A szívműtéte után a kórházban hagyott kilenc hónapos kisfiú esete kapcsán merült fel Juditty nevű olvasónkban az értelmi fogyatékkal élők gyermekvállalásának kérdése. Szükséges-e ennek szabályozása? Segítségre szorulnak-e az alacsony IQ-jú emberek a gyermeknevelésben? A sterilizálás nyilvánvalóan fel sem merülhet megoldásként. Ti mit gondoltok a kérdésről?
Az interneten és a tévében is több helyen lehetett hallani, olvasni egy 9 hónapos kisfiúról, akit szívműtéte után szülei nem vittek haza a klinikáról. A kicsi súlyos szívrendellenességgel született, sikeres műtéten esett át. Hónapokat töltött a kórházban, szülei alig látogatták és hazavinni sem akarták. A gyámügy úgy döntött, hogy a kicsi apai nagyszüleihez kerül, akik már nevelik fiuk másik gyermekét. A nagyszülők a szülők mellett laknak, szintén munkanélküliek. A lapok úgy fogalmaznak, hogy a szülők „értelmileg nem elég érettek” a kicsi felneveléséhez.
Az egyik általam olvasott oldalon heves vita bontakozott ki arról, hogy értelmi fogyatékos emberek vállalhatnak, nevelhetnek-e gyereket. (Az nem bizonyított, hogy itt valóban értelmi fogyatékos személyekről van szó, vagy csupán érzelmileg nem elég érettek, és a lapok fogalmazása felületes.) Egyes hozzászólók részéről még az értelmi fogyatékosok sterilizálása is szóba került. Ez az élet- és emberellenes lehetőség természetesen nem lehet megoldása a problémának. De akkor mi? Hogyan lehetne felkészíteni őket a gyermeknevelésre? Lehetséges-e ez egyáltalán? Mi van azokkal, akiknek 60-as az IQ-juk, és képtelenek felelős döntéseket hozni, gondoskodni egy másik emberről? Talán a gyámügy, a családsegítő intézmények feladata lenne, hogy felkészítsék őket a gyermekvállalás nehézségeire.
Sajnos rengeteg szomorú példát látni a környezetemben is. Élt itt egy fiatal nő, aki több gyermeket is szült, akik szintén értelmi fogyatékosok lettek. A nő láthatóan nem volt alkalmas a nevelésükre, mégsem kapott segítséget. Valahogy kiestek a szociális hálóból. A gyerekeknek viszont nap mint nap el kellett viselniük az anya agresszív kirohanásait, miközben nyilvánvalóan speciális gondozásra lett volna szükségük.
Azt nem lehet tudni, hogy a fent említett kisbaba szülei valóban fogyatékkal élők, vagy csupán éretlenek. Ennek utólag nem sok jelentősége van. Mindenesetre felfoghatatlan, hogy egy kisbabát eldobnak a szülei. Talán jobb lett volna, ha egy idegen családnál helyezik el, de erre – mivel a szülők nem mondtak le róla – nincs lehetőség.
Mit gondoltok, szabályozni kellene a fogyatékkal élők gyermekvállalását?
Juditty
