Szeretném megosztani veletek, hogyan sikerült óvodát találni autista (nem beszélő) kisfiamnak, hátha valaki hasonló cipőben jár, és ezzel segítséget nyújthatok neki. Elöljáróban annyit, hogy a fiam novemberben lesz ötéves, az elmúlt másfél évben korai fejlesztőbe járt, de mivel szeptembertől kötelező neki az ovi, április elején elkezdtem utánanézni, hogy is kell ezt intézni.

Egy Pest környéki faluban lakunk, és szerencsére ismerek egy helyi anyukát, szintén autista kisfiúval, így tőle tudtam, hogy az összes helyi, SNI-s gyerek egy bizonyos budapesti óvodába (és iskolába) jár. Gondoltam, ezzel akkor nem lesz gond, felhívtam az óvodát, ott mondták, hogy hozzájuk nem beiratkozni kell, hanem a szakértői bizottság jelöli ki őket. Rendben, felhívtam a Pest megyei szakértői bizottságot, ők azt mondták, hogy jó, kijelölik, de ahhoz az ovinak előbb kell adnia egy befogadó nyilatkozatot. Ok, újra felhívtam az ovit, hogy kéne nyilatkozat, de itt sajnos megszűnt köztünk a kommunikáció, ugyanis mindig csak annyit mondtak, hogy majd felhívnak és az igazgatónő ad időpontot, ahol ezt megbeszélhetjük. Csakhogy nem hívtak.

Egy hónapon át hívogattam őket, de mindig csak annyit mondtak, hogy majd hívnak (az igazgatónővel személyesen egyszer sem tudtam beszélni). Végül május közepén anyukám fogta magát és a fiamat (én a kicsivel otthon vagyok) és bementek, hogy személyesen beszéljenek vele. Két óra várakozás után végül találkozott a fejesekkel, akik igyekeztek rövidre zárni a dolgot azzal, hogy nincs hely a csoportokban. Anyukám szerencsére nem hagyta magát, így kiderült, hogy lenne hely, ha a falunk önkormányzata biztosítana egy dajkát a fiam mellé (vagyis nem konkrétan mellé, hanem a csoportnak, és fű alatt azt is megtudtuk, hogy szimpátia alapján is szelektálnak a gyerekek között – szerencsére a fiamat nagyon szimpatikusnak találták).

Tehát következő lépésként felhívtam az önkormányzat jegyzőjét (az ő kötelessége biztosítani, hogy minden gyerek oviba tudjon járni), ő sajnos elég értetlen volt, folyton a helyi oviba akart küldeni, hiszen ők integrálhatnak beszédfogyatékos meg értelmi sérült gyerekeket. Nem akarta meghallani, hogy a fiam az előbbiek közül egyik sem, hanem autista és NEM INTEGRÁLHATÓ. Két dolgot tudott csak mondani: beszéljek a helyi óvodavezetővel, illetve, hogy a szakértői bizottság dolga az ovit kijelölni, ő nem tud mit tenni. Gondoltam, hogy a vezető óvónő nem fog tudni segíteni, de azért beszéltem vele, kiderült, hogy a jegyző felhívta őt és leszidta, hogy miért nem vették fel a fiamat.

Tisztáztuk a félreértést, és bár nagyon kedves és segítőkész volt, konkrétan csak annyit mondani, hogy szerinte is a szakértői bizottság dolga intézkedni. Újra felhívtam hát a bizottságot, azaz csak hívtam volna, ugyanis kiderült, hogy a telefonszámuk már nem él. Nagy nehezen sikerült megtudnom, hogy elmaradt számlák miatt kikapcsolták, így kénytelen voltam a húgomat (aki pesti) beküldeni, hogy szerezzen nekem telefonszámot. Sikerült neki, és mellesleg azt is megtudta, hogy szerintük még nem is kötelező a fiamnak az ovi. Szerencsére a helyi anyukától kaptam egy nagyon jó telefonszámot (Oktatási Jogok Biztosának Hivatala) akik segítenek eligazodni a jogszabályok útvesztőjében, így meg is tudtam tőlük (paragrafusokkal meg számokkal), hogy nekem van igazam, és kötelező neki az ovi szeptembertől.

Ezzel a tudással felvértezve kértem időpontot és június végén sikerült is bemennem. Már az első percben konfrontálódtunk a kötelezőség kérdésen, de mondta a hölgy, hogy végül is mindegy, mert nem tudnak intézményt kijelölni, ők csak a megyében jelölhetnek ki, Budapesten csak a befogadó nyilatkozattal. Mondtam, hogy rendben, ha nem hát nem, akkor viszont adjanak hivatalos papírt arról, hogy nem integrálható, és hogy az egyetlen lehetséges intézmény a már említett, ahová a többi falunkbéli gyerek is jár. Nem tudom, mi lehetett a varázsszó, de mondta, hogy egy pillanat, megkéri a vezetőt, hogy hívja fel az óvodát. A beszélgetésből csak néhány szót hallottam, de a lényege ez volt: „Van egy autista kisfiú, itt és itt lakik, felveszitek?” „Hát persze”. Úgyhogy a történet végül is heppiend, szeptemberben kezdheti az ovit, de az elmúlt két és fél hónap egy rémálom volt, hogy hogyan is fogom elintézni az óvodát, és hogy ami kötelező, azt miért ilyen nehéz elintézni? A lényeg, hogy az ember ne hagyja magát lerázni és minden lehetséges irányból megpróbálja „bevenni a várat”.

pmanocica