A legtöbb szülő nincs tisztában vele, hogy gyermekének kevéssé használ, ha már az iskoláskor előtt begyakoroltatja vele az ott tanulandó anyagot. Az iskolai és életbéli sikereknél ugyanis nem az intelligencia, nem az IQ, hanem az EQ a döntő tényező.
Dr. Dániel Goleman frappáns és játékos rövidítéssel jelzett felfedezése azonban gyorsan elsikkad, mihelyt gyakorlati nevelési módszerekre váltják. A Child című folyóirat 1996/3. száma pontokba szedte, hogyan lehet a gyerekeket szociális-emocionális értelemben ráhangolni az iskolára.
• A gyerekeknek magabiztosabbnak és érdeklődőbbnek kellene lenniük.
• A gyerekeknek tudniuk kellene, milyen magatartást várnak el tőlük az iskolában, és hogyan reagáljanak az ösztönző hatásokra.
• A gyerekeknek tudniuk kellene várni, segítséget kérni és utasításokat követni.
• A gyerekeknek kifejezésre kellene juttatniuk a saját szükségleteiket, és azokat egyidejűleg összhangba kellene hozniuk a többi gyerek szükségleteivel.
Az iskolai sikert az emocionális és szociális integrációs tesztekkel jobban meg lehet jósolni, mint az intelligenciatesztekkel. John Gottman professzor házasságkutató vizsgálatai szerint a családban uralkodó érzelmi légkör talán még nagyobb jelentőséggel bír, mint a gyerekek IQ-ja.
Az olyan családokból származó gyerekeket, akiknek a szülei nem sokat veszekszenek, a társai jobban kedvelik, a tanárai jobban elfogadják és respektálják, kevesebb magatartási problémával küzdenek, és a tanulás is könnyebben megy nekik.
Forrás: Siegfried Brockert-Gabriele Braun: EQ - Mekkora az Ön emocionális intelligenciája?
Milcsi
