19. hét
Igazából elég eseménytelenül telt ez a hét. Pénteken voltam a nőgyógyászomnál, ahol még mindig mindent a legnagyobb rendben talált az orvosom. A méhszáj zárt, a szívhang tökéletes (138-140). Szerencsémre a hízásomba se kötött bele senki, pedig én már fel voltam rá készülve, hogy le leszek szidva, de még arra is azt mondták, belefér. Eddig csak kétszer mértek, és az első mérést vették kiindulópontnak, ami 14 hetesen volt. Ennek oka az lehet, hogy az itthoni mérlegem két kilóval többet mutat ruha nélkül, mint az ottani ruhában.
Hízás terhesség alatt
Én nagyon magas és vékony alkat vagyok, szám szerint 180 cm és 55 kg. Ez volt mind a két terhességemnél a kiindulópont. Az első terhességem során 75 kilóval mentem szülni, nagyjából egy év alatt sikerült a felszedett 20 kilót leadni. Persze a terhesgondozáson végig fenyítve is voltam, hogy hűűűűhaaaa, igazán nem kéne ennyit hízni, egy terhesség alatt a megengedett hízás maximum 15 kg. Nagyon érdekesnek találom, hogy nem veszik figyelembe azt, hogy ki milyen alkat, és nem ahhoz viszonyítják a hízás megengedett mértékét.
Mert ha azt vesszük, 180 cm esetén a 75 kg tulajdonképpen a normális se nem vékony, se nem túlsúlyos kategóriába esik. Ismervén magamat és az előzményeimet, én minden kilónak, amit sikerült eddig felszedni, örömmel fogadok. Jelenleg 62-63 kg között mozog a súlyom. Végre lett egy kis fenekem meg combom, és olyan egész kis nőies alakom, aminek persze nem csak én örülök. Megint megfogadtam magamnak is és a férjemnek is, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy megtartsam szülés után, ha nem is a 70 kilót, de egy 63-65 kilót. Ezzel lennék a legboldogabb ez az én ideális súlyom, amivel a legjobban érzem magam.
Ultrahangon
Mini Pötty szépen lubickol odabenn, egyre többet és egyre erősebben érzem a mocorgását. Pénteken reggel megyünk ultrahangra. Ez lesz a második genetikai ultrahang, amit most nem magánúton csináltatunk, hanem a kórházban. Úgy döntöttünk, akkor megyünk máshova, ha itt mondanak valamit, ami aggodalomra adna okot. Egyébként gondolkodom egy babamozin, de nem tudom, mikor és hova kellene mennünk. A lányommal 28 hetesen voltam, de semmit az égvilágon nem láttunk az arcából. Ennek oka, hogy valahogy úgy beékelődött a feje valamelyik csontom mellé (vagy mögé?), hogy gyakorlatilag a szülésig abban a pózban is maradt. Hiába mentünk vissza egy héttel később, akkor is éppen ennyi látszódott belőle.
Mikor menjünk ultrahangra?
A negatív tapasztalat miatt nem tudom, mi lenne a jobb. Menjünk megint 28 hetesen, ez egy másik terhesség, talán nagyobb lesz a szerencsénk, és most látunk is valamit az arcából? Menjünk előbb, 24 hetes kor környékén, akkor még kisebb, és talán nem tud úgy elbújni, viszont akkor úgy tudom, az 5D-nek még nem sok értelme van, mivel kis csontos olyankor a baba, úgysem látszik olyan jól az arca, mintha a 30. héthez közel mennénk. Vagy hagyjuk a csudába, látjuk eleget, miután megszületett? Ezen még gondolkodom egy darabig, időm, időnk van még eldönteni, hogy mi legyen.
Altatás: még mindig nem oldódott meg
A múlt héten ecsetelt altatási problémák sem mondhatnám, hogy megoldódtak. Én nagyon reméltem, hogy miután Apa visszamegy dolgozni, a dolgok maguktól is helyre fognak jönni, de nem. Úgy tűnik, nem apa itthon töltött hosszú szabadsága volt az oka a változásnak. Mindennel próbálkoztunk, amivel lehet, azokkal is, amiket ti tanácsoltatok a múlt héten, de csak megint jobban összekuszáltunk mindent a következetlen próbálkozásainkkal.
Próbáltuk, hogy az ágyba befektetve hallgatja Apától a mesét, nem az ölemben. Ennek eredménye, hogy végig dumált és fetrengett a mese alatt, nem is figyelt. Próbáltuk, hogy kapott egy kis éjszakai fényt, ami szerintem túl sok lett, mivel nem aludt még este 11-kor sem. Próbáltuk, hogy a bébiőr kék fényét hagytuk csak, az sem segített, mondjuk nem is rontott a helyzeten. A kijutás a szobából még mindig a legnagyobb probléma. Volt, hogy hagytuk, hadd kiabáljon (sírásra bementünk, de ez legtöbbször nem sírás volt, csak kiabálás, jó nyávogósan), ami egész hamar abbamaradt, viszont csak csendben feküdt és játszott a plüsseivel, nem aludt.
Volt, hogy mondtam neki, visszajövök, de még elintézem a dolgomat, addig próbáljon aludni. Persze ébren várt. Volt, hogy apa ült ott vele félórán át, fogta a kezét, és miután elaludt jött csak ki, ez ugye jó, hiszen elaludt, nem is nekem kellett ott ülnöm vele, de hát nekem ez se az ideális megoldás. Tehát igazán egyik se működött. Azt hiszem, ki kell alakítani egy új rendszert, és azt következetesen alkalmazni minden áron, hogy idővel működhessen vagy visszatérni a régibe és nem újat kitalálni, de ahhoz is foggal-körömmel ragaszkodni. Biztos vagyok benne, hogy ez a sok próbálkozás, variálás csak ront a helyzeten, ma este már biztosan egy új és végleges felállás következik.
Krikett
Bezzeganya az Instagramon!
Ha szereted a humort, a vicces képeket, Insta-oldalunkon terhességgel, gyerekneveléssel, anyasággal, családdal kapcsolatos, szórakoztató tartalmakat találsz.
Ha van Insta-fiókod, követheted is a Bezzeganyát>>>
Családtervezés, terhesség, szülés, gyereknevelés, egészség-betegség, szórakozás – ezekben a kategóriákban témánként tudsz böngészni a tartalmaink között. Kövesd a Bezzeganyát a Google+ -on is!
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
