Már megint a nyúlterpesz vezetett nyomra. Ezúttal a lányom ült úgy, keresztben a fürdőkádban, amúgy remekül fürdik-mosdik már egyedül, én vagy az apja minimális asszisztenciája mellett. 
De akkor hirtelen összecsaptam a kezem: jézusmária, hát te meg ott hogy nézel ki? Piros. Nézem a bugyiját is, eddig nem tudtam a hordottat megkülönböztetni a tisztától, nos hát most úgy néz ki... mintha hm, felnőtt volna. Beszedett volna valamit az usziban?
A pirosság hamar elmúlt, egy kis Bepanthen plusz, aztán végigismételni megint, hogy ugye elölről hátrafelé törlünk, nem gombócba gyűrt vécépapírral, nem nyúlkálunk és pláne nem koszos kézzel. Bólogat, meg van ijedve, ez betegség? Édes fiam, fogalmam sincs, de tudtommal ti még nem…ööö…de mintha emlékeznék hasonlóra ismerős kislánynál.
Fel is hívom a kis barátnő anyját, készséggel beszámol, igen, az én lányom tavaly, határozottan folyása volt, na, mondja a telefonba, a doki néni lepattintott, a védőnő is eléggé, ezeket még nem lehet nőgyógyászatilag vizsgálni, mert kicsik, de azt javasolta, ültessem kamillás ülőfürdőbe, rendszeresen. És meddig tartott? Hááát, majd két hónapig, de szívesen üldögélt a kamillás lavórban. Elképzelem a saját gyerekemet, kicsivel élénkebb temperamentum, plusz az öccse, kiborult lavórok, kamillafoltok réme merül fel, jáááj. Hetekig? Lehet, hogy mégse ezt az utat követném.
A csiganyál még két-három nap visszatér egy-egy nap szünet után, nem vészes, de van, úgyhogy felhívom a saját nőgyógy rendelőmet, micsináljak, amúgy is járok arra, saját szűrésre. A mindentudó csudafej recepciós lány azt javasolja, mégse a saját szülészorvosomat kéne ezzel zaklatni, ő felnőtt szakos, de van gyereknőgyógyász szakvizsgás kolléga is, pénteken lehet jönni.
Bevonulunk, némi lelki előkészítés után, kedves középkorú nő, igen, ebben a fiús szakmában a gyermeknőgyógyászat valahogy mégis lányokra marad, mondja (sors vicce, neki magának kizárólag fiai vannak, ha jól értettem). A kölyök megszeppenten az ölemben ülve tűri az amúgy fájdalmatlan mintavételt, egy fülpiszka, olyat már látott, de némi hüppögés így sem marad el. Diszkréten kivonul utána a recepciós lánnyal csevegni, meg tévén nézni a Rex felügyelőt, amíg én kerülök sorra. Éppen azt is megszoktam már, mondja a doktornő, ha bent maradnak, hozzám járnak a muzulmán nők is, de sokuk nem beszél se magyarul, se angolul, a férjük fordít, a gyereket meg nem tudják kire hagyni sokszor, itt ácsorognak mind, néha hárman-négyen, a paraván mögött nézegetnek ki az ablakon.
Ja, és szerintem semmi baja a lányának, teszi hozzá. Hat és hétéves kor közt sok kislánynál indul meg az első ösztrogén-adag, van, akinek a melle is megduzzad pár napra, egyáltalán nem biztos, hogy az az átmeneti folyás valami fertőzést jelez. Gyermeknőgyógyászatban tananyag, de a felnőttekkel foglalkozók sokan nem tudják. Az egy héttel később megkapott tenyésztési lelet őt igazolja, nem kell szidni az uszodát, csak az első figyelmeztetés, a lányom egyszer majd nagylánnyá érik. Pár év múlva, mert a csiganyál azóta eltűnt, a pirossággal együtt.
Ezzel együtt, morrantom a fürdőszobában, nem árt az óvatosság, főleg idegen vécén, és elölről hátrafelé törölsz, piszkos kézzel nem nyúlkálsz. Ezúttal megúsztuk, a kislányokat jobban védi a természet, mint a nagyokat, de nem mindentől, mindenkor. Aztán pár év múlva majd foghatjuk a fejünket más női ügyekben, de szerencsére az még odébb van.
Vakmacska
