Az agyadra megy. Felrobbansz… mindjárt, rögtön, azonnal. A vulkán kitörni készül. Te mit mondasz előtte a gyereknek, ha történetesen ő az oka?
Szinte minden anyának van a tarsolyában valamiféle figyelmeztető mondat, amiből a gyerek megérti (ha megérti), hogy most van az elég, különben Rémes Dolgok Következnek. Katherine Stone, a Parentdish szerzője összegyűjtött néhány ilyen mondatot, amelyek mintegy figyelmeztető lövésként hangoznak el. Mivel az angol nyelvű eredeti kifejezések több esetben szó szerint lefordíthatatlanok voltak, bekerült a díszes gyűjteménybe néhány olyan fordulat, ami tapasztalatunk szerint a magyar otthonokban hangzik el.
Az enyhe fokozatban a számtalanszor elhangzó „Na, ne idegesítsél már!” esetleg a „Na, ne idegesíts már, fiam/lányom” szerepel. Amikor már komolyra fordul a dolog, elhangzanak a Soha Be Nem Váltott Fenyegetések. Például az, hogy a rossz gyereket az Érzéketlen Pálcával elverjük… Ez a tárgy felettébb misztikus, mivel senki nem látta soha, bár emlegetjük néha. A kölykök néha eltűnődnek, hogy valóban létezik-e, de a bölcs szülő ilyenkor megnyugtat, hogyha a gyerek jól viselkedik, sohasem kell szemtől szembe találkoznia ezzel a titokzatos tárggyal.
A szerző megkérdezte az anyatársakat, hogy mi az ő kedvenc figyelmeztetőlövés-mondatuk, és rengeteg ismerős fordulatot talált.
„Túlléped a határt, fiatalúr!”
„Na, várj csak, kisasszony!”
„Ugye nem kell ma valakit korán lefektetni?”
Az egészhez anya összevont szemöldöke, komor arckifejezése, és teljességgel humortalan közlésmódja szükségeltetik. A figyelmeztető üzenet célba juttatása komoly dolog.
Az üzenetek több kategóriába sorolhatóak. Van egyszer a logikára, józan észre alapozó úgynevezett Szondázó Kérdés. Célja, hogy a gyermek átgondolja, hogyan viselkedik valójában.
„Biztos, hogy a jó megoldást választottad?”
„Nem kéne meggondolnod magad?”
„Mégis, mit képzelsz, mit csinálsz?”
A következő csoport a jó öreg Értelmetlen Fenyegetés Testi Fenyítéssel. „Nehogy már meg kelljen ütnöm téged” – az alap, de lehet cifrázni is:
„Elviszlek kirándulni a Pofonok Völgyébe”
„Még egy ilyen, és olyat kapsz, hogy nekimész a jövő hétnek! (Itthon: Olyat kapsz, hogy az eget is bőgőnek nézed! Erdélyben: Olyat kapsz, hogy az égbe likat ütsz!!”
Vagy a szigorúbb verziók:
„Ugye nem akarod, hogy odamenjek?”
„Ha még egyszer el kell mondanom, a nap további része egyáltalán nem lesz mulatságos.”
Persze nem tudjuk, mi történik, ha anya Odamegy, vagy miért és hogyan Nem Lesz a nap további része móka-kacagás, de a lényeg, hogy fenyegetően hangozzék.
A következő jól kipróbált taktika a Nevezd Nevén A Gyereket. A gyerek nevét először halkan, majd egyre hangosabban mondjuk, néhányan ilyenkor a teljes nevén szólítjuk a sarjat, mások, ha két keresztneve van gyereküknek, mind a kettőt mondják, de a vezetéknevet nem. Angol nyelvterületen a keresztnevet és a középső keresztnév első betűjét. Egy anya azonban nemes egyszerűséggel csak ennyit rikkant ilyenkor: „TE GYEREK!!!!”
A Matematikai Képlet legalább ilyen népszerű. Néhány anya előreszámol: egy, kettőő, három… mások viszont visszaszámlálnak: három, kettő, eeegy… Van, aki háromig/-tól számol, másnak kell öt is. De olyan anya is akad, aki egyszerűen annyit mond: „te, ne kelljen elkezdenem számolni…”
Aztán itt van a Lelkiismeretre Apellálás. Az efféle anyák azt akarják érzékeltetni, hogy a gyerek viselkedése teljességgel meggátolja őket abban, hogy bármiféle örömöt érezzenek. Ilyenkor a következő módokon adnak ennek hangot:
„Még a végén piálni kezdek miattad…”
„Tisztára tropára teszed az idegeimet…”
„Mi a fenét csináljak már, hogy végre rám hallgass?”
Aztán itt vannak a Felszólításfélék és Fölkiáltások.
„Az ééég szerelmére!” (esetleg: Az úristenit neki!)
„Ez már elég!”
„Fejezd már be!” ( általában így: „Fejezd már beeeee…..” sőt: „Fejezd már abba!”)
„Idefigyelj, kisapám!”
És végül a Teljes Elkeseredés mondatai következnek. Amikor már kimerült az eszköztár. Nincs felkiáltójel, nincsenek nevek, számok, szólások. Csak a szimpla bosszúság, hiába minden, feladtuk.
„Tényleg? Tényleg, kishaver?”
„Végeztem veletek mára.”
Az eredeti cikken túl: bár verbális közlést nem tartalmaz, a reménytelenség végső eszköze a Magunk Mögött Bevágott Ajtó… De ehhez legalább öt-hatéves gyerek szükségeltetik, mivel az ennél fiatalabbak, ha magukra hagyjuk őket, jó eséllyel követnek el még nagyobb, ráadásul súlyosan ön- és közveszélyes disznóságokat. Az esély a nagyobbaknál is megvan, ám matematikai valószínűsége sokkal kisebb, míg normális anya nem bír olyan állapotba kerülni, hogy szántszándékkal fél percnél tovább magára hagyja a Kiborító Kétévest, a Hisztis Háromévest, vagy a Nyughatatlan Négyévest. Náluk még mindig visszatérhetünk a Matematikai Képlethez… számoljunk tízig. Magunkban.
A Parentdish cikke (és persze Nagy Tanítómesterünk, a feledhetetlen Libby Purves) nyomán:
Vakmacska
