24. hét
A hét a terhességem szempontjából elég eseménytelen volt, hiszen se orvosi vizsgálat, se védőnői látogatás nem volt. Baba rugdalózik, hasam növekszik fokozatosan, ha sokat megyek, a medencénél a szalagjaim húzódni kezdenek, de egyébként továbbra is jól érzem magam szerencsére. Kicsit többet ülök már a játszótéren, mint szoktam, de alapvetően bírom. Remélem, ez az állapot még kitart, és főleg remélem, hogy az előző terhességem fő problémája, a derekamnál és a forgómnál keletkező fájdalom, ami kisugárzott a lábamba (főleg a bal lábamba), minél később, vagy inkább egyáltalán nem fog megjelenni. Nem nagyon jöttem rá előző alkalommal, hogy a túl sok vagy a túl kevés mozgás okozta a fájdalmat, mert így is, úgy is megjelent. Most egyelőre jól csinálhatom a dolgokat, mert eddig összesen kétszer éreztem azt, mintha valami becsípődne, de egy kis nyújtással helyrehozható volt a dolog.
A héten összefutottam egy régi ismerősömmel, aki szintén babát vár, az elsőt, és jót beszélgettünk a terhesség kapcsán. Elmesélte, hogy nemrég voltak a párjával az első babacuccokat megnézni, köztük a babakocsit, és a párja teljesen elhűlve jegyezte meg a kínálat láttán, hogy akár egy használt kocsi árát is rá lehet költeni a babakocsira. Bólogattam, hiszen az érzést, amit először érez az ember, amikor szembesül a babaholmik világával és főleg azok áraival, nem lehet elfelejteni. Először minket is sokkolt, hogy az egyik bababoltba belépve a több százezer forintos babakocsi fogadott bennünket. De megnyugtattam ismerősömet, hogy ha az ember alaposan körülnéz, mérlegeli a szempontjait, akkor azért találhat a pénztárcájának megfelelő darabot, illetve a használt babcuccok világa is tárt karokkal várja őket, ha azt szeretnék választani.
Ennek kapcsán elkezdtem végiggondolni, hogy vajon nekünk majd, az egyelőre távoli jövőben (ami persze pillanatok alatt itt lesz), milyen holmikat is kéne beszerezni a kistesó számára. Mindketten gyűjtögető típusúak vagyunk, ezért a lányunknak szinte az összes holmija megvan még, ruhák, kellékek, játékok és társai. Akkor mindent újonnan vettünk, de már azzal a szándékkal, hogy lehetőleg több gyereket is kiszolgáljanak. Így van multifunkcis babakocsink, amit nem horror árért vettünk semleges színben, de azért ezzel fenntartásaim vannak, mert a kerekek elég nagy terhelésnek voltak kitéve első alkalommal (pedig városban használtuk főleg). De legalább van hordozónk is, amit a kocsiban az első 9 hónapban babaülésként is használhatunk, így ez megoldva.
Ruhák közül elég sok a semleges színű, de ha kiderül a kistesó neme (nagyon remélem, hogy még szeptember előtt ki lehet lesni), úgyis fogok még neki vásárolni én is és a férjem is 1-2 darabot. (Hihetetlen, hogy a férjem hogy rákattant arra, hogy a kislányunknak ruhát vegyen, ha meglát egy-két szép darabot! Magának szinte semmit nem vesz, de a lánynak állandóan, akkor is, ha nincs rá szükség). De jó Pató Pál módjára augusztusra tervezem elővenni a szépen, méret szerint elcsomagolt ruhákat, hogy kimossam és kivasaljam őket, miközben elgyönyörködök és elnosztalgiázom azon, hogy nemrég még a lányom számára mostam és vasaltam őket.
A kiságy szintén a korábbi rácsos ágy lesz, és mivel máshol nem fér el, ezért a lányunk szobájában lesz. Alapvetően azt szeretnénk, hogy ők egy szobában lehessenek egy ideig, de a kezdeti, összeszokós időben meg jól jönne, ha a közelünkben lehetne a pici. A lányunk születésekor más volt a helyzet, mert a hálószobánkba raktuk a kiságyat, aztán féléves korában mi kiköltöztünk a hálószobából a nappaliba és gyerekszobát csináltunk belőle. Így most mi a nappaliban alszunk, ott azonban egy kiságy nem fog elférni folyamatosan. Egyelőre nézegetem a lehetőségeket, valószínűleg egy babaöböl mellett döntök, amit este oda tudok húzni az ágyhoz.
Nekem jó volt a lányomnál is, hogy nem kellett messzire mennem az elején éjjel, hanem csak kikaptam mellőlem a kiságyból, és már tudott is szopizni. Az, hogy velünk egy ágyban aludjon babaöböl nélkül, nekem nem opció, még most sem tudok nyugodtan aludni, ha befészkeli az éjszaka közepén közénk magát a lányom, mert félek, hogy összenyomom (tudom-tudom, kicsit irracionális a félelmem, de ez van). A másik, hogy szeretném, ha a lányunknak, amennyire lehet, nyugodtak legyenek az éjszakái a kistesótól, de ebben nulla tapasztalatom van, hogy az éjjeli kelés vajon őt mennyire fogja megzavarni.
Szóval most még csak tervek vannak a fejemben, de valahogy nem bánom, hogy hatalmas beszerző túrákat nem kell majd tartanunk. Vagy csak nem jutottam még el a fészekrakás fázisába, amikor mindenáron vásárolni akarok a gyereknek. A gondolatainkat amúgy is inkább a házvásárlás témakör fedi le hónapok óta, mivel kinőttük a lakásunkat, és inkább családi házba mennénk, mint nagyobb lakásba. Azonban van néhány olyan igényünk, ami úgy tűnik, hogy a jelenlegi piacon extrának számít, illetve sok szempontot mérlegelünk, emiatt még mindig nem találtunk rá álmaink házára. Mivel az idő nem sürget minket, igyekszünk türelmesek lenni. Az már szinte biztos, hogy a kistesó születéséig nem költözünk, bár gondolom kisbabával se lesz egyszerű menet majd.
Mindenesetre a tervezgetés fázisába már eljutottam az új kisbaba kapcsán, a gyakorlati megvalósításra pedig remélem, hogy lesz még időm. Bár azt mondják, egy újszülött egy fiókban is elfér. Fiókunk pedig bőven van.
Gitta
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
