A gyerekek (és szüleik) életében fontos mérföldkő az iskolakezdés, ezért érdemes megfelelően felkészülni rá. Sokak számára a felkészülés elsősorban tájékozódást jelent, ehhez kívánok segítséget nyújtani az alábbiakban négy részes írásommal.
Az első részben összeszedtem, milyen kérdések mentén kell egyáltalán tájékozódni és honnan gyűjthet a szülő információt ezekkel kapcsolatban. Ezt követően az iskolába lépéssel kapcsolatos jogi szabályozási környezetet tekintettük át röviden, hiszen ez egy olyan keretet ad ennek az érzelmekkel sokszor nagyon erősen átitatott kérdésnek, ami fogódzót és korlátot is jelenthet, de mindenképpen alapjaiban meghatározza, mit is tehetünk. A harmadik részben pedig az iskolára való érettség vagy felkészültség fogalmát tekintjük át. Az utolsó részben pedig az iskolaválasztásról írok abból kiindulva, hogy mi is az, amit a gyermeknek meg kell az iskolában tanulnia és ebből következően mit nyújtson az iskola?
III. rész
A gyerekek óvodáskoruk végén egyre inkább megváltoznak viselkedésüket és gondolkodásukat tekintve is. A játékközpontú gyereki világból egy tanulásra, fejlődésre nyitott, másokat is figyelembe venni és alkalmazkodni képes kis emberré válnak, ezért ehhez a változáshoz igazodva a gyerekek ebben az életkori szakaszban mennek iskolába.
Az iskolaérettség egy komplex pszichológiai állapotot jelöl, amely tartalmát tekintve a következő területeket jelenti:
1. Fizikai jellemzők, mozgás fejlettsége
A gyerekek hatéves koruk körül alakváltozáson mennek keresztül, testarányaik megváltoznak (testük, karjaik, lábaik kissé meghosszabbodnak, babás kerekdedségükből megnyúlnak) és testük teherbíróbbá is válik. Elkezdődik a fogváltás, kezdenek hullani a tejfogak. Mozgásuk összerendezettebb, és akaratlagosan sokkal jobban irányíthatóvá válik a finommozgások tekintetében is, a szem-kéz koordinációja is megfelelően éretté válik ahhoz, hogy egészen apró mozdulatokat tudjon hatékonyan véghezvinni a ceruzával, formákat másoljon, stb.
2. Gondolkodási képességek érettsége
A gyermek emlékezete, figyelemtartási és –irányítási képessége, koncentrációja fejlettebbé válik, és az akaratlagos irányítás ezen a téren is nagyobb szerepet kap már. Feladattartása, feladatértése fejlett (képes benne maradni hosszasan egy akár kevéssé érdekes feladat végzésében is). Kialakult a rész-egész viszonyok, a számok és mennyiségek megmaradásának tudása. Van bizonyos számfogalma, elkezd számolni. Képes oksági kapcsolatokat felfedezni események között, ezek mentén rendezni eseménysorokat. Én- és testtudata megszilárdult (be tudja mutatni saját magát, családját, eligazodik a saját testén és a térben is). Rendelkezik az általános ismeretek „alapkészletével”: tudja az idő múlását jelző fogalmakat használni és értelmezni (napok, hónapok, évszakok, napszakok, stb.), problémamegoldó gondolkodása segítségével képes egyszerű, hétköznapi problémahelyzeteket megoldani (pl. tudja, hogy mit kell tenni, ha eltéved az utcán.)
Kommunikációs képességei megfelelőek, azaz képes magát érthetően, folyamatos beszéddel kifejezni, megérti azt, amit mások mondanak, szóbeli kommunikációja gördülékeny és jól érthető.
3. Társas készségek érettsége
A gyermek egocentrizmusa oldódóban van, világát már nem önmaga köré szervezi, képes a szempontváltásra, rendelkezik megfelelő önállósággal. Képes csapatban dolgozni, más gyerekekkel együttműködni, másoknak teret engedni a közös munka során. Kudarctűrése megfelelő, vagyis elviseli, ha valami nem sikerül elsőre. A társas szabályokat megérti, elfogadja, képes a viselkedését ezekhez igazítva szervezni (pl. képes a várakozásra, késleltetett szükséglet-kielégítésre).
4. Viselkedés, érzelmi-hangulati működés érettsége
A viselkedését irányító motivációs készletben egyre nagyobb hangsúlyt kap a teljesítmény, a tanulás, önmaga fejlesztése (nyitottá válik a tanulásra, okosodni, ügyesedni vágyik). Érzelmeit, viselkedését képes kontrollálni.
Ezeknek a készségeknek legnagyobb része természetes módon fejlődik az óvodáskor során, melyben természetesen szerepet játszanak öröklött és környezeti tényezők egyaránt. Nagy egyéni különbségekkel, de a legtöbb gyerek 5,5-7,5 éves kora körül képessé válik arra, hogy iskolába menjen.
Általában azt tapasztalom, hogy a szülőknek van egy elképzelése arról, hogy milyen a gyermekük és sok esetben ez reális és a sok éves szülői tapasztalaton alapul. Ezzel együtt, ha a szülő elbizonytalanodik, akkor akár magánúton, akár a pedagógiai szakszolgálatban kérhet segítséget, hiszen túl azon, hogy a saját gyermekét valószínűleg ő ismeri a legjobban, miért is kellene értenie az általános gyermeki fejlődéshez, a fejlődéslélektan tudományához? A felelős döntéshozáshoz és a megfelelő tájékozottsághoz érdemes igénybe venni a szakértői segítséget.
Nagy Éva pszichológus
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
