31. hét
Egyre gyakrabban fordul elő velem, hogy rám r a „szőőőőőrnyűű éhség”. Többször ébredtem már hajnalban arra, hogy basszus, korog a gyomrom. Aztán általában ilyenkor észlelem azt is, hogy Bogyó mocorog, azaz bulizik odabenn. Ennek hatására általában a klotyót is meg kell látogatnom, majd visszafekszem aludni, de legalábbis pihenni. Nincs az az isten, hogy én éjjel azért keljek fel, hogy egyek. Egyrészt nem akarok bálnává nőni, másrészt „megmondom” a fiatalúrnak, hogy van tartalék, abból gazdálkodjon, majd reggel lesz kaja. Így azonban reggel fél hétkor, felkelés után azonnal ennem kell, meg főleg innom úgy jó fél liter valamit, hogy ne szédelegjek és remegjen a kezem. A dominó-hatás nem marad el, mostanság általában 11- fél 12 között ebédelek, mert addigra megint úgy elfogynak a tartalékaim a délelőtti tevés-vevéstől, hogy konkrétan remeg a kezem. A gyomrom nem korog, de érzem, hogy elfogyott a nafta odabenn.
A délutánt általában átvészelem egy kis cukros „tejes”kávéval és egy marék valamilyen olajos maggal. Vacsora olyan fél hét tájban szokott lenni, mivel a kislányom már 8-kor alszik. A félreértések elkerülése végett: nem fogyózom, nem éheztetem magamat/magunkat, még csak nagyon oda se figyelek, hogy miből mennyit eszem (már a diétámon belül). Csak mostanság valahogy megváltozott a táplálék/energiaigényem és még nem egyenlítődött ki a kereslet-kínálat. Még rá kell jönnöm, hogy hogyan lenne a legjobb. Az biztos, hogy az nem jó, ha este bezabálok, mert akkor meg éjjel arra kelek, hogy ég a torkom a gyomorsavtól.
Amúgy is megnőtt az éjjeli menetrendszerinti klotyójáratok száma, már 4-5 alatt nem úszom meg a dolgot. Egyre rosszabbul is aludtam, sehogy sem volt jó. Mivel csak oldalfekvésben tudok aludni jelenleg (a számomra megszokott hason fekvés helyett) így reggelre általában mindkét oldalam iszonyatosan nyomódott, néha már fájtak is a forgóim. A nyaralás alatt jöttem rá (ahol általában puha ágyak voltak), hogy valószínűleg az extra kemény ágyunk is tehet róla. Öt évvel ezelőtt vettük az egyik leghíresebb matracgyártótól még Magyarországon. Vállaltak rá 25 év garanciát, és egy vagon pénzbe került. Tök jó a 25 év garancia, csak épp az öblösödésre nem terjed ki. Nem is értem. Szóval a matracunk öt év alatt szépen kiöblösödött, hiába forgattuk félévente, ahogy az elő volt írva. És ráadásul egyikőnk sem éri el a 70 kilót (na, jó, én most épp igen). Szóval számomra a neves gyártó matraca egy kalap kaka, épp a cseréjén gondolkodunk, de addig is kellett egy megoldást találni, hogy jobban tudjak aludni. Jelenleg az a vicces megoldás van, hogy az én oldalamra ráterítettem egy vendégmatracot, ami puhább, így sokkal jobbat aludtam. A férjem nem, mert állítólag úgy horkoltam, mint egy dandárszázad.
A Zuram is tud meglepetéseket okozni azért. Miután úgy a 20. hét környékén kijelentette, hogy márpedig szerinte a terhes nők nem szépek, ennek ellenére kb. naponta elmondja, hogy mennyire jól nézek ki, és tök jó, hogy neki „mennyire dögös kis felesége van”. És ezek után még mondja azt valaki, hogy a férfiak észjárása egyszerű, bezzeg a nőké…
Panaszom azért nem lehet rá, mert amint meglátja, hogy dagad a bokám, elküld lefeküdni, akármit is csinálok épp, hozza a párnákat, a lábam alá rakja. Bevizez nekem ruhát és még a lábamat is becsavarja vele, majd 5-10 perc után megkérdezi, hogy cserélje-e. Szóval igen rendes ember, bár virágot csak akkor kapok tőle, ha jelzem, hogy pl. holnap névnapom lesz és szeretnék egy csokor virágot, amiben legyen ilyen meg olyan „gizgaz”, ahogy ő hívja. Nem egy romantikus alkat (a szó hagyományos értelmében) az biztos, de ő ezt már a kapcsolatunk legelején kijelentette, nem árult zsákbamacskát. És nekem sem annyira fontosak ezek a dolgok, főleg, hogy látom, hogy amúgy mi mindent megtesz értünk.
A kislányom pedig továbbra is nagyon cuki, mindennap többször is megkérdezi, hogy épp mit csinál a tesója odabenn, ráteszi a kezét a hasamra, illetve tipikus nőként folyamatosan vásárolna neki mindenfélét. Persze szigorúan csak kékben és zöldben, mert az a fiúk színe. Néha azért elmondja, hogy ő lánytesót szeretett volna, de „ez” fiú lett. Végül is egész jól elfogadta már, ahhoz képest, hogy az elején kijelentette, hogy ő csakis és kizárólag lánytesót szeretne.
Zizik
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
