A kismamadivat kitermelt számos hasznos és haszontalan kiegészítőt, az elsőgyerekesek tanácstalanul szerencsétlenkedhetnek, hogy mit is kéne a kínálatból megvenni. Megkérdeztünk pár – jellemzően többgyerekes – BA szerzőt és olvasót, használtak-e 1) terhesfürdőruhát, 2) bandázst vagy kismamaövet, 3) kismamabugyit , kismamamelltartót 4) vakondnadrágot, (kismamáknak való kertésznadrág) 5) kismamaharisnyát. A válaszok azt tükrözik, hogy ami a szomszédasszonynak bevált, az lehet, neked teljesen fölösleges lesz, amire pedig ő legyint, anélkül te létezni sem tudsz úgy hét-nyolc hónapon keresztül, általános érvényű tanulságok tehát nincsenek, de lássuk a válaszokat!
(Emlékeztető: Tündének három gyereke van, és szeret jól kinézni terhesen is, Drlucifer azt is tudja, milyen ikreket várni, Lapis Lazuli és Vakmacska két terhessége közt eltelt jópár év, közben megjelentek új kiegészítők, és változott a kismamadivat is). A megkérdezettek néhány extrát is felsoroltak, ami nem szerepelt az eredeti kérdésben – ezeket vastag, dőlt betűvel szedtük.
Tünde:
Terhesfürdőruhám volt, kék-fehér aprókockás, imádtam, mert nem vágott be, a felsőrésze pedig egy tophoz hasonlított, eltakarta a hasam az erős napfény elől. Kismamaövet mindig szerettem volna, mert feldobja az öltözködést, de valahogy sosem sikerült vennem. Ami szerintem fontos, az a kismamabugyi. Kilenc évvel ezelőtt vettem pár Anita kismamabugyit. Méregdrága volt, de mindhárom terhesség alatt használtam őket, volt, hogy pocak nélkül is, és még mindig egyben vannak, nincs rajtuk szakadás, feslés. Csak a színük szürkült be egy kicsit. Kismamamelltartóm nem volt, viszont baromira örültem, hogy végre kitöltik a tejtől megnőtt melleim a melltartómat. Vakondnadrágot kaptam kölcsön a középső gyereknél, de mivel sötét színe és kordbársony anyaga volt, tényleg úgy éreztem benne magam, mint egy felfújódott vakond. Az utolsó gyereknél lett két igazi terhesfarmerem, még most is azokat hordom, annyira megszerettem. Harisnyám is volt, imádtam, mert nem vágott be sehol, nagyon kényelmes volt.
Drlucifer:
Terhesfürdőruhám nem volt. Sima kétrészesben pancsiztam. A bandázs szintén kimaradt, tetszett, de mire vettem volna, már nem kellett. Bugyit szintén nem vettem kismamásat, vicces, de maradtam a megszokott tangáimnál, szépen lecsúszott a szegélye a pocakom alá, nem nyomott sehol (más kérdés, hogy a terhesség végére szétnyúlt az összes). Kismamamelltartó: szintén nem volt, vettem pár számmal nagyobb sima melltartót. Kisvakondos nadrágom volt, imádtam, nagyon kényelmes volt, viszont macerás volt benne vécére menni. Kismamaharisnya: combfixet vettem, nem létezett olyan terhesharisnya, ami kényelmes lett volna a pocakomnak. Ami életmentő ruhadarab volt: a pocaktartó öv. Támasztotta kicsit a hasam, az ikrekkel egy sima sétát nem bírtam ki nélküle, mert feszült a pocakom.
Lapis Lazuli:
Terhesfürdőruhám nem volt. Mindkét alkalommal júliusban lettem terhes, és márciusban szültem. Uszodába (nem élővízhez) még nem terhesen se megyek, brrr... Bandázs és kismamaöv: vettem, de nem jöttem rá, mi benne a truváj. Amíg rám jöttek a normál cuccaim (úgy 12 hetesig, haha), addig ugye nem kellett. Mikor már nem jöttek rám, akkor bandázzsal sem jöttek rám, és fel nem tudtam fogni, hogyan tarthatná rajtam a tökig szétnyitott gatyát egy ilyen cuki textilöv. Kismamabugyi: az elsőnél volt, a másodiknál nem. Ugye '98-99-ben voltam először terhes, és akkor más bugyifazon divat volt (a legelő dinókról már nem is beszélve) és egyszerűen nem találtam olyat, ami ne pöndörödött volna azonnal a hasam alá. A másodiknál valahogy megtaláltam egy kényelmeset, hurrá. Igen ám, de én konkrétan megőrültem, ha valami a köldökömnél mozgott, szóval akkor meg ezt kellett megoldani. A legdurvább szerintem a kismamatanga, ami elöl fedi a teljes pocakot, szeméremcsonttól hónaljig, hátul meg tanga. Hihetetlenül szexis...
Kismamamelltartó: NEM! Mivel a szoptatós melltartókat én leginkább egy régi fűzős kismamacipő mellre adaptált változatának látom, hát nem siettem hordani. 75/A-ról 75/B-C az simán nem igényel semmi különös cuccot. És végre volt szép mellem. Minek gyömöszöltem volna valami fapados pamut izébe? Végre felvirradt egy rövid időre nekem is a szép melltartók kora. Vakondnadrág: '98-99-ben még ez volt a divat. Volt EGY hely a városban, ahol lehetett kertésztelent venni. Kötényruhám is volt, a kertészgatyánál még az is jobb... Most nem volt, hálistennek. Plusz nekem megvolt a menyasszonyi ruhavásárlás terhesen. Kismamaharisnya: Volt, és nekem hasznos volt. A nemterhes harisnyák hordhatatlanul pöndörödtek és bevágtak. Illetve vehettem volna akkorát, ami nem, annak meg a lába lötyögött a bokámon, mint az újszülött vizsla bőre. Esetleg a dundiknak kifejlesztett lépésbetétes krepp harisnya, igényes konyak színben? Kösz, nem. Ráadásul nekem hajlamos volt dagadni a lábam, a kompressziós kismamaharisnya istenáldás volt. Kellett volna, de nem volt: télikabát. Az elsőnél egyszerűen nem volt rá pénzem. A másodiknál hülye szarrágó voltam.
Vakmacska:
Kismamafürdőruha: végigúsztam mindkét terhességemet (na jó, a másodiknál az utolsó egy-két hét kimaradt, mert a sarki kisboltig is csak nagy erőfeszítéssel vonszoltam el magam). Amíg lehetett, a sima bikinimet hordtam, amikor pedig már vállalhatatlan volt a dolog (főleg mert genetikai hiba miatt a köldököm helyén egy gomb van, ami terhesen a „nyomd meg a gombot, kapsz egy libacombot” külsőt öltötte), akkor anyám fürdőruháját kértem kölcsön. Bandázsom a második gyereknél volt, az tartotta a megroggyant gumizatú fekete terhesgatyámat, és a „kivan a derekam” érzést is kivédtem vele.
A bugyikkal nem volt gondom, hordtam a sajátjaimat, igaz, egy idő után már nem láttam őket, miután felvettem... egyetlen széles pántú sportmelltartó kivételével „kismamás” melltartóm sem volt, csak gumírozott pamutcsipkecsodák egy-két számmal a szokásosnál nagyobb méretben. Első terhességemkor kipróbáltam a vakondnadrágot is (örököltem egy unokatestvértől), a zuram szerint nagyon kompakt voltam benne, a másodiknál viszont abszurd volt a gondolat is, főleg hogy szert tettem csinos kismamanadrágokra – mivel addigra kiderült, engem megszépít a terhesség, szívesen költöttem néhány jobb darabra.
A harisnyák vagy pöndörödtek, vagy fordítva vettem fel őket – fenékkel előre – úgy is pöndörödtek, de nem annyira, viszont a kismamaharisnyák ára elborzasztott. A végén már úgyis csak nadrágban jártam, mivel a vizesedésem combtőtől kezdődött, és a csinos felépítményt tartó dór oszlopok nemhogy nem voltak csinosak, de cicanadrágban, rövidebb szoknyában úgy néztem volna ki, mint egy guminő.
Elsőterhes olvasóink számára kis összeállításunk nem különösebben iránymutató, mivel a válaszok finoman szólva eltérnek egymástól, de reméljük, legalább jól szórakoztak, és kacagva vásárolják meg vagy hagyják a boltok polcain a fent leírt kiegészítőket. Aztán jól megbánják. Vagy nem.
