Őszinte leszek. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Örültem, mert végül is a spektrumon belül a lehető „legjobb helyen állunk”. Ugyanakkor szomorú is voltam, hiszen mégiscsak kimondták: Szabika autista. És itt PONT is került a kálváriánk végére… Vagy csak most kezdődik igazán?
Nagyon büszke vagyok az én kicsi szőkémre, ügyesen, a tőle megszokott komolysággal és precizitással vette a kivizsgálás akadályait.
A szülőkonzultációra úgy mentem, hogy otthon összeírtam a kérdéseimet/kétségeimet. Szép hosszú listával a kezemben (volt némi bűntudatom, vajon nem viszem-e túlzásba) üldögéltem és vártam a doktornőkre. Aztán oldalra pillantva a mellém éppen leülő anyuka tekintetét elkapva – aki ugyanúgy szorongatta kérdéseit a papírkáján, mint én – jót mosolyogtam. Megnyugodtam: oké, nem csak én jövök listával, nem vagyok teljesen bolond!
A doktornők minden kérdésemre válaszoltak (ebből a legfontosabbak dióhéjban):
1/ Teljes értékű életet fog élni a fiam? Vagy míg él, segítségre fog szorulni?
- Igen, teljes értékű életet tud élni. De fel kell készíteni, és sok-sok segítségre fog szorulni addig. Meg kell tanulnia, hogy tudja majd a szorongásait kezelni. pl.: ha a megszokottól ellentétes dolgok történnek vele, sem kell pánikba esnie. Az önbecsülés nagyon fontos! Bele kell kódolni már most gyermekkorban azt, hogy nem ér kevesebbet a mássága miatt senkinél, ebben segítségünkre lehet egy jó pszichológus.
2/ Iskolaérett vagy még tartsuk vissza egy évet az oviban? Integráltan tanítható?
- Iskolaérett, de inkább „használjuk ki” ezt az egy évet és komolyan készítsük fel őt az iskolára. Természetesen csak akkor, ha ezzel mi, szülők is egyetértünk illetve az óvoda is ezt javasolja.
- Igen, integráltan tanítható, de inkább tanító nénit válaszunk, ne iskolát, és amennyiben lehetőség, van kislétszámú osztályt keressünk neki.
3/ Milyen fejlesztést javasolnak a továbbiakban Szabinak?
- Az egyéni autizmus specifikus foglalkozást mindenképp. Az ayrest lassan elhagyhatjuk, helyette inkább az iskolára felkészítő/alapozó foglalkozást javasolják. Hiszen a mozgásában való lemaradásait teljesen behozta!
4/ Otthon mivel tudjuk segíteni őt?
- „Szeretni kell, ennyi az egész!” – mondta mosolyogva a doktornő. Természetesen ezen túl: fontos az elfogadás, megértés és a sok-sok türelem.
5/ Mit tegyünk, ha dührohamot kap?
- Figyeljük az igényeit, ha nem szereti a dajkálást vagy ölbe vételt, akkor hagyjuk egyedül megnyugodni. Természetesen vigyázzunk arra, hogy ne tudjon magában kárt tenni. Amikor lenyugodott, beszéljük meg vele, mi történt és miért.
Végül is megnyugodva jöttem haza.
A diagnózissal a kezünkben természetesen újra beindult minden bürokráciai procedúra is. Államkincstár: gyes, családi pótlék. Kormányhivatal: parkolási engedély. Óvoda: papírok leadása, itt részletesen el is kellett magyarázni, mi minden történt velünk. Aranyosak voltak az óvó nénik, mert hát azért „ők is izgultak”. Tudomásul vették (sőt abszolút támogatták ők is!), hogy Szabika maradjon oviban még egy tanévet. Háziorvos: zárójelentés leadása. Önkormányzat: közgyógy igazolvány.
Jelenleg legfontosabb feladatunk, hogy Szabikát felkészítsük az iskolára. A tanév végéig járunk az ayres-re, de nyáron pihenünk. Szeptemberben elkezdjük az alapozást a sulihoz, és emellett megtartjuk a heti egy egyéni foglalkozást.
Szabi csodás fejlődésen ment át az elmúlt időszakban, számunkra is meglepő, mi mindent megtanult/elsajátított. A mozgáskoordinációs-problémái teljesen megszűntek: őrült módon biciklizik, szaladgál és játszik. Mindezt elesés és ragtapasz-hegyek nélkül! A ceruzát helyesen és jobb kézzel tartja, színez vonalon belül. A hangokat tisztán ejti, bár mondatszerkesztési hibái még vannak, illetve a ragokat sokszor helytelenül használja. Ami a beszédében a legnagyobb fejlődés, hogy amikor hibázik, felismeri, felméri és javítja önmagát. A testi kontaktust is sokkal jobban viseli: ölel, bújik, saját magától puszit ad. Ám szorongó vagy feszült helyzetben megmaradt az érzékenysége, ilyenkor nem lehet ölbe venni és megdajkálni. És… kóstolgatja a piros ételeket és italokat!
Azért, hogy életünk ne legyen unalmas, mindeközben az éjszaki köhögése kapcsán elindítottunk egy kivizsgálást, ennek eredménye: poratka allergia illetve asztma. Kéthetente jártunk vissza a doktornőhöz, hogy a gyógyszereket jó adagban be tudja állítani. Most (és ezt lekopogom) megszűntek az éjszaki fulladási rohamok és az állandó orrfolyás. Remélem, így is marad.
A kereszt, amit vinni kell bár nem könnyű, de ÉDES!
pörgő
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
