megkérdeztem a gyerekorvostól, hogy mi van a baba szemével, mert váladékos. A válasz egy flegma „Ha kell, a hazamenetel napján írunk szemcseppet” volt. A kislányom kicsit besárgult utolsó napra, így vettek tőle vért. Azt mondták, hogy max. egy óra és meglesz az eredménye, akkor megmondják, hogy mehetünk-e haza vagy sem. Ez több mint öt órába tellett nekik. Takarítani kétszer takarítottak egy nap, bár a mi FIZETŐS szobánkon nem segített a különböző vegyszerek lefolyóba öntése sem, hogy ne jöjjenek fel a giliszták. A műtétről pedig még annyit szeretnék írni, hogy már az őrzőben elmúlt a vérzésem, majd a 4. héten egy hatalmas vérrög távozott, illetve két helyen felszakadt a varratom. (Mint később megtudtam, a tanuló csinálta a műtétemet.)
10/4 pontot adok a szülészetre, illetve a bent tartózkodásra.
Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház, Budapest
szülés ideje: 2015 október
pontszám: 10/4
xy
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
