A múlt héten írtam a szülőiről, ám egy-két apróság kimaradt, most ezekről szólok.
A szülői értekezlet alatt persze nézelődünk is, bár be kell látni, egyelőre nem sok látnivaló akad. A falak még üresek, egy árva faliújság sem lóg a falon, a széles ablakpárkányokat sem dobja fel egy-egy cserép virág.
A tábla szemben viszont mutatja, hogy itt azért van élet. A táblán almák, körték, középen egy nagy csomagolópapír, a papíron színes vonalak (azaz később kiderül: álló egyenesek). Az aznapi munka eredményei. Amikor Kati „letudta” a kötelező mondanivalókat, áttérünk ezekre is. A nagy piros almák és sárga körték reggel, mikor a gyerekek érkeztek, még összevissza rendetlenkedtek a táblán, és a gyerekeknek először meg kellett becsülni, hány darab lehet. Kati szerint egész elképesztő válaszok is születtek, volt, aki a kb. 20 gyümölcsöt ezernek becsülte, de azért voltak a realitáshoz közelítő válaszok. Utána pedig fajtánként szétválogatták őket, azaz végül is halmazokat képeztek. Mindezt úgy, hogy nem kellett azt érezni, hogy ez tanítás, és nem kellett hozzá egy helyben ülni sem. Utána került fel a csomagolópapír a táblára, a tábla elé szék. Erre álltak fel egymás után a gyerekek, és nagy komolyan húzogatták a méhviaszkrétával az álló egyeneseket. Vannak határozott, erős, egyenes vonalak, vannak vékonyabb, de nem reszketősek, és előfordulnak halvány, kissé reszketegek is. Tizennyolc kisgyerek egyénisége, kézügyessége, határozottsága-határozatlansága áll velünk szemben.
Megtudjuk, hogy azért jobb ez a módszer, mint a rendes krétával a táblára írás, mert a Kati által (sajátjából) hozott viaszkréta olyasmi forma, mint a gyufaskatulya, tehát háromféleképpen is meg lehet fogni. Kezdik azzal a fogással, ami a kis gyerekkéznek a legkönnyebb, aztán jön majd a nehezebb, még nehezebb. Ezután következik a táblakréta, a színes ceruza, a grafit ceruza. Szép fokozatosan a vastagabb iróntól a vékonyabb felé haladva, közben a használattól megerősödnek az izmok, melyek az íráshoz kellenek.
Aztán előkerül egy hatalmas kosár, tele 16-18 db felnőtt marokba férő labdával. Ezeket is Kati hozta, át a városon a reggeli forgalomban. Rákosborzasztóról, a Széna tértől budai oldalon 20 km-re lévő sulinkba. Ezekkel is több feladatot mutat, ki is próbálhatjuk, hogy lássuk, nem is olyan könnyűek. Szó kerül a babzsákról, ezt a mi korosztályunk leginkább tornaóráról ismeri, de kiderül, hogy matekórán is lehet használni. Először egy mondókával: fejemre teszem a kalapom, leveszem a kalapom (bal kéz), átrakom a kalapom (jobb kéz), felveszem a kalapom. Később az egy-egy mozdulatra eső mondatot szám helyettesíti: 1,2,3,4. Ezt tovább lehet úgy fejleszteni, hogy pl. csak a bal kézre eső számot mondják ki hangosan, vagy minden másodikat, stb.
Megtudtuk, hogy a reggel úgy kezdődik, hogy az összes padot félretolják, leülnek középre és beszélgetnek. Aki akar, mesél arról, mi történt előző nap, minek örült, mi bántotta. Aki nem akar, az csak üldögél velük. Ehhez a reggeli üldögéléshez vittünk be nekik párnákat is. Utána jön egy napindító versike, annak sajnos elfelejtettem a szövegét. Tízórainál sem csak úgy nekiesnek az evésnek, hanem kérte a tanító néni, hogy vigyünk egy kis vászonszalvétát, azon megteríthetnek maguknak, és itt szintén van egy közös vers (waldorféktól adaptálva): "Földből magba / Magból szárba / Szárból virágba / Virágból kalászba / Kalászból kenyérbe / Kenyérből testembe / Testemből lelkembe / Lelkemből lelkedbe. / Jó étvágyat kívánok!"
Kati kéri, hogy aki tud, gyűjtsön gesztenyét, makkot, egyéb termést. Ehhez is hozott kis zsákokat, amikben majd felakasztva lehet az osztályban tárolni a terméseket. Ezek sem csak a technikaórán lesznek használatosak, hanem szintén a mennyiségek megbecsüléséhez. Mégpedig úgy, hogy a terem padlóján szétszórják, megbecsülik, aztán megszámolják.
Ez szintén jó, mert a tanulás mellett még a mozgásnak is ad teret, ami az ovisból éppen csak elsőssé avanzsált gyerekeknek meglehetősen tetszik.
Nálatok milyen jó gyakorlatok vannak? Milyen fogásokat mesélt el a tanító néni vagy a gyerek? Ha van használható ötlet, módszer, írjátok meg!
Temptation