16. hét
Képzelj el egy nagy zsákot, amit letesznek eléd. Nem látsz bele és nem nyithatod ki. Tudod, hogy nemrég egy oltári éjszakát töltöttél el a pároddal, azt mondják, a zsákban van az eredménye. Érdekes, mert nem csináltál mást, csak azt, amit mindig is, most mégis van következménye. Hetekig nem történik semmi, és a kezdeti kíváncsiság után már kezd érdektelenné válni a dolog. Közben elcipeled a zsákot orvoshoz néha, aki hozzányom egy eszközt és azt mondja, amit látsz a monitoron, az van belül. De persze nem látsz semmit, csak fekete elmosódott pacákat. Később már kirajzolódik ez-az, egy kósza kéz vagy láb, egy fej, egy arc, látod, hogy egy emberke növekszik, de továbbra sem tudod összekapcsolni azzal az egy éjszakával. A zsák nőttön-nő és egyszer csak megérzed, hogy mocorog benne valami. Nyújtózkodik, rugdos, tesz-vesz, de ezt is csak akkor tudod, ha rányomod a kezed, különben pedig tőled teljesen függetlenül történik minden.
Közben pedig mindenki azt kérdezi, milyen érzés és hogy várod-e már a zsáklakót. Milyen érzés? Semmilyen. A fejedben továbbra sem tudod összekapcsolni a dolgot azzal a bizonyos félórával, azzal meg végképp nem, hogy a kis lény a tiéd. Pedig biológiából ötös voltál. Várod már, hogy lásd? Nyilvánvalóan igen, de nem ez tölti ki a mindennapjaidat.
Valamikor az elején, amikor épp csak megkaptad a zsákod, belementél, hogy írsz arról, milyen zsákosnak lenni. Az elején könnyű, mert újdonság. Később kissé nehézkes, mert már oda a varázs, de sebaj, írsz az előző hobbitról, aki már nagyfiú, ismered és szereted is. Ezután pedig jön a mélypont. Se zsákosékkal nem történik semmi, se a törpével. Az az a hét, amikor megírod, milyen érzés igazából a zsákos-lét.
Dávid
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
