A pesti dugókat és autópálya-baleseteket elnézve, az európai civilizációnak is van hová fejlődni hogy a közúti közlekedés elviselhetőbb legyen. Afrikáról legtöbbünknek a kaland-és természetfilmek Land Roverjei jutnak eszébe, pedig van ott más is, csacsifogattól a színes Trabantig.

Csilla e heti gambiai beszámolója tehát  a mulatságos-kaotikus afrikai közlekedésről szól. Mivel bőven van miről mesélni, ezúttal csak Lapis Lazuli kérdésére érkezik tehát válasz - a többit a következő részben.

Lapis Lazuli kérdezte még régebben: „Hogyan közlekedtek?”

A közlekedésben is vannak lehetőségek.


Az általános a sárga taxi, ami útszakaszonként kb. 5o HUF-nak megfelelő, személyenként. Gambia fővárosi vonzáskörében több zóna van, ami igen messze is eshet egymástól. Az emberek sokat költenek utazásra, kommunikációra. Az internetkávézók mindig teli vannak, pedig a nap 24 órájában várják a netezőket.

A taxisok is jól keresnek, bár fogalmam sincs hogyan, mert lassan több a taxi, mint a gyalogos!

A másik helyi utási eszköz a mikrobusz, amely 14 embert szállíthat, de néha összeütközésbe kerülhet a rendőrökkel túlzsúfoltság miatt. A szállítók nem a kényelmet és biztonságot helyezik előtérbe, hanem a számokat, melyet pénzben mérnek.

Útkozben, minden járművel  

Sok a baleset is, mert a vezetők mindig elsőbbséget akarnak és szabályt nem ismerve akarják érvényesíteni felsőbbségérzetüket.

Persze az utak minősége sem kedvez a gyorshajtásnak. Rengeteg az asztfalthibás út, a meleg-hideg miatt berepedezett beton, amit a sok négykerékmeghajtásos autó sem tud egyfolytában figyelmen kívül hagyni. Az autók is vegyesek: láttam már Trabantot is, de Zsigulit gyakorta, aztán a legtöbb a Merci és a japán autó. Sok a lerongyolódott, az úttal egyenértékű kocsi, de sok az új, szupermeghajtásos álomautó is..."totálcar"...vegyespiac.

A sofőrök is vegyesek: vannak papák, aki precízen, odafigyelve vezetik végig az utat, sebességre is odafigyelve (ha működik a sebességmérő óra az autóban).

De a legtöbb probléma a fiatal, rasztahajú, turitákra vadászó vezetőkkel van, akiknek, nagy többségben nincs is jogsija.

Persze vannak szigorítások manapság és az úgynevezett GTA (Gambian Tourist Authority) fényképes igazolványa szükséges a tevékenységhez. Azt is állítják, hogy a körülményekhez képest kevés a baleset és az emberek egymás közti jelrendszerrel kommunikálnak vezetés közben.

A jelzőlámpát nem szeretik, nem tisztelik, szinte semmibe veszik. Ha rendőr irányítja a forgalmat, akkor jobban odafigyelnek a nagy testvér kézjeleire. A legfélelmetesebb, amikor politikusokat szállító konvoj kerül a szűk, közepes állapotú, repülőtérre vezető útra. Hihetetlen sebességgel kerülnek elő a semmiből és a géppisztolyos száguldó, dzsipekből hevesen hadonászva terelik le az útról a közlekedőket.

Az ámokfutásukban kekszet és cukrokat dobálnak szét az út mellett sikoltozó tömegnek.

Rengeteg baleset adódik emiatt is: gyerekek rohannak az útra, hogy begyűjtsék a lehullott égi mannát, míg egy száguldó autó az életüket nem veszi... avagy a szétdobott édességek fejbetalálják a békés járókelőt.

A főútról letérve a földutak hepe-hupáin hullámoznak a sárga taxik, lassan és türelmesen szállítva az utasokat. Esős időszakban nem járható minden övezet és a taxisok sem szállítanak egyes környékekre.

A sorban következő a zöld taxi, amely a drágább kategóriába tartozik, kifejezetten turista-taxi.

Városon kívül az úgynevezett gele-gele az ajánlott közlekedési eszköz, amely egy nagyobb mikrobusz. Teteje, belseje tele utasokkal és csomagokkal. Távolságtól függő a tarifa és kb. 3o perces a leghosszabb útszakasz.

Gele-gele 

Az elnök által forgalomba hozott úgynevezett Yahya Jammeh buszok-zöld amerikai iskolabuszok-összekötik Gambia falvait a fővárossal. Menetrendi idő a gyakorlatban nem létezik.

Yahya Jammeh busz

Utoljára említeném a „town trip” kategóriát, mely háztól-házig szállítást jelöl, távolságtól függően 4oo HUF ártól indulva.A benzinkutak egymástól elérhető távolságban vannak és áruk lassan megegyező az Európában használatos tarifával.

A kerékpáros közlekedés is igen gyakori, bár kerékpárutak és szabályok nincsenek e téren. Lovakkal inkább az óceán partján galoppolnak, míg a csacsifogat a szemetes vagy vizes bácsi jöttét jelzi a dűnés utakon.

A folyón, óceánon való közlekedésből pedig nem maradhatnak ki a kenuk, hajók és kompok, amik emberek százait szállítják naponta vagy a megélhetést biztosító haleleséget hozza partra a napi kétszeri dagályban.


A Banjul-Barra összekötő komp félóránként közlekedik és temérdek utast szállít a Gambia folyó két partján. A komp eredetileg Ukrajnából való...

Komp, Banjul

Gambia reptéri összeköttetése is igen szervezett, vannak napi járatok Afrika más országaiba , Európába és az USA-ba egyaránt.

Röviden ennyi a gambiai közlekedésről és remélem a gondolat szárnyán már el is jutottatok ide és egyszer kipróbálhatjátok a gyakorlatban is a híres sárga taxikat, Gambiában.

Mindenkinek békés hetet, sikeres tervezést kívánok! Jövő héten újra találkozunk!

Csilla