A legutóbbi naplót azzal fejeztem be, hogy mennek a nagyok vissza a suliba, oviba, jön az aranykor. Aztán kicsit még beszélgettünk a kommentekben arról, hogy ki mit gondol erről, ki az, akinek hasonló érzései vannak, kinek ellentétes, és miért. Megértem azokat, akik jobban szeretik a "saját ritmusos" nyári napokat, amikor nem kell időre ébredni, reggelizni, elkészülni, és délután ugyanez visszafelé. Tényleg tud fárasztó lenni, főleg az elején. Viszont a rendszer, a rutin az én családtagjaimnak nagyon jót tesz, pár nap alatt látni a pozitív változást, van, akinél jobban, van, akinél kevésbé. Avigailnak például mindenképpen jót tesz, hogy újra esélyt kapott napirendet kialakítani. 

Az elmúlt napokban legalábbis valami ahhoz hasonló dolog történt velünk. Este nyolc-kilenc körül (miután a nagyok már ágyba kerültek) fürdés, pizsama, összebújós, hosszú szopizás, és egy kis tápszer. Utána olyan tíztől fél négyig alvás egyhuzamban. Akkor átköltöztetem – a saját kényelmem miatt – a mi ágyunkba, ott kb. önkiszolgáló módon hajnali kajálás, és újabb alvás kb. hatig. Onnantól egy kicsit sűrűbbek az események, mert a reggeli sokszor egybeesik a nagyok reggeli rutinjával, ezt viszont csak úgy tudnám elkerülni, ha ötkor vagy fél hatkor ébreszteném magamat és a babát is, ezt pedig érthető okokból szeretném elkerülni. Apai segítséggel eddig mindig odaértek a nagyok időben az iskolába, a kisebbik szendvics pedig ráér fél kilencig beérni az oviba, szóval egyelőre a dolog működik. A délelőtt innentől kezdve a nyugalom és a nagy alvások ideje, legalábbis többnyire. Fél kettőre lesétálunk az oviba, aztán négyre megyünk a nagyokért, és jönnek a játszóterezős, edzésre, boltba, születésnapi partira elmászkálós délutánok. Avigail legkésőbb ötre kialussza magát, onnantól nincs alvás, jobb napokon nézelődik, rosszabb napokon kézben bírja elviselni csak az életet. A hasfájós, gázokat eregetős, tekergős időszak tankönyvszerűen erre az időszakra esik. Barátunk a cumi, ami nélkül sokkal többet fájna a fejem...

Persze ennyire idilli napunk ritkán van, és a következő hetekben is ritkán lesz. Mindig van hova menni, mint intézni, múlt héten például volt egy kis izgalom a környékünkön, úgyhogy extra programokban volt részünk, mint hatórás sorban állás babaméretű vegyvédelmi felszerelésért. A család többi tagjának megvolt a felszerelése, de a babának érthető okokból nem, úgyhogy a férjemmel ketten együtt több mint 12 órát álltunk sorba (két egymás utáni napon), hogy a gyakorlatban alkalmazzuk a "reménykedj a legjobban, készülj fel a legrosszabbra" mondást. Nagyon okos mondás amúgy, ennek alapján raktam össze a szükséges cuccokat egy pár órás óvóhelyi tartózkodáshoz a babának. Elég furcsa érzés volt, mivel 99,9 százalék hogy nincs/nem lesz rá szükség, de ha mégis, akkor mégse dekkolhatok ott takaró, pelus, váltás ruha, tápszer és cumi nélkül. A feszültség két napja csökkent, de a csomagot még nem pakoltam ki, ki tudja, mit hoz a következő pár hét. 

A mindezekről természetesen mit sem sejtő, érző babát egészen más dolgok kötötték le. Például tettünk egy pár kósza kísérletet arra, hogy elhagyjuk, vagy csökkentsük a tápszeres pótlást. A kísérlet nem vált be, reggel, amikor több tej van, simán jóllakik velem a gyerek... két egész óráig, amikor is visítva követeli a következő adagot. Délután rögtön szoptatás után tátog a kisrigó, este pedig a teljes 90-100 ml tápszer eltűnik a gyomrában. Nincs is ezzel tulajdonképpen semmi baj, kerekedik a baba, egészséges, anyatejhez is hozzájut fix mennyiségben. Azt viselem nehezen, hogy az étkezések így nagyon sokáig tartanak. A rengeteg bukás miatt kaja közben is legalább 3-4-szer büfiztetni kell, evés után pedig legalább 5-10 percig, de van, hogy tovább is. A szoptatási idő 10-10 perc, a tápszert újabb 10 perc alatt nyammogja be. És háromóránként eszik továbbra is, ezen én nem akarok erőszakkal változtatni, mert félek, hogy az éjszakai alvás rovására menne a dolog. Hát mondjuk ennél nagyobb bajunk sose legyen, a jelenlegi négy és fél kilós súly mellett bízom benne, hogy lassan magától át fog állni a négyórás evésre. Addig is szívesen olvasom, hogy másoknál hogyan alakult a dolog, hátha könnyebb így várni a javulásra.

Meni

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?