A kórház neve:
Szent Imre Egyetemi Oktatókórház
A szülés időpontja (év, hónap):
2022 június
A kórház állapota:
A kórteremben az ágy, a szekrény lepukkant. Az ágy annyira ki volt feküdve, hogy egy hatalmas mélyedés volt a közepén, támlája csak manuálisan állítható, amit senki nem mutatott meg, hogyan használjam, és nagyon magas is volt, császársebbel egyenesen a kínok kínja volt fel-lekászálódni.
Mellékhelyiségek/zuhanyzók állapota:
Elfogadható, nagyjából tisztán is volt tartva, de ez szerintem inkább az osztályon levő anyukáknak köszönhető, takarítót én egyetlen egyszer láttam a 4 napos bentlétem alatt, azt is a hazaindulás napján
Szülészet/szülőszoba korszerűsége (vannak-e alternatív lehetőségek, pl. kád, bordásfal, labda, stb.):
Erről sajnos nem tudok nyilatkozni, engem belezsaroltak egy programcsászárba.
Orvos(ok) segítőkészsége:
Változó, sajnos a többség, akivel én találkoztam, sem kedves, sem segítőkész nem volt. Egy-két kivétel akadt.
Szülésznő(k) segítőkészsége:
Ez is változó volt, programcsászárosként nem sokat tudtam felmérni abból, hogyan kezeltek volna egy normál szülésnél.
Csecsemős nővér(ek) segítőkészsége:
Volt köztük nagyon kedves és proaktív, és volt olyan is, aki épp, hogy nem üvöltött velem, amiért kérdezni mertem tőle valamit.
Szülésvezetés (kötelező-e a gátmetszés, beöntés, oxitocin, siettetik-e a szülést, stb.):
Erről sajnos nem tudok nyilatkozni.
Császármetszés (bent lehet-e apuka, sürgősségi volt vagy tervezett, stb.):
Engem belezsaroltak egy programozott császármetszésbe, addigra azonban, mire ez megtörtént, már a szülészeti erőszak fizikai és mentális formáit is volt szerencsém átélni ebben a kórházban, és kilátásba helyeztük a betegjogi képviselő felkeresését. Így, hogy a bőrüket mentsék, bár apuka nem lehetett bent a műtét alatt, kérésünknek megfelelően elvileg késleltetett volt a köldökzsinór elvágása, és azt ígérték, már a műtőben megkapom a kislányom (ez végül mégsem valósult meg). Apuka egy ablakon keresztül nézheti a műtétet a kiemelésig, a babát ő kapta végül meg elsőként.
Látogatási rend (bármikor lehet menni, vagy meghatározott időben, apuka bemehet-e a kórterembe, stb.):
Van megadott látogatási rend, az osztályra látogató nem mehet, a lift előterében lehet vendéget fogadni, oda a babákat nem lehet kivinni.
Mit kell vinni a baba ellátásához? (ruha, pelenka, popsitörlő, stb.):
Mindent vinni kell a ruhát leszámítva.
Hány ágyra jut egy zuhanyzó?
5
Van-e VIP szoba?
A Covid óta nincs.
Ételek mennyisége, minősége:
Kevés és rossz minőségű.
Kommunikáció (adott-e információkat, tájékoztatott-e az orvos/szülésznő a szülés előtt/közben/után, milyen stílusban beszéltek veled, stb.) Ha van konkrét történet, ami megmaradt benned, azt is írd le!
Velem az orvosok döntő többsége teljesen infantilizáló módon beszélt, kérdéseket nem igazán engedtek feltenni, kéréseimet vagy meg sem hallgatták vagy lesöpörték az asztalról. Hetekig tartó fizikai és mentális erőszakot éltem át minden egyes NST alkalmával, amiért faros babával nem egyeztem bele az azonnali programcsászárba. A műtétre úgy akartak előjegyezni, hogy azon a ponton még a kórház orvosai közül senki meg sem vizsgált sem engem, sem a babámat, pusztán a medencevégű fekvés „így szoktuk” volta miatt, holott a kórházban akkor még dolgozott mind külső fordításban, mind faros szülés kísérésében jártas orvos.
Egyikükkel sem kaptam lehetőséget konzultálni, amint nemet mondtam a műtétre az első alkalommal, onnantól meg voltam bélyegezve és úgy is kezelve. Szeretném leszögezni, hogy nem felülbírálni akartam a szakmai döntést, pusztán párbeszédet szerettem volna folytatni a lehetőségeimről. Ha ott és akkor egy orvos ténylegesen megvizsgál és azt mondja, hogy orvosilag nem kivitelezhető biztonságosan a faros babám hüvelyi úton történő szülése, én sem azt éreztem volna, hogy az akaratom ellenére beleerőszakolnak egy műtétbe.
Bármennyire is szerettem volna átélni a természetes szülést, természetesen nekem is a babám egészsége volt a legfontosabb, így egy idő után beletörődtem, hogy nagy valószínűséggel műtéti úton fog születni. Már csak azt szerettem volna, hogy magától induljon el a szülés, de hetekig hallgattam az orvosoktól, hogy felelőtlen vagyok és veszélyeztetem a kislányom életét, amiért elutasítom a műtétet (egyikük sem vizsgált meg egyikünket sem!), mindössze egyetlen ultrahangon és egyetlen rendkívül fájdalmas manuális vizsgálaton estem át addig a pontig, amikor is már belefáradtam az állandó harcba és abba, ahogy viselkednek velem, és végül beleegyeztem a műtétbe, mert már csak szabadulni akartam az egésztől és otthon gyógyulni a sebekből, amiket okoztak nekem. Felháborítónak tartom, hogy így kezelnek egy nőt, aki nem egyezik bele gondolkodás nélkül egy császármetszésb,e amit úgy akarnak ráerőszakolni az emberre, hogy mindössze egyetlen, teljesen rendben levő eredményű NST vizsgálatot végeznek rajta.
Bent volt az apuka a szülésen?
igen, mindketten akartuk
Kaptál-e tanácsokat hazamenetel előtt (ha igen, hasznosak voltak-e számodra?):
Semmilyen tanácsot nem kaptam.
Ki segített legtöbbet a szülésed során? Ki volt rád a legnagyobb hatással? Elmeséled, miért és hogyan segített?
Az egyetlen ember, aki az egész műtét alatt emberszámba vett és nem egy darab kiterített húst látott bennem, az az aneszteziológus volt, aki nagyon kedvesen igyekezett végig kommentálni, hogy mi történik a kislányommal, míg az apja kezébe nem adták. Az osztályon egy darab csecsemős nővér volt, aki tényleg kedves és segítőkész volt. Nekik hálás vagyok, hogy az ő személyükben láthattam, hogy vannak rendes és empatikus dolgozók is, kicsit enyhítik a keserűségét az egész élménynek.
Összességében milyen volt a szülésed érzelmileg, fizikailag?
Fizikailag azt hiszem, nagyjából felépültem a műtétből, nagyon sokat kezelem a hegemet, a hasamat, jártam gyógytornásznál. Mindez azonban nem a kórház dolgozóinak köszönhető, tőlük semmilyen instrukciót, tanácsot nem kaptam. Érzelmileg nagyon megviselt, hogy a kislányom születése ilyen kiszolgáltatott és megalázó események lezárása lett. Súlyos PTSD alakult ki nálam, azóta is terápiára járok, hogy feldolgozzam azt a mértékű intézményi erőszakot, amiben részem volt.
Bármilyen egyéb tapasztalat, amit fontosnak tartasz. Ide bármilyen történetet, eseményt leírhatsz, amire szívesen emlékszel vissza, vagy ami rossz emlék maradt.
A műtétre várva, valamint a hazabocsátásom reggelén a főorvos bocsánatot kért tőlem a történtekért és azokért a zsaroló, bántó szavakért, amiket ő mondott nekem. Szeretném hinni, hogy az a bocsánatkérés őszinte volt és a felismerés állt mögötte, hogy mennyire traumatizálóan viselkedtek velem, nem pedig az esetleges jogi lépésektől való félelem. Ez a kórház egykor úttörőnek számított a szemléletével, ezért is döntöttünk úgy, hogy ha már területi alapon ide tartozunk, akkor nem választjuk helyette a magánellátást. Nagyon megbántuk, mi sajnos az ellenkezőjét tapasztaltuk mindannak, amiért mások annyira pozitívan nyilatkoznak róla. Valószínűleg én voltam a nagyon sokból az az egy, akinek sorozatosan nagyon rossz passzban sikerült kifognia az ottani személyzetet.
Értékelés:
- a kórház állapota: 6
- a szülészet állapota: 8
- a kórtermek állapota: 3
- mellékhelyiségek/zuhanyzók állapota: 5
- tisztaság: 5
- szülőszoba korszerűsége: 6
- felszereltség (orvosi, higiéniai eszközök): 4
- az orvosok segítőkészsége: 2
- a szülésznők segítőkészsége: 5
- a csecsemős nővérek segítőkészsége: 5
- kommunikáció, tájékoztatás: 1
- az ellátás minősége: 1
- személyes élmények: 1
Átlag: 4
Ha az elmúlt 1-2 évben szültél valamelyik hazai kórházban, oszd meg te is tapasztalataidat ide kattintva.
Ha szülésed történetét osztanád meg, a bezzeganya@bezzeganya.hu címen várjuk!