Magyarországon már 2012-re komoly korlátozásokat vezettek be a kóla és egyéb közkedvelt üdítőitalok árusításának ellehetetlenítésére. Amikor a kóla ára 150 Ft/l árról 350 Ft/ literre nőtt, az emberek még nem sejtették, hogy hamarosan az amerikai szesztilalomhoz hasonlóan bevezetik a kólatilalmat. 2013-ra a kólához már sok helyen csak receptre lehetett hozzájutni. Az alkotmány 1118. kiegészítése után pedig Magyarországon a cukrozott üdítőitalok fogyasztási célból való gyártása, szállítása, eladása, importja vagy exportja tilossá vált.
A jogi szabályozás mögött előzmények sora állt. Lézer Jónás képviselő már 2011-ben azt állította, hogy a túlzott kólafogyasztás káros a fizikai és lelki egyensúlyra. Lézer nézetei széles körben terjedtek, és hamarosan megalakult a Kólatilalom Pártja, majd a Nők Kereszténydemokrata Kólaabsztinencia Egyesülete is.
Hozzájárult a „sikerhez” a külföldi multicégekkel szembeni általános ellenszenv is. A teakereskedők és az ásványvízgyárosok szintén támogatták a tilalmat, így remélve maguknak nagyobb forgalmat. Az ellentábor sem tétlenkedett. 2012-ben létrejött a Magyar Személyes Szabadság Ligája elnevezésű szervezet. A közvélemény két táborra szakadt: az úgynevezett cukrosokra és az egészségesekre. A tilalom végül az államfő áldásával (az aláírásban ejtett helyesírási hiba ellenére) életbe lépett. A jogszabályt viszont szinte senki sem tartotta be, ez vezetett a titkos italmérések elterjedéséhez. Állítólag a miniszterelnök dolgozószobájában például valamennyi nevesebb kólamárka palackjait meg lehetett találni. Mivel alig párszáz terrorelhárító ügynök őrködött a törvény betartása felett, nem lehetett gátat szabni az italméréseknek, és ez a bűnözőknek kedvezett.
Virágzottak a kólacsempészetek, a zugkimérések és az illegális lokálok. A bűnözés mértéke 24 százalékkal növekedett egyetlen esztendő alatt. A pár éve még nyugdíjban levő, ekkorra azonban munkalehetőség híján az éhhalál szélére sodródott munkanélküliek (például bányászok és buszsofőrök) ezrei találták meg számításukat az új bűnözési hullámon lovagolva. Ők korábbi tapasztalataikat például csempészalagutak ásása és kólaszállítás során kamatoztathatták.
Számítások szerint a maffia a 2020-as években már 30 millió eurót költött évente megvesztegetésekre. Egyszer valaki így jellemezte Budapestet: „Teljesen őrült hely! Senki sincs biztonságban az utcákon.” A bűnszervezetek alvilági tevékenységeit főleg kólacsempészetre, szerencsejátékra és prostitúcióra alapozták. A főváros egyik bandája (Alvina Kápóné vezetésével) tízezer titkos italmérést irányított. A „csővezeték” részei voltak a teherautók és csempészhajók is. Ausztriából, Szlovákiából és Ukrajnából vitték Pestre a kólát. Ezt az útvonalat nevezték „cola row”-nak.
A „North Side Gang” fő profilja a védelmi pénzek szedése, a kólaüzemek fenntartása, a kólacsempészet és a lokálok üzemeltetése volt. Budapest fogyasztása a húszas években körülbelül 20 ezer hordó üdítő volt hetente. A banda hordónként 55 euróért adta el a kólát, amit Ausztriában csupán 5 euróért vett meg.
A kólatilalomhoz számos érdekesség kapcsolódik. A kólatilalom hozta el például a különböző koktélok reneszánszát. Az illegális lokálok vendégei ugyanis vodkával, rummal és különböző adalékokkal álcázták az üdítőitalt.
A szesztilalmat négy éve, 2037-ben, a kormányváltás után, a demokratikus alapintézmények visszaállításával egyidőben, elsők között oldották fel. Magyarország XXI. századi történetének legendás korszaka véget ért. Ismét szabaddá vált a 4 százalékosnál nem cukrosabb italok gyártása és kereskedelme. A kétezer-húszas évek kólatilalma ma már történelem, mely átformálta hazánkat és a hazai bűnözést egyaránt.
Center (2041. június)
