Ezekkel a játszótéri történetekkel mindig csak az a baj, hogy arra nincs lehetőség, hogy utánajárjunk, valóban így esett-e a dolog. Nincs ez másképp a mai sztorival is, ami szerint létezik iskola, ahol nemcsak napos, táblafelelős, virággondozó van, hanem „kávéfelelős” is.
Kéépzeld, jön az ismerős anyuka, miközben a gyerekek békésen hintáznak és csúszdáznak, te, kéépzeld, hát alig hiszem el, nekem eddig sose volt bajom tanárral, tanítóval (két gyereke van, a szóban forgó alsó tagozatba jár), de amit a Levente ma elmesélt! Hátilyennincs! És a gyerek nem is érti, mi bajom van!
Várok kicsit, hátha én megértem. A hadarva elmondott történet lényege: a tanító néni önkéntes, ügyes jelentkezőket kért az osztályban. Miután kiválasztott két gyereket, köztük Leventét, kiderült, az volna a feladat, hogy a másik osztály osztályfőnökének(!), ha kéri, ők hozzanak kávét rendszeresen a másik emeleten lévő automatából. Pénzt persze kapnak rá.
Alsós osztályfőnököknek nincs könnyű dolga a szünetben, általában ők a folyosóügyeletesek is. Legyen rend a vécében, aki szeretne, uzsonnázzon, de lehetőleg ne a kinyitott füzete tetején egye meg a túrós buktát, senki ne veszélyeztesse a többi testi épségét folyosói pogózással, és persze a következő órához szükséges dolgokat is ki kéne készíteni. A tanerő tehát nemhogy kávézni, de pisilni és levegőt venni is elfelejt ezekben a szünetekben, Pityu, ne piszkáld a Mártát, Berci, mars le a lépcsőkorlátról, nem, Réka, én sem láttam a kardigánodat, nézd meg a szekrényben. Odáig tehát értem, miért nem emeli meg a tanár a hátulját, hogy elballagjon a kávéautomatáig. Képtelenség.
A gyereket kávéért ugrasztani (ráadásul a másik osztály gyerekét) viszont mégsem tűnik jó megoldásnak. Az én gyerekem nem csicska, dühöng Levente anyja, miközben Leventének egyelőre nincs saját kifogása a dolog ellen. A gyereket a saját osztályfőnöke kérte meg, nem a szóban forgó Zolibá, és Magdi néni kedvéért Levente egyelőre elefántot is szívesen hozna az állatkertből, ha Magdi néninek épp elefántra volna szüksége a környezetórához.
Valami mégis azt súgja, nemhogy elefántot, de kávét se kéne hozatni Leventével, pedig a dolog nagyjából veszélytelen, nincs nagyobb kockázata, minthogy az automata elnyeli a fémpénzeket, magára borítja a löttyöt a lépcsőfordulóban, esetleg valami kajla hetedikes megpróbálja elszedni tőle a pénzt a masina előtt. Egyik sem jó dolog, Levente anyját mégsem ezek izgatják elsősorban, hanem az, hogy a gyerek nem kisinas. Most töri a fejét, hogy közölje ezt udvarias formában az amúgy kitűnő Magdi nénivel, de úgy, hogy Levente továbbra is lelkesen ajánlgassa neki akár az elefántot is.
Vakmacska
