Pár hónapja már egyre kevésbé köt le a sport, pedig korábban az életem része volt. Régebben hegyet másztam, külföldi túrákra jártam, jelenleg rendszeresen futok, versenyekre járok, illetve sziklát mászom és barlangászom. Színes, sporttal teli életemet már egyre kevésbé élvezem, hisz úgy érzem: „már valami másra vágyom”.
Sajnos rohan az idő, pontosan 16 hónap múlva betöltöm a harmadik X-et, s így, a húszas éveim vége felé a sport egyre kezd háttérbe szorulni a gondolataimban. Megváltozott a gondolkodásmódom, s erre nincs magyarázat. Szeretnék végre családot! Úgy érzem ennyi idősen, hogy épp itt lenne az ideje. Elnézve a volt osztálytársaim és évfolyamtársnőim közösségi oldalait, már több mint felének van vagy a közeljövőben lesz gyereke. Sőt, korombeli sporttársaim nagy része is otthon babázik, így a korosztályomban (18 és 40 köztiek) már csak a 25 alattiak, illetve a 32 felettiek állnak a rajtvonalhoz.
Én is nagyon szeretnék már gyereket, s ezért hajlandó lennék jó ideig szüneteltetni a futást és a többi extrém sportot. Sokszor irigykedve figyelem az utcán, illetve a hipermarketekben elhaladó kismamákat, s mindig arra gondolok, bárcsak én is ilyen áldott állapotban lennék. Éjjel sokszor azt álmodom, hogy gyerekem születik, ilyenkor igen rossz a reggeli ébredés, miután tudatosul bennem, hogy csak álom volt. Egyetlen nagy probléma viszont megtöri a családtervezésem.
A párom sajnos nem akar gyereket, annak ellenére sem, hogy ő már a negyedik X-hez közelít. Egyetlenegy ésszerű magyarázata az, hogy túl nagyok a kiadások, magas a devizahitel, illetve alacsony a havi bevétele. Sajnos az én munkahelyi helyzetem sem a legideálisabb, hisz határozott idejű szerződésem van csak, tavaly munkanélküli voltam 8 hónapig, illetve a szakmámmal sem kellek sehova. Természetesen szeretnék határozatlan szerződéssel dolgozni, de nincs hol.
Ezek miatt a negatív tényezők miatt ő még nem akar családot. Arra vár, hogy lejjebb menjen a svájci frank árfolyama, hogy olcsóbbak legyenek az üzemanyagok, továbbá hogy legyen egy biztos havi bevétele, de ez mind-mind csak illúzió. Gyakorlatilag arra sincs esély, hogy ugyanúgy maradjon minden, mint most, hisz mire befejezem ezt a kis beszámolót, addigra már a frank szinte eléri az euró árfolyamát.
Félek, hogy ha éveket várunk, akkor mindketten kifutunk az időből. Most még fiatalok vagyunk és egészségesek, de ha sokáig húzzuk-halasztjuk a dolgot, akkor öregkorunkra azt vesszük észre, hogy nem lesz se családunk, se kutyánk, se macskánk. Ezt nagyon nem szeretném. Nem tudom, mi lenne az ésszerű megoldás. Kolléganőim szerint álljak a sarkamra, s minél többször mondogassam neki, hogy szeretnék családot. Addig meg menjek ki külföldre dolgozni, hagyjak itt mindent egy időre. Ki tudja még, mit hoz a jövő, de azt tudom, hogy addig nem nyugszom, míg el nem érem a kitűzött célt. Bízom benne, hogy az álom valósággá válik, s egyszer nekem is lesz végre gyermekem.
Lilla
