Úgy látszik, maradnak a három szóval (is) jellemezhető hetek….
Jászai Mari-díjat Rékának szavazott meg a család, méghozzá egyhangúlag, tartózkodás nélkül.
Királylányunk a héten majdnem minden reggel az ovitól a bölcsiig veszekedett velem.
Anya: Megyünk a bölcsibe, gyerekek.
Réka: NEM!
Anya: Ott cipőt cserélünk, átöltözünk.
Réka: NEM!!!
És így tovább, természetesen maximális hangerőn előadva. A bölcsibe érve némi szájgörbüléssel indított, majd jött a zokogóroham. Átöltözés után ölben bevittem, és ekkor már csak csendben pityergő kislányomat átadtam a gondozónő ölébe. Dani eközben folyamatosan társalgott, öltözött, éppen csak búcsúzásnál görbült picit a szája.
Ez így alapvetően nagyon megindító lenne, szegény gyerek, mondhatnánk. Ami mégis kissé rontja a hitelességet: mire az öltözőtől a kijáratig elérek (kb. 5 méter), a lányom már a gondozónő öléből is lekéredzkedik, és vígan játszik. Amikor délután értük megyek, fülig ér a szája, és vidoran közli: jövünk holnap is. Ennyit a reggel előadott „drámáról”.
Várakozásaimmal ellentétben a bölcsiben alvás nem okozott gondot, bevallom, én voltam a legjobban meglepve. Visszavonhatatlanul „igazi” bölcsiseim lettek, reggel viszem, délután hozom őket.
Némi idegeskednivalónk is akadt.
Az még csak bosszantó apróság volt, hogy a gyed alatt felgyűlt szabimat második nekifutásra sikerült kiíratni. Bosszantó, mert kb. másfél hónapja tudják a munkahelyemen, hogy február 1-től szeretném a szabadságot kivenni, és a párom kétszer is szólt a főnöknek, hogy január 31-én bemennék ezt intézni. Ennek ellenére amikor bementem, még nem volt hivatalos papír arról, hogy hány nap szabim van, hivatalos papír nélkül meg nem írták ki. Végül másnap sikerült elintézni, mondom, ez még csak bosszantó volt, meg egy plusz út a belvárosba.
Ami viszont már idegesítőnek bizonyult: a párom fizetését rosszul bérszámfejtették, emiatt 42.000 Ft-tal kapott kevesebbet. Számomra teljesen érthetetlen és megfoghatatlan, hogy fordulhat elő az, hogy egy normál havi bért béren kívüli juttatásként (tehát jutalomként) számfejtenek, de biztos ennek is meg van az oka. Talán még ebben a hónapban megkapjuk a pénzt, de ez már mindenképpen a hiszem, ha látom kategória.
Eközben én vadul és folyamatosan gyártom fejben a majdani menetrendet. Most épp azon agyalok, hogy autózni vagy tömegközlekedni fogunk-e. Az autó ellen szól a benzin meg a belvárosi parkolás ára, mindkettő horror-kategória. A tömegezés ellen meg az, hogy ha kimarad egy busz (olykor előfordul) vagy hamarabb megy el, akkor tuti elkésünk.
Tervezünk próbautat márciusra, majd beszámolok az eredményről.
drlucifer
