Ahogy az előző posztomban írtam, Soma a negyedik születésnapján megkezdte az iskolát, csakúgy, mint a többi négyéves. Mivel a fejlesztő óvodába is járt ezzel párhuzamosan, ezért neki ebben a tanévben három iskolás napja volt (kettő és fél, mivel szerdán csak 12-ig van tanítás). Mivel ez egy újabb csoport, újabb helyszín, ezért alaposan meg kellett terveznünk a logisztikát.

Az iskola 8:30-kor kezdődik és 15:00-ig tart (leszámítva szerdán, amikor délben végeznek, és pénteken, amikor 14:30-kor). Délben van egy óra ebédszünet, amikor a gyerekek hazamehetnek, de van felügyelet a suliban is. Napközi szerdán és pénteken kérésre sincsen. Csütörtökön 17:00-ig van rá lehetőség. Ettől kicsit tartottam, hogy milyen lesz, de igazából ez ténylegesen annyit jelent, hogy a tanító néni és Soma, meg kéthetente még egy másik kisfiú édeskettesben/hármasban játszik egymással. Szóval a gyerek szempontjából ideális. Most ha ehhez hozzávesszük, hogy a suli-munka távolság 30-40 perc, a munkaidőnk pedig 8-16:30-ig vagy 9-17:30-ig tart, akkor látszik, hogy igencsak megbonyolódott az életünk. Aki a gyereket viszi, 9 előtt nincs benn, aki érte megy, annak legkésőbb 16:15-kor le kell lépnie. Plusz ugye van meg egy kétévesünk egy másik helyen, bölcsiben. (Őt egyébként elméletben lehetne közelebb a sulihoz egy másik csoportba íratni, de az ilyen típusú döntésekben a gyerek érdeke előrébb van, mint a mi kényelmünk, és ő most jó helyen van.)

Lehet persze az “egyikünk hozza, a másikunk viszi” megoldás,  de ez egyben azt is jelenti, hogy a kisebb 7:40-18:00-ig intézményben van, ami azért szintén közel sem ideális. Taxiztathatnánk is, joga van ingyenes taxihoz az autizmusa miatt, de ezt a lehetőséget idén elvetettük, jövőre lehet, hogy élni fogunk vele. Ez annyit tesz, hogy  taxi várja kicsöngetéskor a suli előtt (mindig ugyanaz) és hazahozza házhoz – elviszi iskolába. Jó megoldás nincs, folyamatos rohanás van, meg otthonról dolgozás…(Jövőre még durvább lesz egyébként, de erről majd egy másik posztban. Meg aztán hátha valaki piacra dob valami frankó teleportert, mert tulajdonképp a napi 100 kilométer körüli távolság legyűrése az, ami megnehezíti az életünket…)

Ez egy kis egyházi iskola, normál tanmenettel. Annyira kicsi, hogy összesen kevesebb, mint 40 diákjuk van. (Ez az egyik oka, hogy a napköziben szinte nincs gyerek. A másik, hogy a kicsit nagyobbak esetében a szülők már inkább a barátok szüleivel összefogva felvigyázzák őket.) Adminisztratív össze vannak vonva egy másik, szinten kicsike sulival, programokat is együtt csinálnak, de a tanítás külön folyik. 40 diák tehát 8 osztályban. Év végére Somáék osztályának a létszáma így 10 főre duzzadt. Augusztus végén az ő osztályukban (gr 1/2) 4 vagy 5 gyerek kezdi majd a tanévet. A kis létszám miatt a mi sulinkban nem két osztályokat tanítanak párhuzamosan, hanem az 1-2 ,3-4-5 es a 6-7-8 ülnek, tanulnak együtt. Emellett péntek délután csupán két osztály volt idén: 1-4 5-8 évfolyamok, kreatív foglalkozásokkal. (A sulit 26 fő diák alatt be kell csukni).

Amikor emellett döntöttunk, próbáltuk figyelembe venni, hogy ha nincs szerencsénk, akkor esetleg iskolát kell váltani valamikor, de úgy gondoljuk, hogy addig próbálunk profitálni a kis csoportból, amíg lehet.

Néhány általánosság az iskolarendszerről, példák az iskolaéletből:

A legszembetűnőbb különbség a magyar és a holland rendszer között, korosztályra vetítve, hogy itt szóba sem kerül, hogy a 4 áves gyereknek még aludnia kéne délután. Ahogy a fentiekből látszik, erre lehetősége sincs. 2,5-3,5 éves koruk körül szoktak leszokni a gyerekek a déli alvásról, amit itt hagynak is nekik. Somának az első pár hét nagyon fárasztó volt. Volt, hogy este elaludt fogkefével a szájában, de úgy általánosan jellemző, hogy nem kell őt “ringatni”. Sötét van és már alszik is. A távolság miatt előfordul, hogy a kocsiban csinál meg egy frissítő szundit hazáig, de év végére arról is leszokott szinte teljesen.  (Ennek ellenére elalszik a szokott időben egyébként, ami mondjuk nálunk 9 óra-fél 10 között van)

A gyerekek az iskolában azt eszik, isszák, amit otthonról visznek. Délelőtt tipikusan zöldséget, gyümölcsöt. Délben szendvicset, délután változó gyümölcsöt és még valamit... Ebben az évben az iskola részt vett a suli-gyümölcs-egészségre nevelés programban, így a reggeli gyümölcsétkezés egységes volt, minden nap három különböző gyümölcs/zöldség közül lehetett választani. (Leszámítva a kizárólag banánt fogyasztó gyerekemet természetesen.) A project végén mindenki oklevelet kapott, felsorolva rajta a gyümölcsök , zöldségek, amiket megkóstolt. Mivel nem egységes, hogy mit esznek a gyerekek, ezért Soma sem lóg ki annyira, mint amennyire Magyarországon kilógna (elméletben, mert a szabályok szerint az étkezési problémája miatt nem integrálható, ahogy pár hete olvastam) és nem is látványosság.

Az iskolát pelenkásan kezdte, ami senkit nem zavart különösebben. Néhány hét / hónap alatt sikerült eljutni oda, hogy a suliban mar nincs rajta pelenka, vécére elmegy, ráül… A pelenkát visszautasítja, de tipikusan inkább csak visszatart egész nap, aminek annyira azért nem örülök. Meglátjuk a nyári szünet hoz-e változást…

Több ismerősöm felhördül, amikor meghallja, hogy 4 évesen iskolát kezdenek a gyerekek. Így az elején leszögezném, hogy ez távoli köszönő viszonyban van csak a magyar első osztállyal, mondjuk még távolabbiban a kiscsoporttal, ahova ő most járt volna, ha ott laknánk. Az első 2 évben az írás, olvasás, matematika készségek megalapozása zajlik.

Tanulják a betűket, játékos feladatokat oldanak meg velük kapcsolatban (pl. anyáknapjára kaptam Somától egy feladatlapot, ahol az M –betűvel kellett összekötnie az m betűvel kezdődő képeket vagy volt olyan feladat, hogy mindenkinek meg kellett csinálnia a kedvenc K betűjet – és volt ,aki rajzolta, volt, aki építőkockából rakta ki, volt aki cérnából vagy éppen spagettiből… Így tovább. ) A folyóírást nálunk is 6-7 éves korban kezdik a gyerekek, de addigra már ismerik a betűket, értik a koncepciót, hogy a szavak hangokból állnak, tudnak valamennyire olvasni, betűs nyomdával „írni” is. Így maga a folyóírás szinte csak a finommotoros képességek megtanulására korlátozódik, mert az alapokat letettek előtte. A humán oldalt tekintve tehát kb. elmondható, hogy az első osztályos tananyagot sajátítják el, nagyon hosszú és alapos alapozással 3 év alatt.

A matematikai készségek valahogy hasonlóan működnek. Már a kicsik is oldanak meg elméletben szöveges feladatokat, alapműveletekkel kapcsolatos feladatokat (van 3 körte rajzolva, rajzolj mellé annyit, hogy 6 legyen, kösd össze a megfelelő számú képet a számmal…) Írnak számokat is nagyban. Tanuljak a mértékeket: több-kevesebb, hosszabb-rövidebb, keskeny-széles… stb. De a papírra vetett 4+4=8 az harmadik osztályban lesz tananyag. Amikorra már mind tudja elméletben, az ujjain számolva vagy abakuszon, hogy ha van négy autónk és parkol melléjük négy másik, akkor a parkolóban nyolc autó lesz. Somának ez nagyon fekszik. Az egyik kedvenc gondolkodós/ beszélgetős játéka, amikor a “bolygók es a varánuszok kempingezni mennek”. Pl. Elmegy öt bolygó meg két varánusz, kik vannak többen, mennyi kell, hogy ugyanannyian legyenek, hányan laknak a házban, ha mind együtt laknak… ilyesmik. Tízes számkörön belül. (A bolygók és varánuszok párosítás az “ott van az Uránusz, ott sem él varánusz” dalsorból jött neki.)

Összességében elmondható, összehasonlítva azzal a rendszerrel, amiben én felnőttem (a rendszerváltáskor lettem iskolás), hogy itt az általános iskolában 8 éven keresztül alapozás folyik és az alapkészségek elsajátítása. Írás, olvasás, szövegértés, számolás. Emellett nagy a hangsúly a prezentációs készségek és kooperációs készségek fejlesztésen, a kreatív nevelésen és kötelező a KRESZ, az elsősegély és az úszás is (mondjuk azt meg nem tudom pontosan, hogy azt hogy fogjuk megugrani). A nyolcadikból kikerülő gyerekek -6-7.osztaly Magyarországon - elméleti tudása egyes témákban (történelem, földrajz, biológia, kémia) lényegesen elmarad a magyarokétól, legalábbis a tananyagban számon kértek alapján. Ők a nagyreszt könyvekből tanulás helyett kiskertet gondoznak, békát nevelnek, múzeumokat, cégeket látogatnak. Projecteket csinálnak.

Idén jártak náluk a tűzoltók, oltási gyakorlaton, a mi cégünknél voltak gyárlátogatáson (én voltam a vezetőjük), jártak több gazdaságban, a választások alkalmából partokat alapítottak, kampányoltak, szavazókörletet látogattak. Mozihét alkalmából moziban voltak – ez nagyon tetszett nekem, mert a kicsik egy olyan filmet néztek meg, amiben a többnyelvűség témája volt az egyik központi kérdés, nagyon jól átadva. Húsvét óta volt 4 sportnap ilyen-olyan alkalmakból és osztálykirándulás is persze. A nagyok szervezték az utolsó iskolai napot sportversenyekkel, vegyes csapatokkal (2-14 évesek vegyesen, a bölcsiseket is bevonva), és este musicalt adtak elő. A felsorolt dolgok február és július közepe között történtek a sulinkban, és persze nem is teljes a felsorolás. Az első féléves tavalyi programról semmit sem tudok.

Hollandrémület

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?