Ha 2016-ban vagy 2017-ben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.
2015-ben született a kislányom a János kórházban. Miért ez a kórház? Kissé leegyszerűsödött a dolog, mert orvosom volt előbb, hozzá ragaszkodtam, s mivel ő itt dolgozik, hát nem is álltam neki böngészni a budapesti kórházak tárházát. Jókat nem hallottam róla előtte, így mint aki a legrosszabbra készül fel a nagy harcban, álltam én is a dologhoz, a végén pedig széles mosollyal hagytam mögött a kapukat (habár lehet, hogy kifelé mindenki boldogabb, mint befelé menet).
Ismerkedésünk a kórházzal a keddi szülésfelkészítők folyamán nyílt. Ha eddig valaki gondolkozott rajta, hogy menjen-e, nosza, rajta, mert jóóóóó! Elég szkeptikusan álltam hozzá, gondolván magamban, hogy biztos lesz 5-6 anyuka, pocit simogatva szőnyegen ülve, és lélegzünk ki-be. Na, NEM!
Hat téma megy sorra hétről hétre, így bármikor be lehet kapcsolódni. Az épület megtalálása nekünk elsőre ha nincs segítség, nem hiszem hogy megy, de kezdés előtt jó sok kismama menetel egy irányban, követni őket, és nem lesz gond. Egy szülésznő tartja, aki ott is dolgozik, egy nagy terem TÖMVE kismamákkal és kispapákkal, szuper hasznos dolgokkal. Egyszerűen imádtam. Hálás köszönet innen is érte!
Apropó, kinézet... Na, ettől senki ne várjon sokat, szocreál a maga valójában. Kinézetre kissé sivár, belül is az. A szülőszobák viszont szépek Öt szoba, van benne kád, zuhanyzó, vécé, tévé, labda, LÉGKONDI! Nem is macerálják az embert, hagynak, hadd dolgozzon meg az élet, na, meg a gyerek. A falak szépek, mindegyik szoba más színű, ha valakinek ez számít, és a kilátás is fás, ha jól emlékszem. Az ágy átalakítható, ha odaérünk, szülésre alkalmassá teszik, aminek én nagyon örültem, mert ha életem múlt volna, se bírtam volna felkelni a kitolásra, és átmászni máshova. Jó volt, hogy az első vizsgálat – na, ma szülünk után „beköltözöl egy szobába”, és ha nincs komplikáció, maradsz itt végig, nem rángatnak sehova. Egy hozzátartozó bent lehet végig. Ami vicces, a szülőszoba fenn van az épület tetején, nincs lift, szóval még járni képes állapotban elindulni. Fogadott szülésznő nem volt, de egy rossz szavam sem lehet, mindenki nagyon emberségesen bánt velem. Nem ugráltak körül, de nem is igényeltem, jobb volt magamban és a férjjel őrlődni.
A szülés utáni elhelyezésre javaslom az alapítványi szobát. Nem olcsó, viszont az, hogy csak maximum egy emberrel osztozol, nekem jó volt, plusz a saját fürdő-vécé is vonzó. Szülés után mindenki tudja, milyen idegőrlő az első nagyvécé. Na, ez nekem kétórás hidegháborús-állóháborús hadművelettel ért fel, ha nincs saját vécé, szerintem a kulcslyukon át szednek ki. Nagyjából az előnyök itt ki is merülnek.
Habár nem erőltetik meg magukat, kukazsák az nincs, szerencsétlen takarító az agyonhasznált zsákot önti mindig ki, ebből adódóan néha van egy kis buké. Ágyneműcsere, na, az nincs, amikor jössz, kapsz egyet és slussz. Amikor szóltam, hogy na, ez kérem véres lett, akkor szájhúzogatva cserélték. A vécét az elején ruhafogassal kellett lehúzni, folyt, a zuhany kissé eldugult állapotban, a zuhanyfüggönyt messziről kerülni, és meztelen testtel véletlenül se hozzáérni! Ablakot a fürdőben lehetett nyitni és onnan szellőzött a szoba, ami pokol volt. Hormonzavarosan frissen szülve is katasztrófa, de a hozzátartozók is megizzadtak egy-egy röpke látogatás alkalmával. Pokolian melegek ezek a szobák a hőség idején. Szappant, vécépapírt hozzon mindenki. A kaja... no comment, az ebéd egész ehető (menzakaján edződtem), viszont a reggeli-vacsora kombó egy kiscsoportos óvodás kalóriabevitelét fedezi kábé. Ha nem hoznak enni a hozzátartozók, én felfordulok éhen, sokszor már nem is kértem, hogy letegyék.
Csecsemősök... Nos, róluk se lehet sok jót hallani, most, hogy nekem volt szerencsém vagy tényleg jól jött ki, három volt csak, akit a hátam közepére kívántam, a többi segítőkész. Ha kérdezel, segítenek. Sőt, ha kell, meg is vigasztalnak.
Anyuka mehet csak be a babáért, van egy vonal a csecsemősöknél, idegen, pl. apuka is csak addig mehet. Első nap, amikor kb. menni nem bírtam, a férj vitte vissza a babát a csecsemőshöz, de vesztére a háromból pont az egyik volt, leordította kb. a maradék haját, mert átlépte a vonalat, és addig nem kérdezhetett, amíg egy lépést hátra nem lép, a bizonyos PIROSSSSS vonal mögé... A babák egész nap velünk lehetnek, kétszer kell beadni 1-1,5 órára (fürdetés, orvosi vizsgálat), az éjjelt is mellettünk töltheti a baba, ha úgy szeretnénk, de be is lehet adni éjjelre. Sőt, arra is van lehetőség, ha éjjel meggondolnánk magunkat, akkor csöngetünk és beveszik.
Etetés. Cukros víz van, cumisüveg. Még előtte gondolkodtam a svéd itatópoháron, de látva az újszülött babamennyiséget, letettem róla. Tej nem nagyon indult be, így kértem tápszert. Aki azt hiszi, minden baba olvassa a tankönyvet, hogy milyen tartalékkal születnek... Na, az enyém nem. Születése után 30 órával 65 ml tápszert bevert, és végre nyugodtan aludt. Mert előtte csak sírt... sírt... és sírt. Senki nem nézett rám csúnyán, kértem, adták. Lehet bevinni saját cumisüveget, csak akkor jól feliratozni, de van ott is rengeteg.
A látogatási rend annyiban szigorú, hogy reggel kb. 6-kor már lehet jönni, viszont este 7 körül (már erre sem emlékszem) menni kell. Jön az őr, elég határozottan terel mindenkit kifelé, aztán zár.
A vizit nagyon laza, volt, hogy az ajtóból kérdezte oké?, mondtuk, oké, és ment is tovább. Tipikus nagyvizitre senki ne készüljön, hála, nincs macerálás.
Összességében pozitív volt a tapasztalat, olyannyira, hogy ha lesz még szülés, visszajövök!
Nálam 8 pontot kap az intézmény.
Orsi
Ha 2016-ban vagy 2017-ben hoztad világra gyermeked, küldd el nekünk te is véleményed a kórházról, ahol szültél. A szempontsort és a segítséget itt találod hozzá.
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?
