Egy sikertelen(!) orrmandula-műtét után adtam egy esélyt az alternatív gyógymódoknak, de nem volt meggyőző az eredmény, és fél év után ismét belevágtunk a műtétbe. Ezúttal sikerült, és tényleg a lehető legjobb megoldás volt.
Az első bölcsis őszt nyomtuk, kétéves múlt a kisfiam, a szeptember egész jól eltelt, majd október közepe táján, egy hosszabb takonykór után horkolni kezdett a gyerek éjszaka. Nem kellett nagy szakértelem, hogy rájöjjünk, mi a ludas. A határozott megoldások híve vagyok, lelkileg felkészültem az orrmandula-műtétre, és nekivágtam, hogy még karácsony előtt letudjuk. Felkerestük a vidéki város legjobb magándokiját, aki megállapította, hogy az óriási orrmandula mellett középfül-gyulladása is van, „folyik le a trutyi” a torkán, majd három hétre rá elő is jegyezte műtétre. Örültem, hogy ilyen hamar túl leszünk rajta, és már nem vittem bölcsibe. Az előzetes vizsgálatok alapján semmi nem szólt a műtét ellen.
Nem szeretem a horrorsztorikat, így nem részletezem: még váladék volt a gyerek tüdejében, ami miatt intubálásnál görcsrohama lett, befulladt, kétszer is, és utána eltekintettek a műtéttől. Egy órát töltött a műtőben, majd lélegeztetve vitték az intenzívre, ébredés után a gyerekintenzíven, majd a gyerekosztályon volt egy-egy napot. Alaposan ki is vizsgálták, semmi szervi baja nem volt.
„Ezer esetből egy ilyen van, ezt nem lehetett előre látni”
– mondta a gégész. Nem is okolok senkit, bár akkor úgy éreztem, 10 évet öregedtem pillanatok alatt. De legalább a fülét felszúrták. Az altatóorvos, aki családi ismerős, utána azt mondta, hogy fél, de inkább egy éven belül nem próbálkozna az újabb műtéttel.
Fel volt adva a lecke: előttünk a tél, és ki kell húzni valahogy orrmandula pajtással. Fel is hajtottam rögtön egy alternatív megoldásokkal is foglalkozó doktornőt, aki antibiotikumos orrcseppet, immunerősítést, lámpázást és homeopátiát javasolt. Ez utóbbival normál esetben nem élek, de akkor olyan állapotban voltam, hogy bármit a gyerekbe tömtem volna, amiről a gyógyhatás halvány gyanúja is felmerül. Egyedül a „pröccölés” maradt ki az alternatív kezelések közül, aminek az a lényege, hogy sóoldattal átmossák az orrjáratot. A gyerek ugyanis kézzel-lábbal tiltakozott még az orrcsöppentés ellen is, úgyhogy egy ilyen eljárás kivitelezhetetlennek tűnt.
Bevetettünk szóval majdnem mindent, és ami a legfontosabb, még hinni is próbáltam bennük. Csak magyar gyakorlat, hogy azonnal műtőbe küldik az orrmandulás gyereket, biztos számos más hatékony módszer létezik – győzködtem magam, miután amerikai ismerősömnek ecseteltem a sztorit, és az orrmandula-műtét kifejezést sem ismerte. Esténként lámpáztam az orrát-fülét, és kapta a vitaminokat, homeós cseppeket, ez utóbbinak egyébként nem elhanyagolható alkoholtartalma is van (kupak nélkül kell tartani, és akkor állítólag elillan a szesz, de ki tudja, lehet, hogy a „varázserő” is).
Öt hónapig ment az alternatív terápia. Hogy jobb lett-e a helyzet? Igen, de eközben kétszer kapott antibiotikumot is ilyen-olyan betegségekre. Járt összesen vagy 5-6 hetet bölcsibe, volt kötőhártya-gyulladásos, és bekapott egy hosszadalmas köhögést is. Amikor gyógyszereztük és otthon volt, javult a horkolás is. Amint visszament közösségbe, rögtön jött egy betegség, és vele együtt a szokásos orrmandulás panaszok. Egy-egy takonykór három-négy hétig tartott, az orrszívásra használt eszköz állandóan elöl volt. A végén már szteroidos orrsprét is kapott, az láthatóan használt, de csak limitált ideig lehetett adni. Az egyetlen eredményünk az volt, hogy a középfül-gyulladás nem tért vissza.
Beköszöntött a tavasz, és én egyre inkább tudtam, hogy bele kell vágni ismét a dologba. Visszamentünk a korábbi gégészhez, április végére kaptunk műtéti időpontot. Jóval előtte kivettem a bölcsiből, és három nappal a műtét előtt befeküdtünk a gyerekosztályra, ahol az előzmények miatt szteroidos előkezelést alkalmaztak, hogy felkészítsék. Már az első lökés szteroid csodákat tett, csillapodott a horkolása, ismét visszajött az étvágya, szegénykém tömte magába a kórházi kosztot.
A műtét napján kora reggel átmentünk a gégészetre, ő volt az első aznap. Újra azon a folyosón álltam, mint fél éve, ugyanúgy remegett a lábam, járt a szemem a csempe mintáján, és minden, műtő felől jövő zajra összerándult a gyomrom. Hamar kijött az orvos, szólt, hogy minden rendben volt, már ébresztik! Éjszaka egy kórházi ágyon aludtunk ketten, szorosan magamhoz öleltem, de még így is óránként felriadtam: Úristen, nem horkol a gyerek, megvan még?
Nyuta
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
