Pistike, ne dobáld szét a játékot! Gézuka, verekedni nem szabad! Klárika, kérlek, ne vizezz mindent össze! Józsika, ne köpd ki a levest! Öltöztetés, vetkőztetés, foglalkozások, figyelem, törődés, és még számtalan dolog, amivel egy óvónőnek minden nap foglalkoznia kell.
Sütike bepillantást enged egy óvodai csoport életébe: megírta nekünk hogyan telik egy óvónő napja, és hogyan tudja összeegyeztetni a szakmáját és a családi életét.
Két évvel ezelőtt arról beszélgettünk a gyerekekkel egy foglalkozás alkalmával, hogy ki hol lakik, mi a lakcíme. Vegyes csoport lévén a nagyok, középsősök tudtak rá válaszolni, a kicsik közül csak kevesen. Aztán megkérdeztek engem is a gyerekek, hogy hol lakok. Mire válaszolhattam volna, az egyik kiscsoportos kisfiú azt mondta a társának: Hát te nem tudod? Az óvó néni az óvodában lakik.
Ez igaz is, hisz több időt töltök ott, mint itthon, de az óvodán kívül is van életem. Anya vagyok és feleség, akinek ugyanolyan örömei és gondjai vannak, mint bárki másnak. Hétköznapi ember vagyok, mint te. Hétfőtől péntekig munkanap. Reggel felkelés, este lefekvés. Viszont, hogy belelássatok egy mindennapomba, megosztom veletek, mit is csinálok egy nap során.
Fél hétkor csörög az ébresztő. Kelnem kell, hisz van még sok dolgom indulásig. A kisebbik lányom óvodás, a nagyobbik iskolás. Készítem neki az uzsonnát. Majd az egész családnak a reggelit. És mire kitámolyognak a konyhába, addigra én már megiszom a teámat, és végiggondolom a napomat.
A szokásos reggeli hercehurca: most már ne játssz kicsim, hanem öltözz; minden be van pakolva a táskába?; kell vinned pénzt?; ne internetezz után megfésülöm őket, felkapom a ruháimat, rendbe szedem magamat, aztán indulás.Nagyobbik egyedül vagy apájával megy iskolába. Mi a kicsivel sétálunk. Az ovi kb. 300 méterre van, pár perc, míg odaérünk. Közben csacsog, locsog-fecseg a kis manóm, és dőlnek belőle a kérdések. Így kellőképpen felkészít a munkára. Átöltöztetem, beadom a csoportjába, majd én is átöltözök, és megyek. Váltok; most óvó néni vagyok.
(Pár éve váltottam munkahelyet, a csoportom most kiscsoportosokból áll.)
Fél 8
Indul a pörgés. Lassan érkeznek a gyerekek. A koraiakat (5-6 gyerek) hamar beadják, a szülők mennek a dolgukra, viszont a nagy többség lassan, kényelmesen érkezik, még fél 9 után is jön gyermek. Pedig év elején kértük a szülőket, hogy 8 körül legyenek az óvodában, hogy a gyermeknek mindenre legyen ideje.
A többség búcsúzás után bejön a csoportba, de vannak páran, akiknek szüksége van egy kis bátorításra. Odamegyek hozzájuk, és bevezetem őket a csoportba. Viszont erre a kis pillanatnyi időre várnak azok, akik nap, mint nap megbolygatják a csoport életét. És már dobja is a fakockát, ütögeti a másik fejét játékserpenyővel, hajigálja le a plüssállatokat és a babákat a galériáról.
Kézem fogom vagy ölembe veszem az éppen érkező gyermeket, és megkeresem Gézukát, hogy megbeszéljem vele, hogyan is kellene játszani, és hogy pakoljon el, mert senki nem fog helyette rakodni. Megpróbálom szemmel tartani, hogy tényleg cselekszik-e, miközben Pistike felmászik a polcra egy autóért, amit Jenőke hozott, és nem akart neki odaadni. Rohanok, hogy a polc rá ne essen, vagy ő le ne csússzon. Megbeszélem vele, hogy ha más játékával szeretne játszani, akkor kérje el, de legalábbis szóljon nekem, hogy vegyem le. Juliska ezalatt már a mosdóban vihog, és csapkodja a csapból folyó vizet, amivel természetesen eláztatja a mosdót. Behozom a csoportba. Adok neki egy kirakót, mert tudom, hogy azzal szívesen játszik.
A dajka néni feltakarít a mosdóban, majd a reggelit készíti, és várom, mikor adja be, mert addig a pár percig kissé nyugalom van. Bélácska elveszi Jenőke autóját, és rohan vele körbe a csoportban. Jenőke ordítva üldözi és kiabálja, hogy add vissza. Bélácska elé állok, megfogom a kezét, és ismét jön a lelkizés, hogy adja vissza, ne viselkedjen így. A szemén látom, hogy nem figyel rám, már azt lesi, hogy megint kivel tud garázdálkodni.
Eközben a kis nyugis csapat rajzol, könyvet néz vagy orvososat játszik, és hálát adok az égnek, hogy őrájuk nem kell külön figyelnem. Végre megérkezik a reggeli. Irány a mosdó, de persze vannak páran, akik elsunnyogják a kézmosást vagy meg kell erőszakolni őket, hogy kezet mossanak. Kikísérem őket a mosdóba, és amíg kezet mosunk, Pistike visszarohan a csoportba, még rámászik Gáborka hátára, rácsap néhányat, mert azzal a játékkal ő játszott, és Gáborka hagyja békén, és ne nyúljon hozzá. Megfogom Pistike kezét, elmagyarázom neki, hogy ez csúnya dolog volt, amit tett, és hogy nem így kell ezt megoldani. Megmosom a kezét, és igyekszem szemmel tartani. Leülök mellé a tízóraizni.
Egy kis nyugalom. Esznek. Szerencsére olyan reggeli van, amit szeretnek. De Péterke a briósnak is csak a belét eszi meg, mert „a héja rágós, és azt nem szeretem”, Évike pedig már másodjára önti ki a kakaóját. A dajka néni feltakarítja a csatajelenetet, aztán megindulnak, hogy végeztek, és kiviszik a tálaló szekrényre a tányérukat, poharukat.
Kicsit mintha csendesebb lenne a csoport. Remek. Pistike megtalálta a játékszőnyeget, amin autózhat. Jenőke a konyhában játszik. Bélácska pedig a szerszámos ládával, fűrészeli a fakockákat. Szilárdkát sem zavarja senki. Kivette a szekrényből a kártyákat, és csendben rakosgatja az asztalon. Aztán odamegy Gézuka, aki most végzett az evéssel, és egy könnyed mozdulattal lesöpri a kártyákat az asztalról. Repül a száz kártyalap, de sebaj, együtt összeszedjük, és igenis Gézuka, te is segítesz, mert te seperted le az asztalról.
Fél 10
Már többször leizzadtam bugyiig. Gézukát kézen fogom, megbeszélem vele, hogy nem szép, amit tett. Közben megpróbálom tőle megtudni, mivel játszana szívesen, és akkor én is játszok vele. „Rajzolj nekem traktor!” – hangzik a válasz. A mosdóból hallom megint Juliska hangját, aki nagyokat kacagva nézegeti magát a tükörben. A csapból ömlik a víz, Juliska pedig nyakig vizes. Megkérem a dajka nénit, öltöztesse át, mert szeretnék egy kis foglalkozást is tartani.
Leülök Marcsika és Rebeka mellé. Előveszem a papírvirágokat, és eléneklem nekik az Én kis kertet kerteltem. Velem éneklik, és még Pistike, Jenőke és Gézuka is odajön hozzánk. Megnézzük, melyik virág milyen fajtájú és színű. Egymás szavába vágva kiabálnak. Hangosan kell beszélnem, hogy meghallják, amit mondok. Előveszem a színes lapokat, a kivágott mintákat és a ragasztókat. Gézuka felrelöki Szilárdkát, és leül a megszerzett székre. Szilárdka sír. Rebeka is zokog, mert nem talál széket, amire ráülhet.
Amikor mindenkinek találok egy helyet, szépen elkezdenek dolgozni. Juliska már összekente az egész asztalt (még szerencse, hogy le van terítve), Bélácska pedig épp a székére ragasztgatja a szirmokat, leveleket. A művek készülnek, ráírom a jeleket és ráteszem a nagy asztalra száradni.
Megvárom, hogy mindegyikük alkothasson, majd elkezdünk összepakolni. Ez egy szélmalomharc. Valahogy nincsenek tisztában azzal, mit is jelent az összepakolás. Úgy néz ki, hogy a többség segít, rakosgat, rendet tesz. Aztán ott van Szilárdka, aki most dirigensként irányítja a többieket, míg Pistike fel-alá rohangál a csoportszobában. Gézuka rá se hederít senkire, ő tovább játszik. 15 perc alatt mégis sikerül rendet tennünk a dajka néni nagy segítségével.
Leülünk a szőnyegre, de itt sem tudnak nyugton maradni, mert Pistike és Gézuka már birkóznak. Bélácska és Jenőke is csatlakozni akarnak, de időben szétválasztom őket. Gyorsan elkezdek egy verset vagy mondókát. Tapsolunk vagy kopogunk hozzá. A dalokra mozdulatokat utánzunk.
Kimegyünk a mosdóba. Természetesen a húsz gyerekből csak ötnek kell pisilni, mégis ráveszem őket, hogy próbálják meg, mert ilyenkor szoktak 5-10 perc után befelé szállingózni az udvarról, hogy nekik most kell pisilni. Nekiállunk öltözködni. Dajka néni segít, de Gézuka a ruháit dobálja, Rebeka ordít, hogy a helyére ültek, Szilárdka bőg, mert ő nem tudja felvenni a nadrágot. Jenőke pedig épp Bélácskával verekedik. 15-20 perc alatt sikerül mindenkit felöltöztetni. Végre megérkezik a délutános társam. Kimegy velük az udvarra.
Leizzadtam megint, kiszáradt a szám, és zsong a fülem. Kb. 2 percig élvezem a csendet, majd gyorsan magamra kapom a ruháimat, és megyek az udvarra. Juliska már bent is van, hogy neki most pisilni kell. Pisil, aztán persze inni akar.
11 óra
Kiérek az udvarra, a többiek már negyed órája kint vannak. Fél óra levegőzés. Rohangálás, ordítozás. Sebaj, inkább itt tegyék, mint bent.
Pistike eltűnt. Tuti, hogy az udvar túloldalán van. Megyek, visszahozom.
Fél 12
Bemegyünk ebédelni. A vetkőzés legalább olyan körülményes, mint az öltözködés.
Háromnegyed 12
A többség az asztalnál ül, tányérat, poharat vettek maguknak.
Pistike a kanalával kardozik, Juliska gombócot csinál a szalvétájából, Gézuka egy kisautóval játszik az asztalon. Ebédelünk. Bélácskának kakilnia kell, Jenőke köpködi a levest. Csak megeszik a levest, jöhet a második. „Ezt nem szeretem, csak rizst kérek, nem szeretem a borsót.” – és egyéb finyákolások. Miután mindenkinek került a tányérjára valami, betermelik a másodikat is.
Következhet az elpakolás, fogmosás, ágyak lerakása. Amíg fogat mosok a lányokkal, a fiúk bent segítenek félretolni az asztalokat, elpakolni a székeket. Aztán persze megörülnek a nagy térnek, és rohangálnak. Kolléganőm a dajka nénivel lerakja az ágyakat. Fiúkkal is ugyanez a kör, majd igyekszünk mindenkint ágyba dugni.
Fél 1
Alvókák, plüssök, cumik megtalálják a helyüket.
Juliska és Bélácska még egyszer pisilnek, aztán meseolvasás. Altatódal. Betakarjuk őket, majd odaülünk melléjük, és aki nehezebben alszik el, azt álomba simogatjuk.
Fél 2
Csend van. Alszanak. Készülök másnapra. Átnézem az új verset, esetleg eszközöket készítek.
2 óra
Megyek haza.
Otthon vár az üres ház. Fél 4-ig van időm, addigra megyek vissza a lányomért az oviba. Megvetem az ágyakat, kiszellőztetek, felseprek, elmosogatok. Megyek a gyermekemért, aki csacsogva fogad. Váltok; most anya vagyok.
Boltba megyünk, aztán haza, és közben annyi mondanivalója van, hogy alig tud levegőt venni. Otthon aztán elvonul és játszik. Egyedül. Erre nagy szüksége van, legalább 1 órát elvan maga. Megérkezik a nagylányom is. Elmeséli a napját, majd eszik, és nekiállunk tanulni. Közben férjem is megjön. Vacsora, majd kis tévézés vagy internetezés. Fürdés, mese és alvás.
Este 9 óra
Fáradt vagyok. Letusolok, beszélgetünk egy kicsit a férjemmel, majd 10-kor alvás.
És reggel kezdődik ugyanez.
Fárasztóak a hétköznapok, de változatosak. Minden nap más jellegű problémával kell szembenéznem, és megoldanom. És, hogy ne csak mindig a rosszat emlegessem... Az ölelések, a nevetések, a kedveskedések, a huncutságok feledtetik, hogy mennyire fárasztó is ez a munka, de mind a mai napig nem bánom, hogy ezt a hivatást választottam.
sütike
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
