Anyámnak anno saját bevallása szerint két darab kismamaruhája volt (az egyik mosásban, a másik rajta), valamint egy otthonkaszerű pongyolája. Volt viszont a kismamaruhához legombolható, külön tisztítható gallér, amit gondosan kivasalt akárhány perces fájásokkal még egyszer, mielőtt beült a Nysa mentőbe, ami a szomszéd falu szülőotthonába döcögött vele.
Sajnos az akkori Nők Lapja–Szabad Föld számok nincsenek már meg (nagyanyám sokáig őrizgette őket), így máshol lelt képekből, emlékekből és külföldi anyagokból igyekszem rekonstruálni a hatvanas-hetvenes évek külföldi és hazai kismamadivatját. Az biztos, hogy nemcsak az én anyám érte be két ruhával terhesen – egy angol nyelvű blogban a minap ugyanezt olvastam a blogíró saját anyjáról.
Ezzel együtt léteztek hordható, sikkes kismamaruhák régen is, bár jópárat bizony meg kellett varrni a Vogue vagy a Fürge Ujjak szabásmintája alapján, esetleg saját kútfőből.
Az ötvenes-hatvanas évek Nyugaton egyértelműen a fellendülésről szóltak. A nők végre búcsút inthettek a negyvenes évek takarékos, minden sallangot és túlzást mellőző háborús stílusának, a tervezők pedig álmodhattak az új életformákhoz és új anyagokhoz új stílusokat. A Bellyitch blog által mutatott hatvanas évekbeli ajánlat a Maternity Wardtól (első képünkön) talán még ma is megállná a helyét, de legalábbis kifejezetten sikkesnek tűnik, szemben a nyolcvanas évekről közölt kép vakondnadrágjával és trottyos blúzaival.
A hatvanas évek Mary Quant, a mini, a kecses, térdig érő egyberuhák, a keskeny szárú nadrágok, egyszínű és geometrikus minták és keskeny, alacsony sarkú cipők kora, amit a hetvenes évek váltott le teletalpú szandálokra, nagyvirágos mintákra, fodrokra, megmaradt viszont divatos vívmányként a nadrágkosztüm – ezt viszont nem egyszerű kismamaruhának alakítani.
Itthon? Hát, izé. Az új anyagok lassan itt is megjelentek, tehát a klasszikus kötényruha már itthon is készülhetett vászon vagy flanell helyett dzsörzéből is, de itthon továbbra is dühöngött a szokás, hogy régebbi ruhát alakítottak át sajátkezűleg kismamaruhává. Egyáltalán, a konfekció fejletlenebb volta sokakat indított házi varrásra, és sokan jártak rendszeresen varrónőhöz is, nemcsak itthon, hanem külföldön is, a híres-neves Vogue divatmagazin akkoriban még rendszeresen közölt szabásmintákat. Itthon sokáig volt leválthatatlan a Nyugaton élő rokonok, ismerősök által küldött német Burda, amit a hazai Fürge Ujjak egészített ki. A képen szereplő csodaszép horgolt felsőt akár az ügyes kezű magyar kismamák is elkészíthették (a fazonja alapján dinnyehasra is kiváló) ha hozzájutottak a leíráshoz és valami elfogadható fonalhoz. Kötni-horgolni akkoriban ugyanúgy tudott a többség, mint varrni, az elitebbjének pedig varrógép is jutott, az elektromos varrógép valódi státusszimbólumnak számított. Mikor anyámmal ismertettem a rá vonatkozó cikkrészt, bólintott, majd hozzátette: nagyon drágák voltak akkoriban a fürdőköpenyek, neki viszont volt elég sok szép és nagy törülközője a kelengyéből. Ügyes kezű, később varrónőként is dolgozó rokonunk segítette ki: a törölközőből született csodaszép köntös, még búzakalászt is hímzett az elejére, így ez lett anyám szerény kismama-ruhatárának talán legelegánsabb darabja.
A hetvenes években valamiért divatba jöttek a flanel kismamaruhák, nem terheseknek is, nekem is volt ilyen, gimnáziumba jártam benne, sötétkék volt, kis szürke betéttel, elnyűhetetlen. A javuló indiai-magyar kapcsolatoknak köszönhetően pedig a hazai ruhakínálat feljavult a lebegős, ezerszínű pamut indiai ruhákkal, blúzokkal, amelyek legalább nyáron javíthatták a kismamák (meg minden nő) komfortérzetét az itthoni konfekció viszonylagos egyhangúsága mellett.
Itthon a kismamaruházatot szinte kötelezően egészítette ki a vászon vagy műbőr anyagú, térdig érő, végig fűzős „kismamacipő”, nemcsak kismamák, hanem ápolónők, pincérnők, fodrászok, sokat talpaló-ácsorgó gyári munkásnők is hordták, praktikus és lábkímélő szerkentyű volt, ami talán a visszereket is kordában tartotta, viszont éktelenül randa volt. Amilyen gyakori volt akkoriban, olyan nehéz volt most képet találnom róla (a Vaterán azért van belőle, a link is ide mutat), bár munkavédelmi cipőként ma is forgalmaznak hasonlót. Sportcipőbe oltott divatváltozata pár éve jelent meg fűzős csizmaként (véletlenül sem várandósoknak) ez színes ugyan, de szerintem pont olyan idétlen.
Végül egy érdekesség – a hatvanas-hetvenes évek stewardesseinek eszükbe sem jutott táppénzre menni a repülés magzatra gyakorolt esetleges káros hatásai miatt aggódva. Az American Airlines tehát csini terhesegyenruhákat tervezett számukra, amelyeket ma mániákus gyűjtők meg is vásárolhatnak egy internetes oldalon.
Vakmacska
Források:
http://digilander.libero.it/guido_1953/pics/bellbottom-2/bell-bottom-2.html (a hetvenes évek divatja általában)
http://www.bellyitchblog.com/2011/06/maternity-wear-from-1960s-1970s-1980s.html
http://risingfeenix.com/inc/searchresults?s=maternity&ss=maternity&n=492385
http://carlahoag.wordpress.com/2010/09/08/maternity-clothes-1960-1972/
