Namámegintsziget, nemá, mondhatnád, kedves olvasó, de ne tedd, el ne lapozz, ha érdekelnek a civil szervezetek meg a velük készült interjúk, mivel a mai dolgozatnak épp ez a témája. Ráadásul 2011 Európában az Önkéntesség Éve, a civil szervezetekben pedig javarészt önkéntesek dolgoznak.

A civil szektornak valamivel talán könnyebb a dolga, mióta létezik széles körben elérhető net, és honlapot készíteni sem ördöngösség már. A megfelelő kulcsszavak bebillentyűzésével vagy a gyűjtőoldalak (NIOK, Startlapok) használatával könnyebben jutnak el a leendő tagokhoz, szimpatizánsokhoz. Mégis van varázsa a személyes jelenlétnek is: minden évben többtucatnyi civil szervezet települ ki a Sziget Civil Sziget nevű sarkába (páran meg máshová), mert a hömpölygő tömegben bőven lehetnek érdeklődők, támogatók, leendő tagok, vagy akik a szervezet szolgáltatásait szeretnék használni. A tudósító meg boldogan kocog ezúttal fényes nappal a Szigeten, mivel úgy adódik alkalma megismerkedni egy rakás civil szervezettel közelebbről, meg tájékozódni az aktualitásokról, hogy nem kell körbejárnia a fél várost-országot, nem kell széttelefonálnia magát, és hát szemtől szembe mégiscsak más, mint elolvasni pár honlapot meg szórólapot.

Ide jellemzően a „nagyok” jönnek: évek óta működnek, tekintélyes tagsággal, sokan erős médiatámogatottsággal, sokak által ismert kampányokkal. Kell is némi hatásvadászat, a Sziget tarka forgatagában elvész, aki nem fogalmaz meg ütős üzenetet tárgyak, plakát, játék vagy produkció képében.

Salsa és keringő kerekes székben

Az egyik – számomra – legütősebbe azonnal belefutok, ahogy odaérek a Civil Sziget részre. Az Open Civil Sátorban előadások is vannak, ez a Roll Dance Budapest műsora. Kerekes székesek, járógépesek és épek táncolnak együtt, a végén a közönséggel is (az utolsó számnál elteszem a kamerát, leteszem a sört, és magam is csatlakozom, bár khm, kissé homályosan látok, hiába, hogy esküszöm, nem könnyű engem bármivel meghatni), a csapat egyik vezetője pedig szívesen ad interjút utána.

„Ez egy ismert műfaj, külföldön több mint 20 éve vannak csoportok, rendeznek versenyeket” – mondja Zákány Katalin. „A mi csoportunk azokkal indult, akik egy rehabilitációs lakótelepen éltek.  A tánc az életünkbe is beleszólt – mi Tibivel nem voltunk egy pár, mikor táncolni kezdtünk, de ma már igen” – menet közben Ványi Tibor is csatlakozik a beszélgetéshez, kerekes székben, ő járógéppel, ha akar, tud valamennyire járni. „Léteznek európai és világversenyek, a mi csapatunk tíz éve létezik, de abban egyedülállóak vagyunk, hogy van a létezésünknek a táncon túl is célja, üzenete, a fogyatékkal élők és az épek számára is. Az épeknek az, hogy így is lehet sok mindent, például táncolni – fogadják el a fogyatékkal élőt, a szülők pedig merjék nagykorú gyermekeiket önállósulni hagyni, akkor is, ha fogyatékkal élnek, a fogyatékos meg induljon el, éljen, mutassa meg magát, és ha kell, fogadjon el segítséget, mert vannak, akik segítenek.”

„Látod azt a fiút?” – bök Kata az egyik kerekes székes fiatalra. „Motorbaleset, elütötték teherautóval. Teljes életet él, egy szálloda kereskedelmi igazgatója, bulizik és csajozik, vannak barátai között épek és fogyatékkal élők is. A fiatal lány pedig… ő az egyetlen, aki nem fellépésen, szájpropagandán keresztül talált meg minket, hanem feladtunk egy hirdetést, és arra jelentkezett. Arra viszont mi sem számítottunk, hogy utána csatlakozik hozzánk az egész családja is: anyja, apja, öccse.”

A csoport hetedik éve lép fel a Szigeten, a tavalyi évet kihagyták. „Nem volt olyan nagy közönség, de aki megállt, az lelkes volt, egy salsa DJ pedig meghívott minket fellépni, kérdezte, mi a tarifánk, amit nehéz megmondani, mert hely és meghívó függvénye, amúgy fellépéseink 70%-a jótékony célú” – folytatja Tibor és Kata.  „Ez teljesen más, mint a versenyek, ahol a produkciódat csak a zsűri és az ellenfelek látják, egész más valódi közönség előtt fellépni, mindig nagy élmény.” A költségek egy részét pályázatokból, más részét önerőből fedezik, jó volna nemzetközi pályázatokon is indulni, de az ott elérhető irdatlan pénzek csak irdatlan nehézségek árán érhetőek el.

 


szólj hozzá: Roll Dance Budapest társulat 

(a második számnál a közönség is bekapcsolódik a táncba)

„Az a fő célunk, hogy lássák: a mozgássérült épp olyan ember, mint bárki más, vannak jók és rosszak, sem rosszabbak, sem nemesebbek nem vagyunk másnál. Hidd el, nemcsak az „épek” képesek diszkriminálni, mi magunk is ugyanúgy megtesszük, sajnos” – fogalmaz Tibor. A különbségek a tánctehetségben is látszanak: van, aki pár próba után már vígan csinálja a koreográfiát, másnak több gyakorlás kell. A heti két táncpróba sok-sok gyakorlás mellett elegendő, de van olyan csapattag is, akinek van táncos „előélete”, úgy könnyebb. Voltak már versenyházigazdák is, 6 ország versenyzőit látták vendégül 2003-ban és 2008-ban. Folytatják, persze, esetleg a Szigeten is, jövőre.

Ajándékok az újrahasznosítható szemétért, avagy sziszifuszi küzdelem a szemetelés ellen

Valaha a Szigeten láttunk sokan először palackprést, zsugorítót, amivel szalonképesebbé volt tehető a sok PET-palack, sörösdoboz, pohár, ami változatlanul szerteszéjjel hever mindenfelé a Szigeten. Ezt a masinát idén nem láttam (lehet, hogy volt, csak én mentem el bambán mellette), van viszont több zöld szervezet is, akik ajándékot adnak, ha valaki náluk adja le az újrahasznosításra alkalmas hulladékot. Van festett Duna-kavicstól kezdve textiltáska, póló, baseballsapka meg minden földi jó, a szemét mégis irdatlan mennyiségű a Szigeten. „Mi igazán megpróbáljuk” – mondják lemondóan a fiatal aktivisták a Zöldövezet Társulat infopontján (www.zoldovezet.info), remélve, hogy pár tonnával kevesebb lesz a rendezvény végén az összegyűjtendő szemét. A Kukabúvár című lapot kapom itt infóként, a HUMUSZ szövetség lapjának hátulján olvashatóak a legegyszerűbb módszerek: javíttasd meg, cseréld el, add tovább, vigyél bevásárlólistát és kosarat, keresd az újrahasznosított árut, támogasd a helyi termelőket, komposztálj és gyűjts szelektíven, járj könyvtárba, válaszd a visszaválthatót, bár azt viszont nem tudom, a postai levélszemetet én hogyan csökkenthetném – nem én küldöm, én csak kapom, kilószámra. Igaz, iskolai papírgyűjtés céljaira megfelel, de mi lenne, ha ki se hoznák?

Néma tanúk kiállítása, illetve honnan ismerszik meg a bántalmazó kapcsolat

A NANE régi ismerős, sok témájukról írtunk már a BA-n. Sokkoló a Néma tanúk kiállítás, az ember nagyságú bábukon feliratok, név nélküli nők, akiket családtagjaik gyilkoltak meg, évente körülbelül 50-150 ilyen áldozat van Magyarországon. Van köztük 19 és 53 éves is, a NANE fiatal aktivistái pedig megerősítik: nem, nem kell se szegénynek, se aluliskolázottnak, se rossz családi háttérrel rendelkezőnek lenni az áldozattá váláshoz. A sokak által kitöltött kvízek, ismertetők is tanúsítják, nem csak a fizikai erőszak az erőszak – van gazdasági erőszak (nem fér a bankszámlához, minden a társ nevén van, nem engedik dolgozni és jövedelmet szerezni), lelki terror (ennek rengeteg gyerek cipeli később a súlyát), sokakat elzárnak a családjuktól, barátaiktól, és még jó, ha megtalálják az anonim segélyvonalat, ha képesek telefonálni.

„Van húszperces, de egyórás beszélgetésünk is” – mondják az aktivisták. A lelki támogatáson, megerősítésen túl sokakat továbbirányítanak pszichológushoz, adnak szálláslehetőséget, jogvédelmet (a PATENT Egyesület segít ebben), de a rendőrség kötelezettségeire is kitérnek egy-egy ilyen beszélgetés alkalmával.  „Nagyon eltérőek a tapasztalatok, van, ahol tényleg csak akkor mennek ki, ha már vér folyik, vagy kimennek, de jól leteremtik az áldozatot, hogy mit hisztériázik, de vannak pozitív hozzáállású rendőrök is, akik képesek segíteni” – nehéz ügy ez, mivel sok bántalmazó kifelé, a főnökével, a kollégáival, idegenekkel szemben egyáltalán nem erőszakos személyiség benyomását kelti, van, aki kifejezetten rokonszenves. Ezért aztán nem hisznek az áldozatnak.

A NANE szórólapjai közt van személyes biztonsági tervről szóló, a másik felsorolja a figyelmeztető jeleket, amelyek erőszakos párkapcsolatra utalhatnak – kirakó formájában is megtekinthetik ezeket a nézelődők, de a támogató, egyenrangú kapcsolat ismérveit is.  A Daphne Program az Európai Bizottság támogatásával futtatja a „Gyerekek a párkapcsolati erőszak ellen” projektet, amelynek magyarországi koordinátora a NANE. Új segélyvonal is indult szexuális erőszak áldozatai számára: a 06-40-630-006-os számon hétfőn 10 és 14 óra közt, csütörtökön pedig 16 és 18 óra közt fogadják a hívásokat a segítők. A segélyvonalat a KERET Koalícióval (www.keretkoalicio.blospot.com) működtetik.

A NANE kvízéből többek közt megtudhatjuk, ha eddig még nem tudtuk, hogy legkisebb eséllyel az utcán fog megerőszakolni egy idegen. Az esetek többségében áldozat és erőszaktevő ismeri egymást, sok esetben nem is felületes az ismeretség, tehát nem feltétlenül csak az a veszélyes, akit pár órája láttunk először egy szórakozóhelyen.

A NANE standján találtuk meg az előző nap szabad szüléssel kapcsolatos anyagait is, egy Születéstotót és a „Jól szülni jó!” nevű kis szórólapot, a tartalmat a www.jolszulnijo.hu  honlapon is meg lehet találni, ahol a bábai modellről és a lehetőség szerinti háborítatlan szülésről vannak információk.

Légy te is tudósító, nézegess megmentett állatokat, tegyél piros orrot (meg pénzt a dobozba), forgasd az Erénykereket!

A Humana standján először zavarban van a tudósító, mivel a szervezet amatőr tudósítókat toboroz, akik egy félnapos (délelőtti) képzés után a Szigeten készítenek beszámolókat, interjúkat, riportokat egy megadott emberi joggal kapcsolatos témában. A nyertes munkák a szervezet honlapján tekinthetőek meg. Az aktivisták szerint jelentkezőben eddig nem volt hiány, és az elkészült munkák közt jócskán akadt színvonalas, nincs mit szégyellni.

A Humana újságot is ad ki, van gender témájú száma (nemek harca, férfiak felelősség nélkül, létezik-e férfiideál…), van hagyományokról szóló (miről szólnak az ünnepek, beszélhetünk-e káros hagyományokról, exportálható érték-e a demokrácia) és CSR (felelős vállalati magatartás)-nonprofit szám is (közösségi rádiózás, 1% és adakozás, otthonszülés és médiatörvény). Az egyesület Humana Szigetpólókat sorsolt a lapban megjelent kvíz helyes kitöltői közt, honlapjukon (www.humanamagazin.eu ) pedig naponta frissülő emberi jogi híreket ígérnek.

Az Orpheus állatvédők fotógalériát tettek ki, hálistennek a megmentett, gazdihoz juttatott túlélők vannak többségben, bár van elütött, megkínzott kutyus, akin már nem lehetett segíteni.

A Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány nem a Civil Szigeten van, de elballagok a standjuk előtt, adományokat gyűjtenek, ha jól látom, orrunkra illeszthető piros orr a jutalom. A Civil Sziget szélén véradásra is van lehetőség (szintén visszatérő Sziget-program), és persze vannak alkoholizmus ellen küzdő szervezetek („Beszéljünk másként az alkoholizmusról!” – mondja szlogenjük a sátor elején, remélem nem a részegek térnek be elsősorban hozzájuk) és drogprevenciós sátor is van, a székeken heverő illető láttán tűnődöm és reménykedem, hogy egy megfáradt segítőt látok, mert ha kliens az illető, ott már nem a megelőzésnél tart a dolog.

Az Erénykereket (Új Akropolisz Filozófiai Iskola) is sokan forgatják, akkor lehet, ha az illető vállalja, hogy egy napig a kerék által kijelölt erényre fog koncentrálni, formás kis idézetet is kap hozzá, nekem a Döntésképesség erénye jut mára, azóta tűnődöm, eléggé gyakorlom-e, sok mindenben ma nem kell döntenem, a gyerekmedencét végül is képes voltam megdönteni, mikor kiöntöttem belőle a vizet.

Koncert nélkül persze a mai nap se múlik el, némi reggae és kubaizene-bevezető után már itt is a Csík Zenekar, nagy a siker, a vendégként hívott Kiss Tibit úgy kell a végén letuszkolni a színpadról (hiába, a fesztiválfegyelem, pontosan kell kezdeni és befejezni), aztán vad balkáni ereszd el a hajamat kezdődik a Goran Bregovic Orkestar előadásában (hány évébe kerülne vajon Szerbiának, ha le akarná mosni a Kusturica-féle országimázst valaha magáról?) vagy hat-nyolcezer ember ugrál, mint bab a fazékban, van, aki zászlót lenget, más lopótököt, megint más a haverját a feje fölött, amúgy roppant fegyelmezett a nép, ha a koreográfia úgy kívánja, egyszerre guggol le, hogy egy emberként pattanjon talpra újra. Örülök azért, hogy senkinek sem jut eszébe provokálni, ha most elkiáltaná valaki, hogy „Tűz van!” vagy „Késelés!” akkor olyan laposra taposnának, mint azt a bizonyos naspolyát a nótában, hiába állok a csorda szélén. Ám provokációról szó sincs, még csak a lábamra sem lép senki a vad kavargásban, a Ciao Bellával búcsúznak, az ott lévő olaszok még félóráig énekelgetik, utána hömpölygök kifelé, viszlát Sziget, talán jövőre újra jövök.

 

Vakmacska