Vannak olyan emberek, akik a kelleténél jobban ragaszkodnak tárgyakhoz. Főként az olyanokhoz, amik hosszú ideig minden nap velük vannak. Aztán vannak azok az emberek, akik az autójukat családtagnak tekintik, az ő autójuk 15 évesen is úgy fest belülről, mintha még csak óvodás korú lenne, minden évben átnézetik a szerelővel, akkor is, ha épp nincs semmi baja, vigyáznak rá és megsimogatják a kormányát egy hosszú út után. A kettő ötvöződéséből kerül ki az a csoport, aki képes egy 20 éves autóra is rákölteni az ára többszörösét, minden racionalitást nélkülözve, csak azért, mert szereti. Én is ilyen vagyok.

Tudtam, hogy egyszer eljön a napja, de váratlanul gyors volt, nem voltam felkészülve, pedig hivatalosan nem is az enyém volt. Úgy gondoltuk, hogy még hónapokig velünk lesz, ha tudjuk, hogy ilyen gyors lesz az elválás, elmegyünk egy búcsúkörre.

Guggolok mellette és nézem az ajtaját. Benne van a fél életünk. Látta az első randit, hallotta az első szeretleket, még az esküvőn is velünk volt. Nem béreltünk puccos járgányt, gyönyörűen felvirágoztuk a mi öreg kisautónkat. Megjártunk vele hegyet-völgyet, és a kategóriájában kiemelkedően nagy csomagtere mindig, minden cuccot elnyelt. Igazi társ volt a mindennapokban, néha azért persze elromlott, de nagyon megbízható, és hűséges volt. Nagyon szerettük.

Elvitt szülni kétszer, vajúdtam benne, hazahozta a babákat, és most elmegy. Időm sincs végiggondolni, máris csörög a telefon, még csak most fordultak ki a sarkon. Az agyamban hátul egy hang kiabál, nem eladó, meggondoltuk magunkat, de a szám elkezd mozogni, mondja az összeget, bízom benne, hogy a másik a fejét rázza, de nem, gondolkodik. Nézem az arcát, látom rajta a gyötrődést, nem, nem az újabb alku miatt, hanem, azért mert tudja, ha bólint, akkor itt vége. Vége lesz a mi közös történetünknek. Tartom a vonalat, nem tud dönteni, csillog a szeme, ritkán láttam sírni, most nem fog, visszatartja. Visszatartjuk mindketten. Nekem nem teljesen sikerül, minden igyekezetem ellenére ki-kigördül egy-egy sós könnycsepp az arcomra. Gyorsan letörlöm, nagy levegő, és megszületik a döntés. Kapkodva pakoljuk ki a cuccainkat, ideges vagyok, hadarok.

Nehezen formálom a betűket, az agyam zakatol, nem is tudom, miért én írok. Mi lesz vele, vigyáznak-e rá, jó gazdái lesznek-e, ilyen gondolatok cikáznak a fejemben. Másodiknak viszik, a vevő apja szerelő, biztos rendben fogják tartani, ezzel nyugtatom magam. Nem vagyunk boldogok a sikeres üzlettől, nem örülünk, szomorúak vagyunk mindketten.

Még egyszer utoljára bemászok az autóba, mutogatom a műszerfalat. Mikor víz nélkül beindítja az ablaktörlőt, torzul az arcom és kicsúszik a számon egy „ez nem volt jó” vagy valami hasonló, aztán gyorsan észbe kapok, már nem a miénk. Mindketten hosszasan nézünk utána, életünk egy fontos darabja, nem lesz többé velünk.

Reggel kinézek az ablakon, és csak hűlt helyét látom, a gyerek is kinéz. Hol van, hova lett? El kell mesélni részletesen, ki vitte el, hová vitte, mit fog vele csinálni. Kitalálok egy rövid történetet, elmondom a nevét, hogy ezzel fog munkába járni, meg elviszi a gyerekeket iskolába, délután értük megy. Közben kérdez. Piacra is mennek vele? Biztos, biztosan piacra is fognak menni. És mikor hozzák vissza? Nem fogják visszahozni, már nem a mienk, eladtuk. És akkor már nem jöhet vissza? Nem, nem jöhet. Úgy látszik, beletörődik, de sokat emlegeti, eljátssza a játékokkal. Apa autója elment ugye? És már nem jön vissza.

Két nap múlva csörög a telefon, nem indul az autó. Az nem lehet, az önindító tip-top, olyan nincs, hogy nem indul. Ötletelünk, közben egy kicsit megint megbánom, hogy nem tartottuk meg. Csak tippelek a problémára, talán az általunk már évek óta nem használt riasztó akasztja meg a dolgokat, és meghallom, ahogy a háttérben pittyeg, ó igen, ez a mi autónk hangja. Egy kis melegség önti el a szívemet.

Az is lehet, hogy megsértődött, hogy megváltunk tőle, és nem akar együttműködni, mert hiányzik neki a mamma, hiába no, mégiscsak egy olasz csődör. De ezt már nem mondom ki.

Halacska

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?