Mindig tartok tőle, amikor orvoshoz kell vinni a gyerekeket. Sajnos van sok negatív tapasztalat a pozitívak mellett. Túlnyomórészt sajnos inkább a negatív felé billen a mérleg nyelve. És mindenki arra hivatkozik, hogy nincsenek megfizetve, túlterheltek, stb. Ebben csak az a szomorú, hogy gyerekekről van szó. Mégis ki kell emelnem, hogy van másképp!

A legidősebb fiamat műtéti előjegyzésre vittem a Bókay utcába. Mivel előtte valami kiütés jött ki rajta, gondoltam, húzok sorszámot a sürgősségire is, ha már ott vagyunk. Olyan hozzáállást tapasztaltunk már a recepción, amit máshol még sehol. Kedves, segítőkész recepciós, türelmes útbaigazítás. Majd bekerültünk a vizsgálóba.

Egy orvos kikérdezett, aztán egy másik megvizsgálta a gyereket, majd lehívta a főnökét is, mert különös esetet vittünk. A főorvos megerősítette az eredeti orvos gyanúját. De nem ez volt a lényeg. Minden ember, aki foglalkozott velünk, bemutatkozott. Majd a gyereknek is bemutatkozott, és megkérdezte, hogy megvizsgálhatja-e. A gyerek végig partner volt, beszéltek hozzá, magyarázták, mi történik. Döbbenetes élmény volt. Ott esett le az állam, amikor a főorvos megkérte az ügyeletes orvost, hogy pár nap múlva telefonáljon ránk, hogy minden rendben van-e. Azt hittem, rosszul hallok. Ugyanúgy állami kórház. Ugyanúgy leterhelt személyzet. Türelem, mosolyok. Nem akartam elhinni, hogy valóság.

Ezek után sorra kerültünk a műtéti előjegyzéshez is. Minden papírunk elő volt készítve, az orvos pontosan képben volt, ő is folyamatosan beszélt a gyerekhez, többször megkérdezte, hogy van-e kérdése, tudja-e mi fog történni. Hihetetlen jó érzéssel jöttünk el. Eldöntöttem, hogy ezentúl ha bármi bajunk lesz, tuti oda viszem majd a srácokat. Ahogy hazaértem, rögtön rákerestem, hogy van-e náluk fül-orr-gégészet, mert a harmadik fiammal hónapok óta jártuk az orvosokat orrmandula ügyben. Mindenki elhajtott.

Volt, aki másik orvoshoz, volt, aki felírt egy orrsprayt, el lettünk küldve hallásvizsgálatra, alváslaborra, vártunk feleslegesen sokszor sok órát, de előrelépés nem történt. Itt találtam rá, hogy van bizony FOG a Bókay utcában. Már tárcsáztam is. A doktornő másnapra (!) adott időpontot, és az első telefonbeszélgetés után kerek három héttel túl voltunk a műtéten!

Az előzetes vizsgálatok, maga a műtét, minden ugyanúgy zajlott, ahogy az első alkalom hetekkel előtte. Mindenki kedves volt, türelmes, és a gyerek volt a középpontban. A fiamat úgy tolták a műtőbe, hogy onnantól, hogy megérkeztünk, addig, hogy be kellett vigyék, végig bohócdoktor szórakoztatta. Aki nem csak a gyerekekkel foglalkozott, hanem az anyukák lelkét is ápolta. Jutott egy-egy ölelés, egy-egy vállsimogatás. Este mehettünk is haza.

A nyár során a negyedik fiamat is kellett vinni egyszer a sürgősségire, vasárnap késő este. Szó nélkül jött le akkor is az orvos, és kérdés nélkül ellátta, nem mi voltunk a kellemetlen páciensek hétvégén... Azt kell mondjam, ha minden egészségügyi egység így működne, ahogy ez a kórház működik, teljesen más lenne az emberek véleménye. Nagyon bízom benne, hogy hamarosan máshol is lesz ilyen hozzáállás. Addig pedig üzenem mindenkinek, hogy létezik ilyen hely itthon is! 

Evelyn

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?

A Bezzeganya blog a Disqus kommentrendszert használja. Ha te is szeretnél hozzászólni, és még nincs regisztrációd, itt találsz segítséget hozzá>>> A Disqus használatáról, beállításairól pedig itt írtunk>>>