Az iskolaköpeny réme nemrég ismét átlebegett fejünk felett, mint egy letűnt kor huhogó kísértete, és felszította a témába vágó egyenruha körüli vitát is.
Almajemima korábban alaposan kivesézte a témát, hogy miért is szerethető az egyen-öltözék az iskolákban. Én a magam részéről egyenruhakérdésben valahol középen helyezkedem el.
Az egyenruha, amit én támogatnék ugyanis nem rakott szoknya és vasalt nadrág, se nem egyforma színű mellények találkozása. Az én receptem egyenruhára így szól: végy egy gyártót, aki jó minőségű, gombos nyakú galléros pólókat gyárt. Rendelj tőle egyedi – és így nagyon kedvező – árképzéssel marha nagy tételben és kerüld a közbeszerzéssel többszörösébe kerülő baráti cégek termékeit. Az így kapott minta és márkajel nélküli pólók pompázzanak az elérhető összes színben a pinktől a zöldön át a feketéig, hogy az emósoktól a Barbie-világ híveiig mindenki megtalálja az egyéniségéhez színben passzoló darabokat. Legyen mindenkinek kötelező a kínálatból egy fehér pólót is vásárolni ünneplő gyanánt. Rendelj a pólók mellé klasszikus szabású farmernadrágokat kék és fekete színben, amiből fiúk és lányok kedvükre válogathatnak. Fűszerezd meg egy egyszerű farmerszoknyával, hogy a nőiesebb szettek kedvelőinek is kedvére tégy. Hideg napokra adj pulóvert a keverékhez. Tarts a suliban váltócipőt, szintén színes, márkajel nélküli tornacipők formájában.
Az egyenruha ezen fajtája bölcs Katinka módjára hozna is meg nem is. Hozna egyéniség kifejezési lehetőséget, és módot adna a divat szélsőségeinek kiküszöbölésére. Nem hozna uniformizálást és túlzó kötöttséget. Egy ilyen „egyenruhát” egész évben lehetne hordani, nemcsak az iskola falai között.
Ha – egy álomvilágban – mindez tényleg olcsó és jó minőségű is lenne, a többség meg tudná fizetni. Azok számára, akiknek ez még így is nehézséget okozna a fenti szett megvétele, a fenntartó utópiánkban kötelezően támogatást adna évről-évre (főleg ha emellett még fűtésre is jutna neki télen, vagy év közbeni étkeztetésre).
Az egyenruha akár hazai gyártmány is lehetne (lehetne?) és a viselet életet lehelhetne a mára halott vagy haldokló textiliparba is. A gyermekruha-forgalmazók persze biztos nem lennének a legboldogabbak, de én momentán nem tarok tőle, hogy egyhamar utópiám egyenruha miatti krízisét kell kezelniük.
Ti mit szólnátok egy hasonló laza egyen-öltözékhez?
Center
