Jézus, Mária – gondoltam először, mikor értesültem anno Csilla harmadik gyermekének születéséről, aki Afrikában látta meg a napvilágot. A rövid levélhez képet is csatoltak, amin három gyerek volt – két nagy és egy egészen kicsike. A képről annyi szépség, harmónia és boldogság sugárzott, hogy akkor már azt nem értettem, mit jézusmáriáztam két perccel előtte. Az e heti írásban Csilla beszámol arról is, milyen volt szülni Gambiában, egy barátságos kis klinikán. Már ott sem az otthonszülés a kizárólagos, bár a legtöbben sietnek haza a szülés után. Ő se tett másként.

Szeretettel üdvözlöm a Bezzeganya olvasóit, immár negyedik alkalommal, Gambiából. Ma a helyi betegségekről, a higiéniáról, az orvosi ellátásról írok bővebben. Személyes tapasztalataimat is megosztom szülés és malária ügyében.

Követve az érdeklődést, továbbra is igyekszem válaszolni a kérdésekre, mert tudom, hogy érdekesek a részletek.

Farkasokkal Táncoló kérdezett a gambiai öltözködéssel kapcsolatosan.

Ez a téma kapcsolódik a múltkorihoz, miszerint Gambia igencsak megoszlik a hagyományos afrikai és a modern külvilági gondolkodásban... és ez az öltözékekben is megmutatkozik.

Az idősebb generáció főleg afrikai öltözetet visel, az arab kultúrát is képviselő változatokkal. A ruhák színesek, tartós anyagúak, jól megmunkáltak és leginkább szenegáli szabók-varrók művei.

Gambia és Szenegál régen, a gyarmatosítás ideje előtt egy terület volt, Szenegambia néven. A felosztás után a mai Szenegál francia gyarmat, Gambia angol felségterület lett. De a családok továbbra is összetartoztak.

Gambia mosolyogtató földrajzi helyzete, hogy benne van Szenegálban, egyetlen szomszédja Szenegál. Angolul: Smiling Coast (Mosolygó Part) szlogennel csalogatják a turistákat és mivel Gambia turizmusból él, ezáltal nagyon is vigyáznak békés, vendégszerető hírnevükre.

Mivel a nyugat-európai és amerikai turisták 1960 óta gyakori vendégek e kis afrikai országban, ezáltal a „nyugati kultúra” és öltözködési stílus is népszerűvé, elfogadottá vált a gambiai fiatalok között. Mindennapos látvány az utcákon, szórakozó- és közhelyeken a modern, kihívó-kirívó stílusú ruhák viselete, ami persze a családokon belül is viszályt okozhat (a képen hagyományos esküvői viselet látható).

Rengeteg mai történet van arról, hogy a hagyományos afrikai gondolkodású, életmódú, öltözködésű szülők nem tudják megérteni a szerintük megbabonázott és tévútra terelődött gyerekeiket, családtagjaikat, ahogyan öltözködnek és viselkednek. Persze ez oda-vissza igaz, és ez megváltoztatta, kettészelte a gambiai lakosságot.

Itt a családok nagy számban élnek együtt, gyakran sok generáció együtt. Ha nincs megértés és elfogadás a családi közösségben, akkor oda a béke, és ezt felváltja a viszály és veszekedés.

Ez egy békés, háborút nem ismerő nép számára igencsak tragikus fordulat. A szülők-nagyszülők kultúrája, életmódja, szokása a szemük láttára tűnik el a gyermekeik hétköznapjaiban. Nehéz az egyensúlyt megtartani, de a lényeg, hogy Gambiában még mindig sikerül a szeretet útján járva egybentartani, követni a változó világot.

Itt minden olyan természetes, ahogy az égiektől megadatott, és ennek a gyakorlat is megfelel. Különböző vallások, generációk, más-más öltözéket viselők egymással békében élnek Gambiában.

A szomszéd ország bárhol elérhető egy órás távolságban, de az mára egy teljesen más világ kapuja, a sok befogadott közül. (Dakar, Szenegál fővárosa hat milliós lakosú nagyváros.)

Amint e rövid eszmefuttatás is mutatja, az öltözködés a mai Gambiában igen sok kapcsolódó területet érint a hétköznapokban is, az egyéneknél és családoknal, munkahelyi és közösségi találkozókon, magyarán mindig és mindenhol. Az idősebbek a szenegáli stílust és a Maliból hozatott gazdag kelméket szeretik, a fiatalok farmerben, pólóban éltetik AKON szenegáli, USA-ban élő zenesztárt vagy jamaicai őrületben „keep it up” izékkel színesítik mondataikat az ottani stílust utánozva. Mindez nagy keveredést okoz a gambiai hétköznapokban, de valahogy a béke és a szeretet mindig útmutatóként megoldást kínál az összhanghoz.

Itt szeretném megemlíteni a szenegáli, világhírű zenészt, aki ügyesen ötvözte zenéjében, megjelenésében az afrikai-európai, modern stílust, egyaránt. Youssou Ndour (7seconds c. zenével lett világhírű, melyet Neneh Cherry-vel együtt énekelt).

Ami a hab a tortán a hagyomány és megőrzése terén, hogy Gambiában a mai napig minden pénteken a nagy többség (iskolai fiatalok és irodai dolgozók is) afrikai, díszes, tradicionális ruhát visel. A miértjét a békében, a kultúrában és a vallásokban találhatjuk, de ezt majd egy későbbi írásban részletezem.              

Visszakanyarodva mai témánkhoz: egészségügyi ellátás Gambiában.

Ezt már a múltkor is említettem, hogy a hagyományos gyógymód és az orvostudomány rendelkezésére álló modern technikai lehetőségek békésen megférnek együtt a betegek ápolásában manapság Gambiában.

Sok a kórház, közülük a legnagyobb Banjulban, a fővárosban található: RVH; Royal Victoria Hospital. Szerkezetileg megfelel egy átlagos magyarországi, európai kórháznak: sok beteggel és még több lehetőséggel a gyors gyógyuláshoz.

Ezenkívül vannak a körzeti klinikák, melyek szintén nagyon sok, különféle betegséget képesek kezelni és szúnyoghálóval felszerelt, bentalvásos szobákban is lehet várni a jobbulást.

A leggyakoribb betegségek: malária, cukorbetegség, magas vérnyomás és az agyvérzés.

A szükséges gyógyszereket könnyen be lehet szerezni, melyek a világ megannyi tájáról érkeznek ide, és az átlagos lakosságnak is megfizethető áron megvásárolhatók a gyógyszertárakban. A körzeti rendelőkön kívül vannak  magánklinikák, melyek modern technikai felszereltséggel és nemzetközileg is elismert orvosi szaktudással várják a gyengélkedő turistákat és mostanság már a helyi lakosokat is.

A regisztrációs díjat csökkentve több ember juthat e fizikai segítséghez.

 

                       Sukuta, Egészségügyi Központ

 

Kórházas történetből kettőt személyes tapasztalatot is szívesen megosztok a Bezzeganya olvasóival:

Családunkban három gyermekek van. Közülük a két idősebb Budapesten, átlagosan elismert kórházban, normál körülmények közt született. Legkisebb gyermekünk pedig négy éve, Gambiában látta meg a napvilágot. E terhességről és a szülésről szeretnék pár sorban beszámolni.

A terhesség még Európában kezdődött, és amikor már a repülőjegyek is a család kezében voltak, tudatosult bennem, hogy legyen bárhogy, de én folytatom az utam, babával a pocakban, és majd Gambiában adok életet neki.

Nem volt bennem kétség, bár félelmem néha felerősödött és próbált összezavarni, de a hitem sokat segített abban, hogy semmi baj sem lett... Előtte már kétszer végigcsináltam.

A teremtő véletlenekre bízva magam egy szállodai úszómedencénél találkoztam egy német hölggyel, aki megemlítette, hogy a férjének van egy klinikája és van szülészorvos is. Ezelőtt több kórháznál érdeklődtem a szülési körülményekről, lehetőségről és anyagi oldalukról, de igazán egyik sem nyerte meg tetszésemet és biztonságérzetem is erősen tiltakozott az elképzeléstől, hogy azok közül a kórházak közül válasszak, és ott szüljek.

Viszont ez a hölgy megnyugtató válaszaival és mosolyával csak jót sugárzott felém, úgyhogy elkértem a klinika elérhetőségét. A szülőorvos egészségügyi miniszter volt korábban, így könnyű volt utánakérdezni. Mivel Gambia igen kicsiny ország és mindenki ismer mindenkit, ezért meg sem lepődtem, hogy az egyik munkában az orvos testvére volt a főnököm.

Amikor végre sikerült összehozni a találkozót, hogy személyesen is megnézhessem a klinikát és a szülőszobát, igencsak lenyugodtam, mert a szép, kertes környezetben felépített villa otthonosan hívogatott, és az orvos hozzáállása és tudása is erőt adott.

Aki anya, tudja, hogy terhesen a megérzések még erőteljesebbek, útmutatóak, úgyhogy követtem az érzékeimet.

A papírok kitöltése után jött a vizsgálat.

Ez első alkalommal igen furcsa volt, de egy izguló testnek védelmet adott: az orvos csak kérdezett és figyelt, de nem nyúlt hozzám! A kérdéseiből, tapasztalatai alapján karakterizált, majd végül közölte, hogy nem lesz semmi baj a szülés alatt. A súlyomat és a vérnyomásomat is megmérte, és ezzel vége is volt a vizsgálatnak.

Ami még örömmel töltött el, hogy magáért a szülésért 1000 dalasit, azaz 8000 forintnyi összeget kértek, ami a körülményekhez és az eddigi információkhoz képest igen olcsónak számított.

Persze sok anya a helyi, külföldi vezetésű, de mégis lepattant klinikákat választja, mert közel van a házhoz vagy ismeri a nővért, esetleg valamivel olcsóbb, mint a másik klinika. Beszaladnak a szülésre, és pár óra múlva újra otthon várja őket a nagycsalád az újabb „égi jövevénnyel”.

Szóval elhatározásomat a rendszeres vizsgálatok követtek, melyeket vagy a klinikán vagy egy általános orvosi rendelőben végeztek el. Ez a rendelő ma már felszerelt szülőszobával rendelkezik, norvég orvosokkal és vegyes eredményekkel a helyi lakosok megdöbbentő szülési történeteiből.

Sajnos egy ismerősünk, aki első babáját várta, az életével fizetett 19 évesen, mert a szülés alatt nem volt megfelelő mértékű a vérellátás, és mire a központi, Banjulban lévő kórházba szállították (30 perces táv), meghalt a mentőautóban, és egy kislányt hagyott maga helyett e világon.

Ez a történet is tipikus példája annak, hogy rengeteg kismama nem konzultál a terhesség alatt a doktorral, csak a szüléskor berohan a kórházba és elvárja a segítséget, ha éppen nem otthon éri a szülés.

Ilyen és hasonló történetekkel egyfolytában ijesztgettek és mondták mindenfelől, hogy menjek vissza Európába szülni, mint más ottani asszonyok. De valahogy a távolság és a repülőgép és az idő viszonyában mégis maradtam és minden erőmmel a pozitív végkifejletet vártam.

Két nagyobb gyermekem rengeteget segített ez idő alatt, sőt: a szülés pillanataiban is végig velem voltak a klinikán, és ők fogták meg elsőnek a testvérüket. Nagyon hálás vagyok nekik a bátorságukért, szeretetteljességükért és segítségükért, amit sikerült átadniuk. Nélkülük félkezű óriás lennék, aki azt sem tudja, mihez kezdjen a hatalmával.

Visszatérve a vizsgálatokhoz: volt cukorszintmérés és ultrahang is, melyben megtudhattuk időben, hogy a baba kislány. A gépet kezelő orvos Ugandából való, és az ott szerzett tudását kamatoztatja ebben a békés afrikai országban, ahol elismerik.

A helyi lakosoknak persze mindez a technikai vívmány inkább távoli praktika, mintsem használnák, mert azt például semmiképp sem mernék megtudni, hogy születendő gyermekük fiú lesz-e avagy lány, inkább azt a Teremtőre bíznák az adott pillanatban. Az afrikai családokban a lányok fiatalon mennek férjhez és korán szülnek sok-sok gyermeket. Gyakori, hogy még a dédnagymama is „fiatal” életkorban van, ahhoz, hogy unokái körében tölthesse napjait.

Magam 38 éves voltam, mikor Glória született. Talán ez volt a legnagyobb aggályom, hogy minden rendben legyen. De a szülészorvos mindig megnyugtatott, hogy semmi baj nem lesz.

A problémákhoz tartozott, hogy az én vércsoportom RH-, amely nem sok embernek van, főleg Gambiában, ahol tudomásom szerint csak nekem, így elég tortúrás volt beszerezni a szükséges vérellátást, nehogy én is rosszul járjak. Mindenféle hivatalos papír után végül Szenegálból szállítottak nekem időben extra vért.

Ezekkel az előkészületekkel, állandó hittel, felkészülten vártuk a babát.

Július 22-re volt kiírva a szülés és 2 nagyobb gyermekem a megadott időpont után 2 nappal született, így gondoltuk hasonló lesz az eset. De nem!

Egy nappal a kiírt idő előtt már nem bírtam tovább és minden jel szerint taxit kellett hívni hajnalban. Júliusban Afrikában esős évszak van, és főként hajnali órákban nem könnyű kocsit találni. De mégis volt egy autó, ami pont úton volt, és kisebb magyarázat után elvitt a klinikára. Onnan felhívtam az orvost és vártam.

A doktor kb. 11-kor érkezett és egyből hozzá is fogott, hogy levezesse a szülést. Ketten voltak: ő és egy nővér, no meg a puszta kezük és a tapasztalatuk.

Igencsak különböző élmény, mint amit Magyarországon átéltem a szüléskor. Ott sok orvos, sok nővér meg műszerek, itt a doktor és én, na meg a hit dolgoztak össze. Mindez egyszerűen természetes volt és a körülményekhez képest otthonos.

A szülés déli 12-kor már mögöttem volt, és Glóriának közösen örülhettünk a testvéreivel.

A kórházból még aznap este elengedtek, rám bízva a gyermekemet és önmagamat. Otthon aztán nem maradt idő a siránkozásra, mert a házimunkák és a babázás lekötötte minden figyelmemet és időmet. A szülés utáni megfigyelések is igazolták, hogy nincs baj, és a mai napig élvezzük azt a gyönyörű emléket, hogy Afrikában szültem, természetesen és egészségesen.

A történet tetőpontja, hogy Glória nem az első (és utolsó) magyar gyermek, aki Gambiában született! Kb. 3 héttel Glória születése előtt egy magyar anya adott életet kislányának a banjuli RVH-ban.

Az élmény számomra nagyon felemelő és természetes volt a másságával együtt, hogy Afrikában szültem és nekem is erőt adott, hogy sikerült és az egész család máig boldogan él együtt!

A másik történet a maláriáról szól – ez nagyon veszélyes betegség, amelyet egy szúnyog terjeszt. Hányással, hasmenéssel, torokfájással és magas lázzal járó, lassú leépülés, mialatt csontjaidat 100 kg-os tehernek érzed magadon. Ételt sem tudsz befogadni, semmi sem marad meg benned, míg ki nem száradsz. Sajnos a terhes anyák és a 5 év alatti gyermekek kiemelten veszélyeztetettek emiatt. A fertőzésért az annopheles (maláriaszúnyog) nevű szúnyog a felelős, és mára már van megelőző gyógyszer és ellenszer, de még igen frissek a tapasztalati adatok ezügyben.

Amikor Afrikába, trópusi környezetbe utazol, kötelező a malária elleni gyógyszer vagy injekció az indulás előtt 6 héttel. Az ismert maláriagyógyszerek nagyon erősen megviselik az emberi testet, főleg a májat, így a rendszeres szedése hosszabb távon nem ajánlott. Akik Európából átköltöztek Afrikába és itt élnek, nem is szedik.

De akkor miképpen lehet vigyázni az egészségre, hogy elkerülhessük a maláriát? Erre a kérdésre egyetlen pontos orvosi választ sem sikerült kapni az első három évben Gambiában.

Ide-oda küldözgettek, tablettákat ajánlgattak, de semmi  sem volt 100%-os. A helyi lakosokat pedig, amikor orvosi tájékoztatásban részesítették és projektoron kivetítették a szúnyog fotóját, az emberek határozottan elutasították, hogy ilyen nagy méretű szúnyog létezne Afrikában.

Manapság a Ciprusból hozatott Falcistat nevű malária elleni gyógyszer a legjobb, és bár csak 27 dalasiba kerül, a helyi lakosoknak mégis nagy mentalitásváltás kell a használatához (az előző írásban beszéltem a hagyományos és modern orvoslás útját követő gambiaiakról).

A Gambiában működő egészségügyi szervezetek egyike az MRC (Medical Research Center), mely ezzel a trópusi betegséggel is foglalkozik. A Magyarországon jól ismert guppihal a leghasznosabb ellenség a szúnyogok lárvái ellen. A szúnyogok lárváikat a vízbe rakják, és a guppihal pont ezeket eszi.

Azt is hallani, hogy manapság kifejlesztettek egy másik fajta szúnyogot, amely megeszi a fertőzött szúnyogokat. A kísérlet dél-Amerikában és Ázsiában már folyamatban van, de Afrikában csak hallani róla...

A legpraktikusabb megelőzése ennek a betegségnek a szúnyogháló használata, és esténként a szúnyogspirál meggyújtása azokban a szobákban, ahol az emberek tartózkodnak. A szúnyogkrémek is hatékonyak és ma már különleges, bőrbarát spray-k is megjelentek a kereskedelmi piacon.

Utoljára, de nem utolsó sorban pedig Fifone egészségügyi kérdésére válaszolnék: „engem az érdekelne, hogy ha tudod a választ, hogy említetted a sok szabadon járkáló kutyát, macskát és egyebeket. Mi a helyzet a veszettséggel?”

A veszettség egyáltalán nem gyakori betegség a gambiai kutyák és macskák körében. Ne felejtsd el, hogy az Atlanti-óceán légköre befedi, sterilizálja a levegőt; a só sterilizál, a víz elvezeti az összegyűlt szennyeződést és tisztán tartja az állatok, emberek bőrét, szőrzetét. A kutyák nem támadnak, félnek az emberektől és viszont. Ha mégis valamilyen extrém körülmény lép fel, és megharap egy kutya vagy macska Gambiában, ajánlott azonnal orvoshoz fordulni, mert a trópusi körülmények közt a testünk szokatlanul is reagálhat.

Mára itt fejezem be a gondolatokat és legközelebb újabb perspektívából mutatom be a gambiai életet: nőket, asszonyokat, gyerekeket, családokat érintő kérdésekről, szociális helyzetről írok részletesebben.

Kívánok mindannyiótoknak békés, élvezetes napokat, sok napsütéssel és színes őszi falevelekkel Magyarországon!

 

Csilla