Bevallom, nagyon nehezen született a mai poszt. Úgy tűnik, hogy még mindig tart a hullámvasút, csak most átültem az érzelmi vonalra. Elmesélem.
A múlt heti posztra közel 200 komment érkezett. A megjelenés után izgatottan vártam a reakciókat, némi büszkeséggel, amolyan „na, én most megmutatom, mi az életmódváltás” hangulatban. Hamarosan már nem volt olyan őszinte a mosolyom. Gyorsan kiderült a hozzászólásokból, hogy elég rosszak a táplálkozási elképzeléseim. Ahogy jöttek a kommentek, úgy borult el a kedvem és váltott büszkeségből sértődésre, kétségbeesésre, aztán dühre. Kellett egy nap, mire végig tudtam a dolgokat gondolni. Sok tanulságot leszűrtem, ezek közül az első az, hogy ha kilépsz a nyilvánosság elé, akkor vállald, hogy kritizálnak. A második – és ez lett a héten a legfontosabb – hogy az emberek, akik olvasnak, nem sajnálták a fáradságot, hogy átnézzék az étrendemet, átgondolják, és segítő szándékkal, hasznos tippekkel segítsenek. Rám áldoztak az idejükből, a kedvességükből. Ezt nem tudom eléggé megköszönni nektek!
Szerdán elkezdtem átolvasni a kommentekben leírtakat, de most már értő és figyelő szándékkal, nem sértődötten. Eszméletlen sok hasznos dolgot olvastam, a mai napig sem értem a végére. Igyekeztem egyet-kettőt kiragadni, ami hirtelen szimpatikusnak és megvalósíthatónak tűnt. Ezek alapján éltem az életem a következő néhány napban:
- sose legyél éhes! – ennek megfelelően mindig volt nálam alma, Korpovit keksz, rágcsálni pedig répát szeleteltem
- feldolgozott élelmiszerek – sokkal jobban kerültem a felvágottakat, kekszeket.
- tápanyagok aránya – elkezdtem csökkenteni a tejtermékek arányát
- üres kalóriák – teljesen lemondtam a cukorról, vettem eritritet, ezzel iszom a kávémat, teámat, elhagytam a fehér lisztet, a péksütiket, viszont előszedtem a kenyérsütő gépet és a teljes kiőrlésű lisztet
A fentiek mellett elmentem a könyvtárba és kibogarásztam egy könyvet, amit a Mayo Klinika dietetikusai állítottak össze. Bár még nem értem a végére, sok-sok hasznos tippet láttam benne. Az egyik, amit azonnal alkalmaztam, az adagok csökkentése volt. Nem mérlegen méricskéltem, hanem viszonyítottam: kisebb tányér, kisebb tálka, a müzliből kimértem 50 grammot, és megnéztem, hogy az a kedvenc bögrémben meddig ér, utána ez lett a mérce. Apróságok, de mivel nem kellett mindent a mérlegre tennem, kicsit jobban, szabadabban éreztem magam.
Sokan írtátok, hogy kevés a főtt étel, amit eszem. Molyoltam a dolgon, mert nem egyszerű a kérdés. A héten bölcsibe szoktattam a legkisebb lányomat, így jövő héttől már nem lesz itthon. Viszont napközben dolgoznom kell. Délután itthon az öt gyerek. Ha főzésre, vásárlásra megy el az időm, akkor nem marad a munkára. Akkor nem tudjuk fizetni a bölcsit, ami azért kell, hogy tudjak dolgozni. 22-es csapdája. Így kinéztem a neten egy ételszállító céget és rendeltem. Szerda-csütörtök-péntek már az ő főztjüket ettem és nagyon meg vagyok elégedve. Árban jók és mindenből van zóna adag, ami azt jelenti, hogy pl. a majorannás krumplifőzelék 4 dl. Hétvégén főztem, viszont nagyobb adagot, így megvan a hétfői és keddi meleg ebédem. Ezzel megspórolom a rendelést, viszont tudom, hogy mi kerül a tányéromra.
Nem számolom a kalóriákat, sem a szénhidrátot. Nagyon frusztráló, ha túllépem a keretet, ha meg még marad, akkor azt édességre „költöm”. Inkább a mennyiségekre és az összetételre ügyelek. Meglátom, hogy ez mennyire válik be.
A legfontosabb tanulsága a hétnek az, hogy életmódot váltani nem lehet, csak változtatni. Rettentő tudatossággal készültem és azt hittem, elsőre sikerülni fog. Kudarcként éltem meg, hogy olyan pocsék volt az étrendem. Viszont a leírtakat szépen beépítettem, és hétvégén már nagyon jól éreztem magam. Biztos, hogy még sok-sok tanulnivaló van hátra, de remélem, most már jó irányba haladok. Szeretnék elnézést kérni azoktól, akik évek óta élnek egészséges, tudatos módon, hiszen úgy hittem: ezt én is elérem, csak két hét alatt. Pökhendi voltam, de már látom, hogy az életmód átformáláshoz nem csak kitartás és tudatosság, hanem alázat is kell. Legalábbis nekem. Újra kell tanulnom az evést és újra kell tanítanom a gyomromat is. Nevessetek ki, de beszélgettem vele. Mármint a gyomrommal… Megbeszéltük, hogy evés után várok 20 percet, addig döntse el, hogy még éhes-e, ha nem szól, akkor jóllaktam. Egyeztettük, hogy én nem éheztetem és nem terhelem túl, cserébe csak akkor jelentkezzen, amikor tényleg szükséges. Még sokat fogok vele társalogni, mert úgy érzem, jót tesz. És ezt csak nektek árulom el, mert simán a gumiszobába dugnának, ha bárki megtudná, hogy a gyomrommal dumcsizok.
ÉÉÉÉÉÉÉS szombaton olyat mutatott a mérleg, amit 5 éve nem: 65,7! Tisztában vagyok vele, hogy nem a kiló a lényeg, de annyira jól esett, hogy már 65-el kezdődik! J
Nos, kicsit lelkizősre sikeredtem, de elég fáradt vagyok, kimerített a bölcsibe szoktatás, az iskolakezdés, a halmozódó munkák… Most kíváncsian várom, hogy milyen lesz a következő hét. Tartsatok velem, illetve tartsatok ki mellettem!
Egy receptet szeretnék megosztani veletek, szerda óta minden nap eszem, a kommentek között olvastam (aki ráismer: cuppanós puszit küldök, életmentő hozzászólás volt, köszönöm!):
50 gr gyümölcsös müzli (ez kb. 20 gr Ch), nálam fél bögre
50 gr natúr joghurt, ez négy istenes teáskanál
1 teáskanál méz
Nagyon finom reggeli, tökéletesen jóllakott lettem tőle, egy-egy napon ez volt az uzsonnám is, csak akkor ennek az adagnak a fele. Próbáljátok ki!
Zsé
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
