A színpad világa elvarázsolhat. Akkor is, ha csak egy ember szövegel valamit egy alig világított térben, és akkor is, amikor színes-szagos, zenés-táncos szuperprodukció kerül rá. Az pedig megint egészen másként hathat ránk, ha részesévé válunk az egésznek, és már „belülről” látjuk, egy kisebb, nagyobb, vagy egészen nagy csapat részeként. Az Álomutazó „főpróba-előadásán” jártunk decemberben.
Felemás a viszonyom a „szuperprodukciókkal”: láttam ilyet is, olyat is, a nyolcvanas években ötször is megnéztem a Macskákat a Nagykörúton, nem kevés pénzt áldoztam Londonban a Starlight Expressre, de volt olyan előadás is, aminél úgy is hiányérzetem volt, hogy volt benne zene, tánc, fények, sőt, lovak is. Úgyhogy bár lenyűgözve nézem az óriási LED-falat és a hangosítást az előadást megelőző bejáráson („le lehetne bontani vele egy kisebb épületet teljes hangerőn”), vagy a szárnyas hintót („ez itt az Álomkészítők hintója, speciális jogosítvány kell hozzá, csak Falusi Mariann vezetheti...”), pusztán ezzel még nem lehet meggyőzni. Viszont van olyan ismerősöm, aki évek óta közreműködik a karácsony táján bemutatott produkcióban, és szerinte mindent megér, hogy benne lehet - bár se nem színész, se nem zenész, se nem „műszaki”, a legkevésbé artista - pedig abból is akad a stábban.
"Pár éve megláttam a felhívást, hogy egy híres koreográfus (Nichola Treherne, többek között a Mamma Miát is ő koreografálta) segítségére keresnek tolmácsot. Bár teljesen másféle a munkám, se nem színpaddal foglalkozó, se nem tolmács....mégis kedvet éreztem hozzá, jelentkeztem. Hosszú munka következett, aminek a végén Nicholával már barátokként váltunk el egymástól. Részesévé váltam valaminek, ami teljesen áthangolta az akkori lelkiállapotomat.
Valahogy úgy alakult, hogy a producer, Illés Gabi is észrevette a lelkesedésem, és lett alkalmam később is részt venni a munkáikban. Ez a munka pedig akkor is megéri, ha az év végének utolsó heteit teljesen át kell szerveznem miatta. Rengeteget tanulok ebből az alkotófolyamatból"
- mesélte Kárpáti Tímea, amikor a kezdetekről kérdeztem, és a próbák folyamatáról. És aki reméli, lesz még folytatás.
Miről is szól az Álomutazó? A történet a jövőben játszódik, ahol mindent alárendelünk a hatékonyságnak, amit a mesterséges intelligencia, a robotok és számtalan találmány támogat. Hogy valóban hatékonyak legyünk, nem árt megszabadulni pár fránya biológiai funkciótól, amilyen az evés vagy az alvás, vagy legalábbis valami gyorsabb és egyszerűbb folyamattal helyettesítjük. Így lesz alvás helyett „agyturbózás” és szendvicsek helyett programozható ízzel ellátott, egy mozdulattal bekapható tabletta, a Szintidrazsé. De ha senki se alszik, akkor senki se álmodik... amiből sok baj lehet még a mesében is, lesz is belőle mindenféle kalamajka, de persze azért mese a mese, mert minden jó, ha a vége jó. (És még a robot is úgy lesz emberi, ha tökéletlen: hasznos munka helyett néha szívesebben tölti az idejét hatékonynak vagy hasznosnak nem annyira nevezhető nyulas színezőkkel.)
Mielőtt elkezdődne az előadás, végigkalauzolnak minket a leendő helyszíneken, miközben aki akar, fotózkodhat is, hogy az előadás „plakátjára” kerülhessen. A „backstage-sétába” (hivatalos nevén Álomtúrába) bevont gyerekeket Varga Viktor is köszönti, kellemes csalódás a megjelenése és a viselkedése is, mivel én sajnos előadóként nem nagyon ismertem korábban, csak „bulvárcelebként”, aminek a puszta műfajától kiráz a frász. Itt azonban csak egy barátságos embert látok különös jelmezben, aki énekesként az előadás egyik szereplője, a csapat tagja, ahogy a Nagy kedvence, Radics Gigi is. Nekem ilyen szerepben jobban bejönnek.
„Egy fantasztikus és vérprofi csapat van a díszletek mögött. Tavaly és az idén már rendezőasszisztensként dolgozom Juronics Tamás mellett, ami nagyon nehéz, de nagyon megtisztelő és sokrétű is egyben, illetve én fordítottam angolra a szövegkönyvet is a csapatommal. Több, mint 300 ember dolgozik ezen a show-n: ebbe beleértek mindenkit, a műszakiakat, a kellékeseket, a szereplőket, a táncosokat, és a szervezőcsapatot is. És mindenki munkája fontos.
Mindenkinek össze kell dolgoznia a legapróbb részletekig, ami egyébként összehozza az embereket - mivel az év többi részében szervezetfejlesztő, HR-es szakértőként dolgozom, ilyen szemmel is érdekes volt. Én például azóta tudom, hogy a rendezői utasításokat a szövegkönyvbe kizárólag ceruzával lehet bejegyezni - menet közben változhatnak. Elkopott pár ceruza a próbák során... és arra is rájöttem, a legtöbbet a „kimondatlan” dolgokból lehet megtanulni vagy megérteni. Tamás nagyon magasra teszi a lécet"
- mondja Tímea.
„Moziba megyünk?” - kérdezte először a Kicsi, és bár biztosítottam róla, hogy ezúttal élőszereplős show-t tekintünk meg. Azért a moziélmény se maradt ki, az óriási LED-fal mozivászonként mutatja a hatalmas „alagutat”, amin keresztül az álmok világába utazhat valaki - ha még odatalál, elvégre megvannak már a gépek, applikációk és módszerek, amivel hosszú órákig tartó tétlenség helyett pár perc alatt regenerálódhat valaki. Alvásra tehát a világon semmi szükség, frankón lehet éjjel is iskolába menni - azt hiszem, szegény feltaláló itt bukta el a népszerűségét a fiamnál végleg a nyavalyás találmányával.
Szabó Győző Báránya - akire a címszereplő kissrác, Tomika, az előbb emlegetett feltaláló fia véletlenül bukkan a pincében, mivel az eredeti tulaj gondosan eldugta az immár felesleges alvóállatot - viszont bennem ébreszt kétségeket: ez a bárány kétségkívül vagány, határozott, humoros és jófej, egy igazi hű barát egy kisgyereknek, de hogy a csudába tud bárkit is elaltatni? Ahhoz mintha kissé túlságosan is tűzrőlpattant lenne, semmi gond, csak mókás, hogy egy alvósplüssből egyfolytában sugárzik a tettrekészség meg az energia. Hogy álmosít el így egy ficergő kisgyereket? A címszereplő Tomika persze már nem olyan kicsi (a darabban két tizenegy-tizenkét éves fiú alakítja), az alvósplüss tehát inkább kalandtárs, talán a kiskamaszsághoz akar a bari alkalmazkodni a vagánykodással.
„Amikor az ember ilyen közel megy egy színpadi produkcióhoz, akkor érti meg, hogy minden mozdulat, gesztus, arckifejezés fontos: egyenként megtervezve-begyakorolva érik el a kívánt hatást. Mindennek szerepe van, ahogy a színeknek, a háttérnek, a világításnak is. Miközben a közönségre is számítunk a darab több pontján, hogy bevonjuk őket a történetbe..."
A közönség pedig „bevonódik”, vagy spontán (amikor egy rakás ovis-kisiskolás, néhány kamasszal megfejelve, minden felszólítás nélkül odarohan az előadás végén a nézőtéren végigsétáló Radics Gigihez...) és van irányított, pár perces közjáték is, egy ponton például közösen biztatjuk az egyik szereplőt. Szerencsére a cirkuszi előadások egyik számomra nem rokonszenves eleme, amikor egy vagy több gyanútlan nézőből lesz nevetség tárgya, itt nem kerül elő hatáskeltő eszközként. Az én gyerekeim kifejezetten tartanak az ilyesmitől (pedig sose keveredtek bele közvetlenül), most sem jelentkeznek, annak viszont örülnek, amikor a székeink mellett közvetlenül elvonul a bárány-csapat.
Akik szeretik a nagyon látványos színpadi világot és a zenés darabokat, nem idegenkednek a modern „kütyüzős” világtól, esetleg kifejezetten kedvelnek valakit a főszereplők közül, például Stohl Andrást, Falusi Mariannt, Szabó Győzőt, Hajdu Steve-et, Ábel Anitát, Keresztes Ildikót, az artista Rippel fivéreket, vagy a már említett énekeseket, nem csalódtak az előadásban. És azok sem, akik szívesen néznek színes fraktálokat a virtuális álomvilág és a valóság határán, videojátékokra vagy mozifilmekre jellemző látványelemekkel. És akik kedvelik a modern köntösbe öltöztetett, de valójában a régi mesék régi értékeit átadni kívánó történeteket. Mert mesterséges intelligencia ide, űrállomáson dolgozó modern anya oda, Tomika, a bárány (eh, a Bárány), az álmok és a karácsony viszonya ebben a történetben se nagyon más, mint a tizenkilencedik században élt Tomikáké és Bárányoké. Amíg hagyják őket elaludni.
Vakmacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>
