A most befejeződött foci-vébé tele volt mindenféle megható képpel kisgyerekekről, akik általában a futballista papát kísérték a meccsre, voltak feszülten figyelő, örömködő és bömbölő apróságok is. Végülis, ha úgy vesszük, hétköznapi eset: eljutottak apa dolgozójába. Csak azt a „dolgozót” kicsit nagyobb figyelem övezi az átlagosnál.
A többieknek nem jut efféle egzotikus helyszín. Még nem is kezdődött el a szünet, amikor egyszer úgy háromnegyed hat táján bejutottam egy helyiérdekű bevásárlóközpontba – plázának még nagyon nem mondanám – és három helyen is ücsörgött óvodás-kisiskolás gyerek: a valutaváltó pénztárában egy ovisforma kislány lesett ki a kisablakon, a hiper pénztárosa mellett egy öt-hat éves kisfiú nézte, ahogy az anyja villámgyorsan húzkodja a vonalkódokat, a péknél egy iskolás kislány valami leckével bajlódott épp, míg az anya a kenyeret osztogatta. Háromnegyed hatkor már ovi nincs nyitva, és az iskola se látja túl szívesen a gyereket – márpedig ezekre a gyerekekre másként nem lehetett vigyázni, nyilván nem puszta kíváncsiságból vagy szórakozásból ültek ott.
Szünetben már hosszú vagy rossz beosztású műszak se kell, hogy előálljon a helyzet, elég ha bezár az ovi, megbetegszik a nagyi vagy sürgősfontos dolga van aznap, vagy a sarj kijelenti, ő aznap akkor se megy napközis táborba, ha elefántok potyognak. De inkább a rendkívüli helyzeteket oldjuk meg így, amikor két nappal korábban még mi sem sejtjük, hogy a gyerekkel az oldalunkon vonulunk dolgozni.
És valljuk be, nem is olyan egyszerű. Nekem mindkét gyerekem ült már dolgozóban, általában szünetben, nagyi sürgősfontoson, apjuk valami rohangálós munkán épp, még így volt a legkivitelezhetőbb. A Nagyot tavaly már munkára is fogtam: szóróanyagos kampányt folytattunk épp, a feladat a nyomtatott ismertető borítékba helyezése volt, épp 200 példányban. Egész jól csinálta.
Most nyáron a Kicsi jutott, a Nagyot bevette egy barátnő a saját két lánya mellé, a Kicsi se korban, se temperamentumban nem illett hozzájuk, meg hát egy kétszobás lakásban azért családi napközi mennyiségű gyereket már nem nagyon lehet élhetően elhelyezni akár egy napra is. A kölyök büszkén vonult, hogy ő ma dolgozóba jön, addig nem is volt gond, amíg a magunkkal vitt privátgépen a Magyar Népmesék „Kékfestőinas” sorozata ment, addig dolgoztam mintha semmi különös nem lenne.
De a Kicsi nem az, aki egész nap elfilmezik-elrajzolgat egész nap, az interaktív gépi játékok se kötik le még, mint a nővérét, tehát egy ponton felállt és elindult felfedezni az irodát. Férfiasan kezet fogott a fejlesztőcsapat minden programozójával (egy kivételével meglett, gyerekes családapák), majd bebújt kolléganőm, Klári íróasztala alá – hálistennek Klárit ezt nem zavarta, mivel épp nyaralt azon a héten.
Ebédelni is elvittük – direkt nem hoztam ételt otthonról, mint máskor, gondoltam így könnyebben telik. Persze az izgő-mozgó kölyök keltett némi feltűnést a kis falodában, és persze az irodába vezető úton harsányan azt is kijelentette hogy „pisilni kell”, miután még egy boltba is bevezényelt „szomjas vagyok” felkiáltással. Még jó, hogy péntek volt, és délután korábban mehettünk, mert őszintén szólva délután már nem volt könnyű tőle dolgozni.
Vannak persze szerencsés gyerekek, akik apja-anyja valami gyerek számára izgi foglalkozást űz: ismerek gyereket, aki a mozdonyszimulátorral vagy telivér versenylóval ismerkedhetett apa vagy anya munkahelyén. De találkoztam a fuvarozó-bútorszállító nagypapi anyósülésén rendszeresen feszítő unokával – mindent tudott is útvonalakról és autókról, kászálódott már ki a „szóljanyádnakhozzonpénzt” kocsi üléséről is két kamaszlány vakáció idején, mivel a folyton úton lévő apjuk nem bírta hová tenni őket. Ismertem fiatal rendszergazdát, aki szabályos utazóágyat állított fel a fiának a gépterem sarkában, mert sem ő, sem a felesége nem tudott bölcsizárás után hazamenni vele, csak a feleség munkahelye szigorúan őrzött banki „back office” volt, ezért apára jutott a szittelés.
Persze vannak gyerekek, akiknek apa-anya dolgozója nem opció: nyilván nem viszel gyereket a kórház intenzív vagy fertőző osztályára, a műtőbe,az elektronikai gyár szerelőszalagja mellé, nem viszel óvodást bázisállomást szerelni, kiflit sütni vagy kamiont rakodni sem, pedig a két utóbbi a Tesz-vesz város alapján akár érdekes is lehet. De az a kisgyerek se válthatja gyakorlati ismeretekre az elméleti tudást, aki az oviban kifejezett népszerűségre tett szert, mikor kiderült, az ő apukája azért nem hozza őt reggel soha, mert hajnali négykor kel – ugyanis kukásautón dolgozik.
Ha mindenképp gyereket kell vinned dolgozni, érdemes felkészülni. Néhány ajánlás, persze gyereke válogatja, kinél mi válik be:
- Előre beszéld meg a gyerekkel, ki kicsoda, hogy ajánlott viselkedni, kivel, mikor. Ne ott égj, mikor a főnöki fotelt pörgeti épp, mikor a valódi tulaj belép a magas rangú üzleti partner társaságában.
- Életkor szerint oszd be a napot- ovistól jó, ha fél napot dolgozol, egy tízéves tulajdonképpen egészen feltűnésmentesen is ellehet egész nap.
- Egy számítógép, tablet, okostelefon aranyat ér, ahogy egy vadiúj, vágyott könyv is, esetleg egy tucat színes ceruza és pár üres lap vagy színező.
- Ha filmet nézne, készülj több DVD-vel vagy pendrive anyaggal! Az otthon soha nem akadó Varázsceruza azonmód beadta a kulcsot az irodában, de szerencsére volt nálunk két tartalék. A gyerek válassza ki reggel, mit nézne majd. A netezésnél jobb, hiszen az vagy adott, vagy nem, vagy monitorozzák vagy nem, vagy le vannak tiltva a gyerek kedvenc oldalai, vagy nem.
- Ha lehet, szólj előre, a kollégák milyen képet vágnak a gyerek jelenlétéhez: egyébként a legtöbb helyen megértik, ha nincs feltűnő rohangálás, zaj, nem tapos uborkás szendvicset a kéthónapos padlószőnyegbe, ritkán van gáz, főleg ha a főnöknek is van gyereke, és viszonylag reálisan áll a gyerekneveléshez.
- Ne tervezz aznapra teljes koncentrációt igénylő feladatot, kockázatos műveletet, elhúzódó tárgyalást, csapatmunkát, kreatív mítinget. A mindennapi rutin bírja a legjobban a gyerek jelenlétét.
- Ha van szabadságod, inkább vedd ki, esetleg élj a lehetőséggel, ha dolgozhatsz otthonról aznap. Hatékonyabb otthon se biztos, hogy leszel, de legalább másnak nem lesztek a lába alatt, és a főnöki bőrfotel is békén marad.
Vakmacska
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?