Egy közösségi oldal megosztása juttatta eszembe: közeleg a Valentin-nap. (Feleség: Drágám! Férj: Mi van? Feleség: Nem köszöntöttél fel Valentin-napon! Férj: Miért, mi vagy te? Bálint?) Hogy jelenleg éppen mi a divatosabb, értelmiségi gőggel utálni, vagy árral szemben szeretni a Valentin-napot, nem tudom. Inkább nem is foglalnék állást, sárba taposni sem szeretném a plüsscukik ünnepét, készül valahol erről a poszt biztosan. Mi csak valami apró, jelképes ajándékot adunk egymásnak.
Szülőnek, barátoknak, ismerősnek sosem, mivel ez a szerelmesek ünnepe, még akkor is, ha egyesek az osztálytárstól az unokatestvérig bezárólag osztogatnak piros szívecskés, cuppogó plüssmacikat egymásnak. De hát kell valami elfoglaltság azoknak is, akiknek nincs éppen partnerük, mert aztán jön a Valentin Blues. Gondolom, ha van Baby Blues és Christmas Blues, akkor ilyen is. (A finnek és észtek a barátokat is ünneplik ezen a napon, de erősen kétlem, hogy ezért terjedne nálunk is a szokás.)
Egy ősi pogány termékenységi és tisztító ünnep, a Lupercalia idejére esik a szerelmesek ünnepe. A Bálint-nap eredete homályba vész, ezt a nevet három kiemelkedő személy is viselte a kereszténység megjelenése körüli időkben. Egyikük, Szent Bálint, Terni püspöke volt, akit keresztény hite miatt bebörtönöztek. Hite erejével meggyógyította a börtönőr vak leányát. 269. február 14-én végezték ki, a lánynak búcsúüzenetet küldött, melyet így írt alá: „A te Bálintod”. Így terjedt el a szokás, hogy ezen a napon a szerelmesek üzeneteket küldenek egymásnak.
Egy másik legenda arról is beszámol, hogy Bálint keresztény szokás szerint esketett párokat, katonákat is, akiket II. Claudius császár rendelete alapján nem lett volna szabad. (Azt tartották, a nőtlen férfiak jobb katonák.) A szerelmesek ünnepét számos országban megtartják, persze időpontja és neve változó. Romániában például február 24-én van Dragobete ünnepe. Kínában a hetedik hónap hetedik napján van Qixi napja. A Mennyei császár unokája, egy gyönyörű szövőlány hozzáment egy pásztorfiúhoz. Mivel ezután vele töltötte idejét, a Mennyei császár megharagudott, hazahívta a lányt, s meghagyta, hogy csak egy napon, Qixi napján találkozhatnak. A palota és a fiú otthona közé folyót varázsolt. Ezt mi Tejútnak, ők Ezüst Folyónak nevezik. A legenda fontos szerepet tölt be a kínai kultúrában, mégis újabban a nyugati Bálint-napot is megünneplik a fiatalok. Angliában úgy tartották, hogy a madarak ekkor választanak párt maguknak, 1383-ban egy vers is született Geoffrey Chaucer tollából Madarak parlamentje címmel a jeles alkalomra. Később Angliából terjedt át a szokás Amerikába.
Hogy idén mi lesz az a jelképes ajándék, amit adok, még nem tudom. Ha rám szakadna a Nemzeti Bank, mindig tudnám, mit vegyek. Lehetne egy új alaplap, vagy videokártya, szép óra, ilyenek. De a „jelképes” ajándékokkal mindig bajban vagyok. Barátnőm nem átallott karácsonyra zoknit és alsógatyát venni a férjének, először persze kiröhögtem, de ha jobban átgondolom… azt legalább használja. Én övet vettem, mert idén alacsony volt a költségvetés – na ja, az fényévekkel kreatívabb a zokninál.
Talán lehetne valami névre szóló, bögre, egérpad, póló, vagy ilyesmi. A legkedvesebbek a később beváltható, saját kezűleg megírt kuponok, mint 10 alkalom mosogatás, mikor fáradt vagy, vagy csak nincs kedved, buksi – vagy egyéb – simi, főzés, autómosás, fűnyírás, vagy akármi. A parfümnek a férfiak a közhiedelemmel ellentétben nem örülnek annyira, mint egy nő, és nem is a jelképes kategória az, amelyik jó minőségű. Talán lehet újság-előfizetés, bár az sem olcsó. Hát, azt hiszem, idén maradok a bonbonnál vagy a vacsoránál. Ti vesztek/készítetek ajándékot, vagy a Valentin-nap gondolatától is hideglelést kaptok?
Juditty
Forrás:
