A minap a bulvársajtó attól volt hangos, hogy egy jól szituált, értelmiségi, vallásos asszony megölte a kisbabáját. Gyermekágyi depresszióról zeng a média. De tényleg erről van szó? Vagy inkább pszichózisról beszélhetünk? Lássuk, mi a gyermekágyi depresszió, és mit lehet tenni ellene.
Szomorú vagy? Alkalmatlanság-, bűnösség- vagy reménytelenség-érzésed van? Ingerlékenység, ürességérzés, a kötődésérzés hiánya, zavarodottság, koncentrálási nehézség, döntésképtelenség, elszigeteltség-érzés, étvágytalanság, vagy éppen állandó falási rohamok jellemeznek? Öngyilkossági gondolataid vannak, netán a megőrüléstől félsz? Attól tartasz, hogy már mindörökké ilyen maradsz, és félsz attól, hogy érzéseid miatt elítélnek az emberek?
Ha a szülés utáni első évben ezek a gondolatok legalább két hétig minden egyes nap jellemzőek rád, akkor a szakértők szerint te jó eséllyel gyermekágyi depresszióban szenvedsz.
Habár engem személy szerint szerencsére elkerült a tejbelövelléssel járó, baby bluesnál súlyosabb levertség, ennek ellenére megpróbáltam körüljárni a gyerekágyas anyák depressziójának kérdését.
A szülés utáni (posztpartum) depresszió egyes adatok szerint a nők közel háromnegyedét eléri. Lehangoltság, gyors hangulatváltozások, izgatottság, álmatlanság, étvágytalanság egyaránt jelentkezhetnek ilyenkor.
Baby blues
Eddig úgy vélték, hogy a kiváltó ok csupán hormonális. A szülés utáni három-négy napban az ösztrogénszintek század-ezredrészükre esnek vissza. Új kutatások szerint viszont a baby blues oka nem kizárólag a hormonális hullámvasút. A női agyban közvetlenül a szülés után megnövekvő ún. MAO-A (monoamino-oxidáz-A) enzim szerepe is jelentős. Ennek az enzimnek a szintjétől függ, hogy lehangoltnak érezzük-e magunkat, és hosszabb távon megnöveli a depresszió kockázatát is.
Kutatók felfedezték, hogy a fenti enzim 43 százalékkal aktívabb volt a frissen szült kismamák agyában, mint a kontrollcsoportban. A legmagasabb értéket a szülést követő ötödik napon mérték – és a kedélyállapot is általában ekkor a legrosszabb. A kutatások eredményeképpen lehetőség nyílik új, megelőző gyógyszerek kifejlesztésére. A tudósok szerint „az eredmények biztatóak arra vonatkozóan, hogy egyszer a súlyos gyerekágyi lehangoltság is megelőzhető lesz.”
Gyermekágyi depresszió
A gyermekágyi depresszióról akkor beszélnek, ha a rossz hangulat (baby-blues) a szülést követő második hét után sem múlik el, de az is előfordulhat, hogy csak a szülés után 3-6 hónappal kezdődik csak igazán a depresszív időszak. Az anyáknak kb. 10 százaléka szenved a szülés utáni egy éven belül valamikor depresszióban.
A gyermekágyi depresszió kialakulásában az is szerepet játszat, ha a környezet nem nyújt megfelelő segítséget az újdonsült anyának a szülés után. „Szedd össze magad!” „Ne hagyd el magad!” – az ehhez hasonló mondatok nemhogy segítenek, de árthatnak is. A depresszióban szenvedő bűntudat, szégyen- és értéktelenség-érzéssel küzd, nem mer beszélni a panaszairól, szégyelli a betegségét, orvoshoz sem fordul. Őrlődik, mert nem érzi magát jó anyának, ugyanakkor a legjobbat akarja a csecsemőnek. A „segítség” másik véglete, amikor a nőnek egyből a radikális intézkedéseket ajánl környezete: gyógyszert, az anyatej elapasztását, kórházi beutalást.
A depresszió kialakulásában szerepet játszhatnak a környezet (orvos, védőnő, anya, anyós) a fejésre, a szopott tejmennyiségek méricskélésére vonatkozó vagy az anya önbizalmát és kompetenciáját (hozzáértését, alkalmasságát) aláásó „tanácsai” is. Természetesen az alvásmegvonás, ami az első évet általában jellemzi, szintén rátesz egy lapáttal az ember lányának érzéseire. (Ne feledd, az alvásmegvonást kínzásként használják a CIA-nél. Nem baj, ha téged is zombivá tesz, de tudd, elmúlik és – ez is – jobb lesz idővel.)
Előfordulhat, hogy érzései miatt a beteg már a csecsemőjét sem tudja megfelelően ellátni, esetleg olyan gondolatok foglalkoztatják, hogy kárt tesz a babában vagy önmagában. Az öngyógyítási próbálkozások következtében az alkoholizmusba, kábítószer-élvezetbe, nyugtatók kontroll nélküli szedésébe is bele lehet csúszni, ezért ha nagy a baj, jobb minél előbb szakértő pszichológust, pszichoterapeutát keresni.
Gyerekágyi pszichózis
A baby bluestól és a gyerekágyi depressziótól is meg kell különböztetni a gyerekágyi pszichózist, ami súlyos pszichiátriai betegség. Ez a baj kórházi kezelést igényel, hiszen a legtöbb csecsemőgyilkosságot elkövető anya ebben a betegségben szenved.
Ami segíthet a gyerekágyi depresszióban szenvedőknek:
- Tudatosítani magadban, hogy nem veled van a baj, mások is ezen mennek keresztül, nincs mit szégyellni, nyugodtan kibeszélheted, hogy mi aggaszt.
- Tudatosítani, hogy a rossz gondolat önmagában nem baj, nem tesz „szaranyává” ha eleged van, és nem ülsz egy rózsaszín felhőn.
- Valamilyen fix pontot keresni/kreálni a napban, amit várni lehet, afféle napirendkezdemény (mondjuk este egy sorozat epizódja, ami alatt szoptatunk, vagy napi séta egy kedvenc fagyiért néhány háztömbnyire, stb.).
- Társaságba menni a babával.
- Segítséget kérni és kimozdulni, elmenni akár csak a boltba, fodrászhoz, vagy bóklászni egyedül, ha lehet.
- Szakértő segítségét kérni.
- Emlékeztetni magad arra, hogy ez a sok rossz érzés, az alváshiány, az elszigeteltség nem fog örökké tartani.
Nektek milyen ötleteitek, esetleg személyes tapasztalataitok vannak a baby bluesszal és a gyermekágyi depresszióval kapcsolatban?
Források:
Center
