Tudtátok? Albánia a bunkerek, a Mercedesek (elnézést, albánul Benzek), az autómosók, a benzinkutak és a menyasszonyi ruhakölcsönzők hazája. Ez a sztereotípia azonban már csak részben igaz, mert a bunkerek megfogyatkoztak: a valahai 750.000-ből ma már csak töredéke található, a Mercedesek is „kihalófélben”, átveszik a helyüket egyéb márkák, de az autómosók még megvannak, benzinkutak is tömkelegével, és természetesen a menyasszonyi ruhakölcsönzők is. Ugyanis ebben az országban a házasságkötésnek nagyobb jelentősége van, mint a születésnek és a halálnak, ezért megadják a módját. Ez egy családcentrikus ország, és ők azt vallják, hogy születni egyedül születik az ember, és a másvilágra is egyedül megyünk. A házasság viszont nem egy ember, hanem egy új család születéséről szól.

Mindenhol, tájegységenként más a szokás. Itt az Erzen-folyó völgyében, ahol mi élünk, a következő:

A lakodalom két hétig tart. A tényleges esküvő vasárnap van, a kéthetes lakodalomnak körülbelül a közepén.

Előtte lévő hétfő: A vőlegény apja „mit sem sejtve“ munkásruhában „dolgozik“ a kertben. Ha a menyasszony közel lakik, akkor annak az apja meg „segít neki“. Az már senkit nem zavar, hogy a kertben ki van készítve minimum 100 szék (gazdagéknál 2-300), meg asztalok, stb. (Itt vannak direkt erre szakosodott kölcsönzők, ahonnan székeket-asztalokat lehet bérelni). És akkor elegáns ruhában elkezdenek a faluból meg a környékbeli falvakból délután szállingózni a férfiak. A rituálé az, hogy

„Hallottuk, hogy a fiad megnősül. Ha később az életben bármi problémája lesz, rám számíthat az új család“.

És akkor a leendő örömapa megköszöni, raki, kaja, zene, stb. Mindenki elegáns, kivéve az örömapát, aki munkásruhában (melegítőben vagy másban) van, mert „váratlanul érte“ ez a sok vendég.

Kedd: Ugyanez, csak a vőlegény anyjánál, az asszonyokkal, itt az asszonyok biztosítják a vőlegény anyját, hogy (mivel hagyomány szerint a vőlegény viszi haza a menyasszonyt a szülői házba) segítenek az örömanyának megtanítani majd a fiatalasszonyt főzni, mosni, takarítani, stb. Persze ma már egyáltalán nem biztos, hogy a vőlegény meg a menyasszony a vőlegény szüleinél fog lakni, esetleg külföldön is élnek, de akkor is, a hagyomány az hagyomány.

Szerda: A vőlegény barátai, gyerekkori iskolatársai, stb. mennek meglátogatni a vőlegényt, gyakorlatilag ez a legénybúcsúnak felel meg.

Csütörtök: A lányos háznál a menyasszonynak „lánybúcsúja” van, illetve valami hasonló.

Péntek: A vőlegény lakodalma menyasszony nélkül! Zene, tánc, raki, kaja, vidámság, stb.

Szombat: A menyasszony lakodalma a menyasszony szüleinél, ahonnan a vőlegénynek EL KELL KÉSNIE. Na, ez már keményebb, ez olyan, mint egy temetés, vagy majdnem olyan. A menyasszony fekete ruhában, szinte „szégyenpadra“ ültetve, gyakorlatilag a családja gyászolja, hogy elveszik egy munkáskéz a családból. A zene szomorúbb, de akkor is táncolnak, csak máshogyan.

sült kecske

Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy egy hétig „terülj-terülj” asztalkám van, a férfiaknak egy pohárka raki, a nőknek kávé, meg valami csipegetni való. A tényleges lakodalom vasárnap van, akkor van az igazi „eszem-iszom, dínom-dánom”. Az ifjú pár a fényképezkedés után megérkezik a lakodalom helyszínére, ahol a vendégek várják őket. A muszlim családok a polgári esküvőt nem tartják fontosnak, van, hogy a lakodalom előtt, van, hogy csak napokkal, hónapokkal utána tartják meg két tanú jelenlétében. A lényeg a lakodalom és a mulatás, ahol mindkét család és rokonság jelen van. A lakodalom végén sok helyen a vőlegény elszív egy cigarettát, majd meggyújt egy zsebkendőt (ezzel azt szimbolizálja, hogy befejezi eddigi életét és újat kezd). A mulatság általában tűzijátékkal végződik.

Az élőzene – ha a család megengedheti magának – fenomenális, kár, hogy itt az igazán jó zenészek egy kisebb vagyonért hajlandóak zenélni a lakodalomban, ezért általában itt is DJ szolgáltatja a zenét laptopról. Mi voltunk egy olyan lakodalomban, ahol a Kukes-ből (észak-albán város) jöttek a zenészek. Nagy dobokkal, és nem szabványos zenekari, hanem népi klarinétokkal tradicionális albán zenét játszottak. Nagyon érdekes volt.

Utána egy hétig: A vőlegény apja a menyasszony apjával együtt járja a kocsmákat, és boldog-boldogtalant meghívnak. Közben minden nap délután 4-től éjfélig a vőlegény házánál a teraszra kirakott hangfalakból üvölt az zene, hogy az egész környék emlékezzen a nagy eseményre.

A tavasztól őszig tartó időszakban – ekkor tartják a legtöbb lakodalmat – hétvégente hangos dudálástól visszhangzik a környék – hasonlóan, mint Magyarországon –, ahogy halad a lakodalmas menet az autókkal. A falusi lakodalmakat tarthatják háznál is, de az általános inkább az, hogy valamilyen étteremben rendezik. Rengeteg étterem, vendéglátóegység van Albániában, sok közülük kimondottan lakodalmakra szakosodik, és rengeteg ember befogadására képes.

Külföldiként, ha valaki Albániában jár, és belecsöppen egy lakodalomba, jó eséllyel meghívják, és előkelő helyre ültetik, mert a külföldi, főleg egy magyar – mert itt minket nagyon szeretnek – emeli az esemény fényét.

És ha már lakodalomról beszélünk, ejtsünk néhány szót az albán ételekről is, melyek a lakodalmi asztalokon is helyet kapnak. Az alább felsoroltak hagyományos albán ételek, melyekkel bármelyik étteremben, kifőzdében is találkozhatunk.

tavë dheu

tavë dheu (táv deu) – húsdarabok (ált. borjú) gjizzel (a mi túrónkhoz hasonló) összefőzve, kis cserépedényben készítve és tálalva

tavë kosi (táv koszi) – joghurtban sült bárány (nagyobb cserépedényben)

fergese (fergésze) – zöldségek (általában paprikadarabok, de lehet más is olívaolajban és gjiz-ben eltéve, azaz tartósítva. Ezt a fergese-t fogyasztják melegen hússal összefőzve és hidegen hús nélkül vagy éppen grillezett hús mellé.

paçe (pácse) – sűrű fejleves, birkából, kecskéből, esetleg borjúból. Ha nagy szerencsénk van, akkor nem fejleves, hanem agyvelőleves, ez isteni finom, még finomabb, mint a rendes fejleves. Állagra általában a híg pörköltre hasonlít, de ahány étterem, annyiféle recept.

kukurec (kukurec) – borjú, bárány vagy kecskebélbe töltött belsőségek sütve, esetleg töltelék nélküli sült béldarabok, (na, ezt én nem tudom megenni, olyan büdös). Az albánok kétpofára zabálják.)

qofte (tyofte) – fasírtszerű húsétel, a délszláv csevapcsicsának, vagy a román „mícs-nek” felel meg, szinte mindenhol lehet kapni, a legkisebb kávézóban is, ahol első látásra úgy gondolnánk, hogy csak italt mérnek.

pilaf me pule (piláf me pule) – sült csirke rizzsel – ez amolyan nemzeti ételük, sok helyen házi csirkéből.

planc vagy plonc (planc) – pacal, lehet borjú (viçi, ejtsd: vicsi), bárány (qingji, ejtsd: tyingyi), vagy kecskegida (keci). Itt a pacalt leggyakrabban bundában megsütik, ritkábban csinálnak belőle pacalpörköltszerűséget.

krem karamel – tojáspuding (csak hogy desszert is legyen)

treleçe (trelecse) – másik desszert, egy édes tejben áztatott sütemény, nagyon finom.

baklava – ez meg más keleti kultúrákban is megtalálható

Meg persze a rengeteg saláta, sajtok, olajbogyó, a kukorica és búzakenyér, sült (grillezett) húsok. Az albánok nagyon szeretik a húst, ezért az albán lagzi fokmérője a hús mennyisége, a többi étel csak „mellékes”.

Párkapcsolat, család

Mivel ez egy hagyománytisztelő társadalom, azok a párkapcsolati problémák, amik más társadalmakban erőteljesebben jelen vannak, itt kevésbé kimutathatóak. 2010/2011-es adatok szerint Albániában a válások aránya 19 százalékos. Magyarországon ez az arány 67 százalék, az EU-s átlag pedig 44 százalék. Arra vonatkozólag nem találtam kimutatást, ez hogyan oszlik meg vallásilag (muszlim-katolikus-ortodox) vonalon. Mivel itt az adott szónak rendkívül nagy ereje van az élet minden területén, valószínűleg a házasságoknál is ez működteti a dolgot. Nagyon sok ismerősünk, barátunk van itt, de így hirtelen elváltat egyet sem tudnék mondani. Mondhatnánk, hogy Albánia muszlim ország, és egy férfinek több felesége is lehet, de nem mondjuk, mert Albánia csak „papíron” muszlim, és én még egyetlen albán férfivel sem találkoztam, akinek egynél több felesége lenne. Legalábbis nekem nem árulta el.

krem karamel

Albánia férfiközpontú társadalom, első látásra a nőnek kevés szava van. Fontos ügyekben valóban mindig a férfi (minél idősebb, annál nagyobb a szava) dönt, de azért nem úgy kell elképzelni, hogy a nők teljes elnyomásban élnek. Bármennyire is tartják a hagyományaikat, azért már ők is „nyugatiasodnak”. Valójában úgy van, hogy a végső szót a tekintély megtartása végett mindig a férfi mondja ki mindenben, de a háztartással, a család kiadásaival, ezáltal a lakodalommal kapcsolatos dolgokban ténylegesen a nő dönt. Nem mindegy azonban az sem, honnan származik az illető. A hegyi régiókban, ahol erősebben tartják a hagyományokat, volt olyan szokás, hogy a menyasszonyt ellopták a családjától. Más régiókban szokás volt feleséget vásárolni. Megint máshol, például Mirdita (jelentése: Jó napot!) megyében a menyasszony apja, fiútestvére vagy más férfi rokona egy szalmába csomagolt tölténnyel ajándékozta meg a vőlegényt, így adva felhatalmazást a leendő férjnek, hogy a család beleegyezésével akár meg is ölheti a feleségét, ha az engedetlen lenne.

Ezek a tradíciók gyakorlatilag már nem léteznek, de a lakodalom, mint az új család születésének ünnepe még mindig erőteljesen a hagyományokra épül, és a legfontosabb családi eseménynek számít Albániában.

Betti

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?