13. hét
A rettegett 12 hetes genetikai vizsgálat hete még mindig odébb van, lassan már begolyózok tőle. Hiába próbáltam előbbi időpontot kicsikarni, gyakorlatilag a vizsgálati időintervallum végére kaptam csak, amikor már bőven betöltöttem a 13. hetet. Beszélgettünk róla, hogy mi lesz, ha a vizsgálat nem kedvező eredményeket hoz, mi az a határ ameddig elmegyünk. Mik azok a problémák, amiket még el tudunk fogadni, s mi az, aminél inkább nem tartanánk meg a babát. A 3 szűrt genetikai betegség pozitivitása esetén nem folytatnánk a terhességet, viszont ezt így kimondani, ennyi megpróbáltatás, várakozás és szenvedés után baromi nehezemre esett. Hihetetlen, hogy pár hét alatt hogyan tud ragaszkodni az ember egy ilyen pici emberpalántához. Emiatt a héten gyakorlatilag a teljes nyugodtság és az őrült aggódás közötti skálán minden érzelmet megéltem.
A cukrom kezd mókázni, néha érzem, hogy fel-le megy, illetve hamarabb jön a „hirtelen farkas éhes vagyok” érzés. De annyira, hogy gyakorlatilag bármit képes vagyok megenni, még olyan dolgokat is, amit alapvetően nem szeretek. Ez régen, a gyógyszerrel való beállítás előtt volt jellemző, gondolom kicsit megborultak a dolgok a bogyó elhagyásával.
A héten meghatározó volt a derékfájás, bizonyos mozdulatokra bele-belenyilallt, de úgy, hogy meg kellett állnom. Hétvégére igazán el is fáradtam, mind fejben, mind fizikálisan, a melóra még mindig nehezemre esik igazán odakoncentrálni, na, meg talán kicsit túl is pörögtem. Elkezdtem viszont szedni a magnéziumot, elsősorban a fáradtság megelőzésére, másrészt pedig a furcsa hasfeszülésre. Nem mondanám, hogy görcsök, inkább az izmaim húzódnak, de nem is igazán a hasizmaim, talán a méhet tartó szalagok lehetnek. Érdekes, de tüsszentésnél vagy köhögésnél muszáj összegörnyednem kicsit, mivel különben agyon meghúzódik, már-már begörcsöl az alhasam. Ugyanez a reggeli nyújtózkodásnál, ott is csak felhúzott lábakkal megy a dolog. Elég vicces, hogy még csak a 13. héten tartok, de már alá kell támasztani a nem is látszó pocakomat és nem tudok egy jót nyújtózkodni. Viszont teljesen behúzni már nem tudom a hasam, illetve kezdem kigombolva hordani a nadrágjaimat. Még jó hogy sok hosszú felsőm van, az kényelmesen rálóg a fenekem alá, és nem látszik a turpisság.
absz
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
