A napokban számolt be róla a  sajtó, hogy jogerősen öt évre ítéltek egy terhességét titkoló, majd újszülöttjét ollóval megölő nőt. Korábbi írásunkban már egyszer fejtegettük a csecsemőgyilkosságok kérdését, és főleg a környezet szerepét az eltitkolásban. A kulcsszó ugyanis a titkolt terhesség.

'NEW LIFE' photo (c) 2011, Nina Matthews - license: http://creativecommons.org/licenses/by/2.0/

Mi célja a titkolódzásnak?  Aki gyermek megszületését sem akarta nyilvánosságra hozni, abban valószínűleg fel kell, hogy merüljön, hogy nem akarja megtartani. Erre a megoldás a gyermekkitétel (mely nem büntetendő, ha kórházi inkubátorba történik), vagy az újszülött megölése lehet.

Cseres Judit kriminológus „Eltékozolt újszülöttek” című kötetében 197 esetet elemzett. Fő felelősnek a titokjátszma-ajánlatot kínáló környezetet tartja a szakember. A környezet ugyanis az, akiknek a segítségével az anya kilenc hónapon át úgy tehet, mintha nem is várna gyermeket. Kardos Klára igazságügyi szakértő is azt hangsúlyozza, hogy a fő bűnös a környezet tagadása: az, hogy a terhes nőket kitartóan azzal szembesíti, hogy a terhesség nem is létezik, ami csak egy lépésre van a „nem létező terhesség létező eredményének” megsemmisítésétől.

Szociálpolitikai szempontból – Dettre Erzsébet szerint – az újszülött-gyilkosság melletti érv lehet az, hogy az anyák úgy érezhetik, a csecsemő megölése az egyetlen lehetőség arra, hogy addigi életlehetőségeiket, kapcsolatrendszerüket fenntartsák. Egy nyolcéves (1992-2000) periódus jogerősen lezárt csecsemőgyilkossági ügyeit vizsgáló ügyészségi anyagban szereplő mind a kilencvenhat ügyben a terhességről állítólag nem tudott a környezet.

Az anyagban kiemelték, hogy az elkövetők minden korosztályban feltűnően tájékozatlanok voltak a fogamzásgátlással kapcsolatban. A vizsgált ügyek alapján azt is megállapították, hogy a férfiak többsége elutasítja a felelősséget, és úgy véli, hogy a bűncselekmény kizárólag a nő hibája. A nemi élet persze fontos ezeknek a férfiaknak, de gyerekről hallani sem akarnak. A nők viszont nem elég tájékozottak a fogamzásgátlásról.

Az ügyészségi anyagban vizsgálták az indítékokat is. A tettekben a megoldatlan lakáshelyzet a nehéz megélhetés, a környezet negatív hozzáállása volt a fő motivációs erő. A rendezetlen családi háttér minden leányanyánál fontos szempont volt. Az anyagi gondok, alkoholizmus, a férj italozása, vagy a meglevő gyerek súlyos egészségkárosodása is vezetett tragédiához a vizsgálat szerint. Az elkövetők közel 45 százaléka volt hajadon. Tudatzavart a szakértők csak kilenc esetben állapítottak meg. Tizenkilenc nőnél primitív személyiséget, illetve pszicho/szociopatikus tudatzavart tártak fel.

Most annak járunk utána a történelem során, mikor hogy büntették hazánkban a rémséges tettet.

Werbőczy István 1514-es Hármaskönyve alapján halállal lakolt a csecsemőgyilkos.

A XVIII. században e bűntett megelőzésére (és a titkolódzás ellen) elrendelték a viselős hajadonok megseprűzését illetve a községi elöljáróság felügyelete alá helyezésüket. A községi elöljáróságokat is büntetéssel sújtották, ha az előírt megelőzési szabályokat nem tartották be, egy 1795-ben kelt helytartói intézkedés pedig elrendelte a szülőházak létesítését.

Az 1792. évi büntetőjogi javaslat kifejtette, hogy ezt az – akár halállal sújtandó -  bűntettet többnyire a házasságon kívül született gyermekek ellen szokták elkövetni. „Éppen ezért, hogy ez megelőzhető legyen, a leányanyákat, nemcsak addig, amíg a terhüket méhükben hordozzák, hanem azután is, hogy megszülték magzatukat, tilos büntetés vagy akár a templomokban, akár egyebütt történő megszégyenítés alá vonni. Sőt: közülük mindazoknak, akik kellő időben jelentkeznek az illetékes hatóságnál, a köz részéről minden segítséget meg kell adni, hogy attól is kártalanítást kaphassanak, aki terhességüknek okozója volt.

"Csecsemőgyilkosság esetében a terhesség előzetes elhallgatása mindig súlyosbító körülménynek, s a csecsemő vétlen halála esetén gondatlanságnak számítandó be."

1792. évi javaslat szerint tehát a csecsemőgyilkosság esetében a terhesség előzetes elhallgatása mindig súlyosbító körülmény volt. Nagyon haladó szellemben a titkot őrző, vagy a gyilkosságot segítő környezetről is szóltak.

„Részes e bűntettben, aki akár tanáccsal, akár tettekkel hozzájárul akár a terhesség, akár a szülés eltitkolásához, avagy bármiféle módon okot ad arra, hogy csecsemőgyilkosság követtessék el.”

 

A magyar büntetőjog tehát a XIX. század elejéig halálbüntetéssel szankcionálta a gyermekölést elkövetett anyát és csak később lépett ennek helyébe az úgynevezett időleges rabság, illetve amennyiben a gyermek halálát a szülés eltitkolása, s a segély hiánya idézte elő: az időleges fogság. A gyermekölésnek az emberölés köréből való kiemelését az indokolta, hogy a tett megítélése ekkorra megváltozott. A figyelem az ártatlan áldozatról a bűntettet elkövető nőre terelődött. A gyermekét megölő nő szülés utáni speciális testi és lelki állapotára való tekintettel bűnösségét — kiváltképpen, ha megölt gyermeke törvénytelen születésű volt — jelentékenyen enyhíthetőnek ítélték.

Az 1843. évi javaslat már tízévi, illetve ötévi rabságot helyez kilátásba az elkövetőnek. Ez a javaslat viszont kifejezetten büntetés alá vonta azt a házasságon kívül teherbe esett nőt is, aki szándékosan, azért hogy gyermeke meghaljon, úgy intézte, hogy a szükséges segítséget nélkülöznie kelljen. 1878. évi V. törvényben pedig a házasságon kívül született gyerek megölése öt évig terjedő börtönnel volt büntetendő.

Egy korabeli büntetőjogász (Angyal Pál) az enyhébb büntetés okait fejtegeti az alábbi sorokban:

„a) a házasságon kívül teherbe esett nő sajátlagos lelkiállapota, mely a ballépés elkövetésétől a szülésig folyton tart, sőt azután sem szűnik meg azonnal; a teherbenlét eltitkolása, a szégyentől, meggyalázástól való félelem mind olyannyira deprimálják a nőt s ellen álló erejét oly fokban gyengítik, hogy a legkisebb motívumra is elhatározza magát annak a cselekménynek elkövetésére, mely szabadulást jelent a nyomasztó érzésektől; ez az indok azonban csak a házasságon kívül teherbe esett nővel szemben bír jelentőséggel;

b) a szülő nő testi állapota, mely az orvostudományi tapasztalatok szerint .. kivételes helyzetbe juttatják a nőt, …a szüléssel járó testi fájdalmak, a nagyfokú vérveszteség s az ezzel járó egyéb körülmények … mintegy hajlamosítják annak a cselekménynek elkövetésére, melynek tárgya egyszersmind szenvedéseinek előidézője;

c) a gyermektartás és felnevelés költségeitől való félelem, tehát egy merőben gazdasági forrásból eredő ok, mely egymagában ugyan alig értékelhető s a büntetés-lefokozást nem indokolhatja, de összefüggésben a többivel még sem hagyható figyelmen kívül;

d) felemlíthető végül még az az indok is, … hogy a szülőnő azért is könnyebben határozza el magát gyermekének megölésére, mert a szülés alatti vagy éppen csak megszült gyermeket mintegy még testrészének tekinti, mellyel szabadon rendelkezhetik”

Fontos kiemelni, hogy ekkor kizárólagosan házasságon kívül született gyermekre vonatkozott az enyhébb szabály. Az 1961. évi V. törvény majd az 1979. évi büntetőtörvénykönyv az emberölésnek ezt az enyhébben minősülő esetét nem tartotta fenn azzal az indokkal, hogy a házasságon kívül született gyermek már nem olyan nagy szégyen.

Az ítélkező bíróságok ekkortól jellemzően arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a titkolt terhesség esetén a szülő nő rendszerint a mások segítsége nélkül lefolyt szülési folyamat során ténylegesen kivételes testi és lelki állapotban van, és ez az állapota a beszámítási képességére is kihatással lehet. Ezért a csecsemőgyilkosság előre kiterveltként vagy aljas indokból való minősítését (ami súlyosító, minősítő körülmény lett volna) úgyszólván soha nem állapították meg. A bíróságok ezen kívül ilyen esetekben a törvényi büntetési tétel minimumában szabták ki a főbüntetést, sőt tipikusnak volt mondható az enyhítések alkalmazása is, főleg a beszámítási képesség hiánya, korlátozottsága miatt általában az ötéves alsó határ alatt szabta ki a büntetést.

Az újszülött megölése mint önálló tényállás 1999. március 1-jével  jelent meg a hazai Btk-ban. 2003-ig az a nő, aki születő gyermekét a szülés alatt, vagy megszületett gyermekét közvetlenül a szülés után megölte, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel volt büntetendő. Ennek a szabálynak a hatályon kívül helyezését később ugyanúgy vitatták a büntetőjogászok, mint a Btk-ba történő beiktatását.

(A törvény ezzel egy időben új, minősített emberölésként határozta meg a tizennégy év alattiak sérelmére történő emberölést. Ezzel a gyermekölés mindig súlyosabban büntetendőnek minősült a korábbi szabályozásnál  (amennyiben az újszülöttet az anyán kívül más ölte meg).)

A jogtudományok művelői ekkor azt fejtegették, hogy napjainkban a házasságon vagy élettársi kapcsolaton kívül gyermeket szülő nő társadalmi megítélése nem is negatív, és nem hozható fel enyhítő körülményként egyfajta, a szégyentől, megaláztatástól, a gyermektartás és felnevelés költségeitől való félelem, amely régi jogunkban az enyhébb elbírálást megalapozta. Mások azt gondolták, hogy célszerű lett volna csak a házasságon (esetleg élettársi kapcsolaton) kívül született gyermekre vonatkoztatni a passzust.

Másrészről azt is felvetették, hogy a szülő nő — különösen a titkolt terhesség esetében —kivételes testi és lelki állapotát is tartalmaznia kellett volna a törvénynek. A fő érv a külön szabály ellen az volt, hogy a házasságon kívül született gyermek jogállásának megváltozásával megszűntek az erkölcsi és társadalmi indokai a cselekmény eltérő elbírálásának.

2003. március 1-je után így végül a külön szabály kikerült a törvényből és újszülött megöléséért a szülő nő a minősített (14 év alatti sérelmére elkövetve) súlyosabb szankciókkal tíz évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel sújtható.

A bírói mérlegelés mindazonáltal általában értékeli, ha egy szülő nő beszűkült tudatállapotban követ el egy bűncselekményt, (illetve az is hogy az emberölést egy, az átlagosnál sokkal kiszolgáltatottabb, védtelenebb áldozat sérelmére követik el) és élni szoktak az enyhítési lehetőségekkel.

Az európai országok büntető kódexei az anyák által újszülötteik sérelmére elkövetett emberölést általában privilegizált (azaz a „sima” emberöléstől különböző) esetként szabályozzák, de van olyan ország is, ahol a magyar szabályokhoz hasonlóan nincs külön szabályozva a kérdés.

Magyarországon évente 7-20 újszülött-gyilkosságot derítenek fel, de a szakemberek szerint a magas szintű látencia miatt az ilyen jellegű bűncselekmények tényleges száma ennek a tízszerese is lehet.

Tanulságok szerintem az alábbiak.

Egyrészt a titok-játszmák összes szereplőjének a felelősségét erősíteni kéne a köztudatban. Mert ha nincs eltitkolt terhesség, nincs olyan könnyű lehetőség az újszülött megölésére sem. A környezet igenis felelős.

Másrészről a sokunknak szinte elképzelhetetlen tájékozatlanságot a fogamzásgátlással kapcsolatban csökkenteni kellene.

Center

Forrás:

Dr. Kovács Gyula: Az újszülött megölése hatályon kívül helyezése… (Collega VIII. évfolyam 1. szám)  

http://5mp.eu/fajlok/kgyula/az_anyak_altal..._%28olvashato%29_www.5mp.eu_.pdf

Mészáros Ádám  - Gondolatok az újszülött megöléséről és a gyermeki élet büntetőjogi védelméről (http://jesz.ajk.elte.hu/meszaros12.html)