Aktív olvasó és kevéssé aktív hozzászóló vagyok, írást pedig sose küldtem még. Most azonban olyasmi történt velem, amit minél több fórumon szeretnék megosztani, mások okulására. Külön iróniája a dolognak, hogy a Bezzeganyára Panama nickkel regisztráltam (Janosch aranyos meséje nyomán), most pedig egy csalásról – panamáról – írok.

Amikor az ember szerencsésen megszülte a kívánt számú gyermeket – esetünkben hármat –, hamar eljön az az idő, amikor a legkisebb is kinőtt már dolgokat, amik a korlátozottan rendelkezésre álló tárolóhelyet feleslegesen foglalják. Egy apróhirdetési oldalon hirdettem meg az értékesebb, még jó állapotú darabokat. Eladóként úgy gondoltam, nem történhet baj, hiszen csak akkor adom majd oda a termékeket, ha kezemben a pénz. Természetesen tévedtem. A csalók zsenialitása és fantáziája ugyanis határtalan.

A hetekben idézést kapott a férjem a rendőrségre. A feljelentés szerint egy nő vásárolt egy gyerekcipőt 4500 forintért az interneten. Elutalta a pénzt a férjem nevén levő bankszámlára - és tényleg, ott volt a pénz a feljelentő nevéről elutalva, nálunk jóváírva! –, miközben a gyerekcipőt sohasem kapta meg. Nem értettük és nem értettük. Mondanom sem kell, a férjem nem árult semmiféle gyerekcipőt – és mást sem – az interneten. De hát honnan tudták a nevét és a számlaszámát? Pont olyan, mintha mi adtunk volna el tényleg valamit valakinek és ezért adtuk volna meg ezeket az adatokat, de ennek a nőnek a neve egyáltalán nem volt ismerős. Ráadásul a pénzt pont egy fél éve utalták nekünk, már arra sem emlékeztem, hogy egyáltalán kaptunk ilyen utalást. Rengeteget spekuláltam, mire beugrott. 

A nyár végén az egyik babacuccos hirdetésemre egy férfi jelentkezett telefonon. Az 5000 forintos vételárból 500-at lealkudott, ez oké. Viszont azt mondta, bankszámlán van a pénz, ezért utalni szeretne. Ez rögtön gyanús lett, hiszen ki az, aki ennyi pénzt utalni akarna? Ráadásul nem is látta még az árut, és minden internetes vásárlás aranyszabálya, hogy ne utalj előre. Az adott hirdetési oldalon ezt fő helyen ki is írják. De aztán gondoltam, hogy mindegy, ha neki jó így, nekem nem lehet bajom belőle. Pedig de. Megérkezett a pénz egy nő nevéről, a férfi eljött a termékért és elvitte. Sikeres üzlet, ügy lezárva, legalábbis egy fél évre. Innen már ki lehet találni, mi történt.

Az arc eladott egy nem létező gyerekcipőt 4500 forintért valakinek, és megadta neki a mi nevünket és számlaszámunkat, hogy utalja oda a pénzt. Vagyis kifizettette egy harmadik személlyel a tőlünk vásárolt dolgot. A vevő utalt, majd várta a cipőt, ami persze nem érkezett meg. Ezután elment a rendőrségre feljelentést tenni. Eközben én örültem, hogy sikeresen eladtam egy használaton kívüli darabot. Mostanáig. A férfi természetesen köddé vált, a nő sem érte már el, és nekem sincs meg semmilyen elérhetősége vagy adata. Mi meg járhatunk a rendőrségre és majd a bíróságra, miközben nagyjából semmivel nem tudjuk alátámasztani, hogy nem mi vagyunk a csalók, hanem mi is egy ismeretlen csaló áldozatai vagyunk. Feltételezhetően nem az egyetlenek. Gondolom, arra számít a fickó, hogy ha sok kis összegű csalásban utazik, akkor nem fogják az emberek a fáradságot venni, hogy elmenjenek feljelentést tenni. Ebben most ő tévedett, de sajnos egyáltalán nem biztos, hogy emiatt ő kerül bajba.

Epilógusként annyit, hogy még 2010-ben elkövettük azt a hibát, hogy előre utaltunk egy többszázezres előleget az interneten vásárolt építőanyagra, amelyet aztán soha nem szállítottak le. A feljelentésünket követően a csalót elkapták és börtönbe csukták, de persze a pénzünket már nem láttuk viszont. Ebből levontam a tanulságot, hogy ha bármit veszek, nem szabad előre utalni. Most már azt is tudom, hogy az előre utalást elfogadni sem szabad, és ha valami gyanús, akkor lehet, hogy nem én vagyok paranoiás.

Giza

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?