Éjfél után a szél északiról északnyugatira változott. Enyhül az idő, a felhőzet felszakadozott, tartjuk az irányt.
Hónapok óta a padlón alszom a rendetlen hátam miatt, és hamar megkedveltem a tábori körülményeket. Gyerekkoromban is ezt szerettem a legjobban. A család az ágyon, én meg a földön, az ágy mellett. Talán nem is farkas vagyok, hanem kutya.
02.00-kor az első tiszt felébresztett, hajót jelentettek a part felől. Ideje volt, hogy feltűnjön az utánpótlást hozó egység, napok óta róttuk a köröket a randevúra kijelölt helyen. Az emberek feszültek, ez nem tesz jót a morálnak.
Molly már jó ideje téblábolt meg pakolászott, megkérdeztem, hogy ez most az-e, de szükségtelen volt, látszott rajta.
Új hajósinasunk van, egy ifjú hölgy. Úgy tűnik, jól megállja majd a helyét, és a hajónk, ez a meglehetősen boldog hajó, még jobb hely lesz a közreműködésével.
15 perc alatt beértünk, mindössze kétszer szólaltam meg ezalatt, de nemcsak a rosszkedvű, hanem a szülő nőkkel sem ajánlatos társalogni. A kórház portása álmosan kacsázott elő, nagy nehezen kinyitotta az ajtót.
Az eddigi hajósinast ezennel kadéttá léptettem elő.
Nyilvánvaló volt, hogy ez most sokkal gyorsabban fog menni, mint az első hajósinas esetében. Egy időre kiküldtek, addig egy rosszul megírt második világháborús könyvet olvasgattam egy széken, egy sóhajtozó idősebb nő mellett.
Szigorú hangon felolvastam a megnövekedett legénységnek a szabályzatot, ahogy minden vasárnap délben, majd mindenki visszatért harcálláspontjára.
Aztán behívtak, és talán félóra múlva már meg is volt. Láttam Mollyt úgy, ahogy a múltkor. A halálos sebet kapott gazella szemei. A kín, amibe a férfiak ordítozva beledöglenének, de ő csendben tűri. A sok vér meg hús, és a sorompó a gondolataim előtt: nem hagyom előjönni az érzelmeket. Ez csak egy idegen nő, fogom a kezét. Feladatom van, félni és meghatódni később is ráérek.
Elnéztem a korlátnál álló kis alakot. Mit hoz majd számára a jövő? Vízpermet vágott az arcomba, elfordultam, a barométerre pillantottam.
Hazafelé, egyedül, kora reggel. A város olyan, mint máskor. Borongós, zsúfolt utak. Kikapcsolom a rádiót, és csak gurulok hazafelé. Lassan, nagyon lassan elkezdek kibaszottul örülni. De hetekbe telik, mire felfogom.
Jó szelet, hajósinas. Reméljük, te jobban írsz majd, mint az apád. De ne is törődj az írással, inkább lubickolj. Vár a tenger.
Őrjöngő Farkas
