Az anyaság tényleg ilyen szar?!

Kedves Öreg Énem!

Megkaptam leveled, http://bezzeganya.reblog.hu/ne-hidd-hogy-ejjel-aludni-fog-a-gyereked   mely, hogy őszinte legyek, kissé ledöbbentett. Tulajdonképpen eddig szándékosan nem filóztam ezeken a dolgokon, mert úgy voltam vele, hogy majd megoldok/megoldunk mindent, ha ott lesz az ideje, de igazad van, ezeken, amiket írtál, nem is nagyon gondolkodtam volna el, viszont rettentően fontos dolgok. Egy-két napig fontolgattam, hogy írjak-e neked, de ha már írtál, hát én is írok. Egy kérdés kering a fejemben, amire kérlek, ŐSZINTÉN válaszolj: EZ TÉNYLEG IYLEN SZAR???

Puszi,

Régi Éned

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kedves Régi Énem!

Rettentően örültem, hogy írtál! A kérdésednek pedig még jobban örültem, mert végre ez azt jelenti, kész akarsz lenni a nagy feladatra! És hadd kezdjem tanácsömlengésem egy kis társadalmi leírással, legalább is, ahogy én látom.

Elcseszett egy társadalomban élünk. A mai nők nagyon távol estek egy igazi baba, gyermek közelségétől, mivel a gyermekvállalási ütemük elcsúszott kb. 10 évet. Ma a tanulás, a munka előbbre való lett, és egy 30 éves nőnek már egy berendezett, megszokott rendű élete van, amikor végre gyermeket vállal. Legalábbis a többség így van ezzel. És sajnos, amit a gyermek körüli teendőkből lát, az nem más, mint a közösségi oldalakon terjengő babás-mamás cukifotók, a médiában látható cuki babaműsorok, és ezek azért nem feltétlenül fedik le a valóságot. Többet kellene foglalkozni a kezdeti nehézségekkel, amik egy babával járnak, illetve azzal, hogy egy nőnek ezeket a változásokat lelkileg is meg kell tudnia emészteni, nem csak fizikailag. Ebbe a hibába estél te is. És emlékszem, jól emlékszem, hogy ha babás barátnő közelében voltál, akkor sem esett szó, soha, egyetlen problémáról sem. Lehet, hogy ők, a már akkori friss anyukák sem mertek egy rossz szót sem ejteni a nehéz pillanatokról, mert jaj, akkor mit fog szólni a másik, mit rinyál ott, hisz ő akarta a babát. Hát igen. Ő akarta, én akartam, mi akartuk, mindenki akarta, de azért ez nem olyan egyszerű.

Kérdésedre válaszolva: nem, nem olyan szar. Csak szokatlan, s mivel egy élő emberkéért felelsz, százszor nehezebb lesz minden döntés. Jó pelust adtam rá? Kenjek még krémet a popsira, vagy elég lesz? Nem fázik? Nem éhes? Miért sír? És miért nem alszik? Ha alszik, még lélegzik? De tutira él még? És még sorolhatnám…

A sok-sok aggódás és kérdés persze választ igényel, és sajnos még ha apa este haza is ér, magányosan telnek a mindennapok. És ha magányos az ember, becsavarodik. Pláne, ha nem is alszik. Úgyhogy, ha visszamehetnék az időben, oda, ahol még te sem vagy, tényleg minden pillanatot kihasználnék arra, hogy aludjak, vagy legalább feküdjek. És ha van alkalom, akkor elmennék, hogy ne otthon bámuljam a falat.

Igen. Kell a pihenés fizikailag is, és lelkileg is. Mert, ha pihentebb az ember, jobban észreveszi majd a sok-sok szépet, amit egy baba nyújthat.

Mert vannak kis közös titkaink, tudod? Reggelente hozzám bújik, és úgy ébreszt fel. Néha a szemem sarkából nézem, ahogy közel hajol és nézi, hogy nyitva van-e a szemem. És ha már igazán ki kell kelni az ágyból, hát ne félj, a tudtomra adja azt is. A bőre illata és selymessége már az első nap rabul fog ejteni, és néha lopott pillanatokban egy szippantás, egy simogatás vissza fog hozni az életbe, hogy bírd a gyűrődést. Amikor észreveszed majd, hogy tud szeretni és nem csak téged, hanem apát, mamát, papát, és odabújik hozzájuk, örülni fogsz, hogy ez a te érdemed, tőled ered a szeretete. Amikor először mássza át egyedül a küszöböt, akkor is rettentően büszke leszel majd, és elkezded rögvest félteni, hogy nehogy elessen, leessen, mert minden sírása megszorítja a szívedet és átvállalnád minden fájdalmát, annyira szereted őt. Ha majd bíbelődik a kis ujjaival, hogy vissza tudja tenni a puzzle-darabokat a helyére, akkor is csak nézed és nézed őt, hogy milyen okos a te fiad. És amikor alszik, és elnyújtózik az ágyon, akkor is csak bámulod őt, hogy mekkora nagy már és milyen édes. És majd amikor nem beszél még, de kommunikál a saját kis nyelvén… hát lesznek vicces pillanatok akkor is… De nem sorolom tovább, jó? Mert kell, hogy te vedd őket észre, hogy te tudd úgy értékelni majd, ahogy kell. Kincsek ezek, hatalmas gyémánt pillanatok.

A környezetedben lesznek majd mondatok, amik visszatalálnak hozzád, hogy minek veszed ezt olyan komolyan. Meg hogy ezek az igazán boldog évek, és jaj, de szeretnénk már egy ilyen cuki babát, stb. Nem biztos, hogy ezekkel most foglalkoznod kell. Írtam már, legyél frappáns és kellően lekezelő. Mert senki nem tudja, hogy te hogy érzel, ők meg inkább ne vetítsék rád a saját problémás életüket. Igen, komolyan veszed, mert komolyan is kell venni. Egy életért vagy felelős. És igen, ezek az igazán boldog évek, ha már a kezdetektől úgy állsz hozzá. Persze, igen, szerencsés vagy, mert nem kellett szörnyű kezeléseken, meg várakozáson keresztül menned, hogy megfoganjon, de erről tényleg nem te tehetsz.

Nem kell a rinya. Legalább is a sok. Néha ki kell mondani a rosszat, meg kell próbálni megoldani, de ne ez töltse ki a mindennapjaidat. Neki is vannak rossz napjai, ő még csak sírva tudja elmondani, és rettentő türelem kell hozzá. De megéri, hidd el, megéri.

Kemény 20 hónap van mögöttem. Amiket írtam, jó szívvel tettem. Kérlek, ne haragudj, ha elszomorítottalak, nem ez volt a célom. Csak egy kis józanságok akartam beléd csempészni.

Ölellek

A Te Öreg Éned

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?