Újra itt vagyok, köszönöm, hogy megvártatok. Elég nehezen indult az év, a gyerekek sokat voltak betegek, emiatt feltorlódott némi munka. Ennek rendbetételéhez viszont sok-sok idő kellett, így elmaradt a múlt heti napló.
Járok szorgalmasan edzeni, most két egymást követő héten is 3-szor voltam. Továbbra is kemény a dolog, izzadtan, remegve jövök el. Megfigyeltem, hogy az edzőteremben töltött 60 percből kb. 55-ön keresztül csukva van a szemem. Úgy könnyebb koncentrálni. Annyi minden van ott menet közben: izmok, légzés, számolás, és akkor még a jajjistenem-hisztit is vissza kell tartani.
Egyik nagy eredményem az elmúlt időkből, hogy az elliptikus tréneren töltött első kardió szett (5 perc) alatt tudok beszél(get)ni. Sógorom azt mondja, akkor jó az erőnlét, ha megy A walesi bárdok hegymenetben. Nem, nem nagy a szája, prezentálta… Egyébként minden gyakorlatot megmutat, mindig. És ezt jól is teszi, mert még mindig ott tartunk, hogy egy edzés alatt kb. 50 százalékban addig ismeretlen feladatot csinálok, vagy esetleg egy ismerős gyakorlat van megbolondítva.
Múlt szombaton az edzés elején kérte, hogy ne vegyem fel a láb- és csukló súlyokat. Áááá. Nem könnyebb így edzeni. Biztos voltam benne, hogy ez valami elképesztőség előjele és nem is csalódtam. Ugyanis eljutottam arra a szintre, hogy megpróbáltuk a húzódzkodás-tolódzkodást. Remélem, átérzitek, hogy ez mekkora dolog, főleg a 0-ról indulva. Aki nem tudja, hogy ez mit jelent, javaslom a releváns videók megtekintését, azok legyintős kinevetését, majd a gyakorlat megpróbálását, és a látens kalap megemelését.
Komolyra fordítva: ezek b*szott nehéz dolgok. Az embernek eleve a saját súlyával kell dolgoznia (khm…. dolgozás helyett inkább a kínlódás szót kellett volna), ami az én esetemben 64 kg. Ezt karból felhúzni elég brutális. Feltolni szintúgy.
Nem szeretnék senkit félrevezetni, ezek a feladatok nem is sikerültek most még teljesen, nagyjából 50-60 százalékig ment. 3x4 ismétlést csináltunk belőlük, elég is volt. Azért nagyon örültem, hogy megpróbálhattam őket, mert ez azt jelenti, hogy lett annyi izom a karomon, ami már kísérletezésre jogosít fel.
Mostanában szembejönnek velem a közösségi médiában az edzős videók. Eddig rálegyintettem, és valahogy homályosan arra gondoltam, ha összeszedném magam, én is megcsinálnám. Nnnna, azért 2,5 hónap durva darabolása után most már sejtem, hogy ez nincs így, és nem is lesz, még vagy 4-5 évig. Talán eljutok egyszer erre a szintre, de az is benne van a pakliban, hogy hamarabb kellett volna kezdeni.
Mindenesetre minden tiszteletem azoké, akik bármit, de rendszeresen mozognak. Most már értem, hogy ez mit jelent.
Újabb apró jeleit gyűjtöttem be a változásnak: feljött rám egy nagyon szép fehérnemű, amit 3 éve vettem, de azóta a fiókban pihen, mert úgy vágott, mint a kés. Most szépen simul. Aztán volt egy kedvenc pólóm, amit mostanában már nem hordtam, mert a karkivágás vágott. Na, most nem vág ám!
És biztos, hogy valami más is lehet még, mert meglepően sokszor kapok bókokat, akár ismeretlenektől is. Az egyik boltban a pénztáros fiú hívott volna randizni, de mondtam, hogy én már kiöregedtem ebből és nehéz is lenne az öt gyerek mellett megszervezni. Jaj-jaj – mondja -, látja ám a gyűrűt…. Hát – válaszoltam – a férjem nem gond, ő biztos elenged…..
Bár az is lehet, hogy csak a tavasz tehet az egészről, de annyira jól érzem magam a bőrömben (ami azért lehetne feszesebb)! Edzések után simán elhiszem, hogy én vagyok az élet császára. Akárcsak most csütörtökön, amikor edzés után bankba mentem, majd észlelvén, hogy edzős ruhában vagyok, vörös a képem és még vizes a hajam, megrántottam a vállam és azt gondoltam: ehh, hiszen én EDZÉS-ről jövök… Egészen addig tartott a pökhendi hangulat, amíg a bankban várakozván egyszer csak ordibálnak, hogy a 9-es sorszám következik, mire én lesajnálóan végignéztem a többi várakozón (na, mi van, biztos nem vagytok elég fittek, még a sorszámot se figyelitek…), és csak ezután néztem meg jobban a sorszámomat. Amiről egy gyors pördítés után kiderült, hogy nem 600, hanem 009.
Vicces szitu volt, a pénztáros is vihogott, mikor elmeséltem. Persze előtte lecseszett, hogy miért nem nézem a táblát.
Hazafelé kissé kevésbé voltam nagykirály, de legalább lett egy jó sztorim.
Kellemes tavaszodást Nektek, aki teheti menjen a szabadba mozogni!
Zsé
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
