Annyi biztos, másként éreztem magam a terhesség alatt, mint előtte. Valószínűleg mert sikerült három kilót fogynom a sok róka látogatása miatt, és már minden reggel konstatálták a nagyok, hogy anya pocakját nagyon nyomják a babák, már megint. Aztán meg valami vírusos vackot is benyeltem, amikor már végre vége lett volna az első trimeszteri rémálomnak, és most a sok köhögés miatt imádkoztam rendszeresen a fajanszistenhez.
A szeméremcsontom rettenetesen húzódott, a változásokat is jobban éreztem, mint előtte. A dokim csak megjegyezte, hogy egy nő nem arra van kalibrálva, hogy két gyereket szüljön. Csodálatos dolog, ez is olyan, mint a többi, csak sokkal nehezebb lesz. Hát köszönöm, legalább lesz időm felkészülni.
A terhesnadrágokat már a 11. héten túrtam elő a feneketlen dobozok aljáról, amik már más családtagoknak feliratozva várták leendő sorsukat. Nem jött be nekik, megint velem kellett beérniük. És akkor megtaláltam a szőrös terhespulcsimat... Az első terhesség után kölcsönadtam, és amikor visszajött hozzám, rá három hónapra terhes lettem. Most kölcsönben volt egy barátnőmnél, és miután visszaadta, rá három hónapra terhes lettem. Persze ez csak véletlen egybeesés, de az biztos, hogy soha többet nem kérem vissza. Már ha egyáltalán odaadom valakinek, vagy megtartom emlékbe.
Szóval a 12. heti genetikai ultrahang pipa, és jöhet a Down-tesz. Öt nap múlva meg a döbbenet. Közepes kockázat.
Nem vészesen, a felső határon 995-tel, amiért valószínűleg rengeteg anyuka kiröhögne (a határ 1000 lett volna), de azért elgondolkodtunk. Mit jelent ez, milyen vizsgálat következzen, mennyibe kerül (ikrekkel minden drágább) és mégis mennyire essünk pánikba? Férj azonnal belevetette magát a netbe, de én kötöttem az ebet a karóhoz, hogy NEEEEEM, ezek a kis porontyocskák remekül vannak és egészségesek. Persze én is átrágtam magam a lehetőségeken.
Nőgyógyászom kérdés nélkül továbbtessékelt, hogy ezt pontosítani kell, és akkor csináltassunk egy ultrahangot is, mert ő nem látja az elválasztó burkot a két magzat között. (Ha a belső magzatburok közös, a babákat császármetszéssel kell a világra segíteni már a 32. héten, mert a babák szűk helye miatt azután veszélyt jelentenének egymásra, mert a köldökzsinór megfojthatja valamelyiket. Ezt az információt kaptam tőle.)
Szóval döntöttem, hogy egy egyszerű szekvenciális szűrés elég lesz. Ha nem lesz elég negatív az eredmény, akkor pénzt nem spórolva robogunk tovább tesztre, és ha ott esetleg, véletlen, netalántán pozitív (ami kizárt), akkor jöhet a külső magzatburokból levett minta, és annál tutibb már nem is lehet. Mivel mindent „időben” elkezdtünk, minden vizsgálatra jut elég idő.
Persze az ultrahang plusz kiadás, mert előbb elkészül, mint a 18. heti genetikai ultrahang, de úgy voltunk vele, belefér. Legalább látjuk őket, és talán azt is kik ők, mik ők.
Szóval a nőgyógyásznál tett látogatásom után még 2 és fél hét várakozás a világ vége, de kibírható.
lolacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
