Az óvodában néhány napja azzal fogadtak, hogy bárányhimlő van a csoportban. És gyanús a kicsi. Visszagondolva, akkor már két napja bújósabb volt a szokásosnál, és sokkal könnyebben eltört nála a mécses is. Erre mondják, hogy „bujkált benne valami”. Mire a bárányhimlő kitört a csoportban, a bujkálás is véget ért. 
Kettő darab tipikus bárányhimlős pötty kúszott az arcára. Erre mutatott az óvónő is, miközben ítélt: gyanús. Estére egy társa is akadt a pöttyöknek a hasán. Egy darab. Másnap péntek volt, így ovi helyett – biztos, ami biztos alapon – otthon száguldozott a gyanús gyerek. Két apró tűszúrás, és az azt követő pár perces hüppögés bő két évvel korábban. Ennyi volt az ára, hogy most megúsztunk egy betegséget.
Ugyanis a pöttyök, ahogy jöttek, úgy el is mentek mindhárman. Csak egy apró seb maradt a helyükön. Nem volt láz. Nem volt viszketés. Hétfőre nyoma sem volt a betegségnek. Illetve ez nem igaz. A betegség nyoma mégis ott volt hétfőn. Az óvodáscsoport – beoltatlan – fele otthon nyomta az ágyat.
Ha visszamehetnék az időben, biztos, hogy újra beoltatnám a gyerekeket a bárányhimlő elleni oltással. Szerintem megérte. Ti beoltattátok a gyereket?
Center
